A sportból merített erő a magánéletbe is átforgatható - Interjú Palkó Noémi életmód mentorral

Palkó Noémi életmód mentorral beszélgettünk kihívásokról, változásokról, Ironman felkészülésről, és a bennünk  rejlő hatalmas erőről. 

Életmód mentorként és edzőként dolgozol, a szabadidődben pedig triatlonozol, sőt Ironmanre készülsz. Hogy lett a mozgás és az egészséges életmód ennyire szerves része az életednek?

Minden azzal kezdődött, hogy dundi tinédzser voltam. Nagyon szerettem a cukros, magas szénhidráttartalmú nasikat, amitől felszaladt kb 20 kg túlsúly. Sok fogyókúrát próbáltam, néha eljártam aerobicozni, de nem változott semmi. Aztán kipróbáltam a Kangoo jumps mozgásformát, ami annyira beszippantott, hogy végül kitanultam és el is kezdtem órákat tartani. Ez kapóra jött, hiszen minden alkalommal jelen kellett lennem, nem volt kifogás. 

A folyamatos mozgás mellett olvadtak le rólam a kilók, az átalakulásom történetét pedig az akkor berobbanó Facebookon kezdtem el dokumentálni. Minden nap töltöttem fel képeket, beszámolókat, hogy mit eszem, hogy sportolok, amivel pár hónap alatt tízezres követőszámot értem el, ez lett az Elérem közösség.

Ennek már több mint 10 éve, mik a legfontosabb mérföldkövek, amikhez ez idő alatt elértél? 

A csoportos órákat Gyulán indítottam és a kezdetektől fogva nagyon sokan érdeklődtek, hogy mi a sikeres változásom kulcsa. Több olyan üzenetet is kaptam, amiben valamilyen speciális probléma – pl. autoimmun betegség – mellett próbáltak életmódot váltani, ez pedig arra sarkallt, hogy elkezdjem a SOTE dietetikus képzését, ami miatt végül visszaköltöztem Budapestre. 

Ez nagyon jó döntésnek bizonyult, mert így még 2 évet édesapámmal tudtam tölteni mielőtt elvesztettem. Ez a törés nyitotta fel a szememet, hogy sosem lehet tudni, mikor van vége és nem szeretném hiányérzettel magam mögött hagyni ezt a világot. Az egyik nagyon nehéz vizsgám másnapján repülőre ültem, hogy Franciaországból indulva teljesítsem az El caminot. 

A zarándokút mindig transzformatív élmény. Téged hogyan változtatott meg? 

Ahogy az ember végigmegy ezen a 800 km-en, nem csak önmagát találja meg, hanem a válaszait is a legfontosabb kérdéseire. Menet közben valahogy mindig olyanokkal találkozol, akiknek pont akkor ott van a helyük melletted és kísérnek téged. Amire szükség is van, hiszen ez hatalmas próbatétel, mentális harc, amit vagy kibírsz, vagy elmenekülsz. 

200 km körül úgy elkezdett fájni a térdem, hogy minden lépés gyötrelem volt, a folyamatos korai kelés pedig nem segítette a regenerációt. Nem volt opció számomra, hogy feladjam, tudtam, hogy a szervezetem nagyon okos, mindenhez tud adaptálódni, nekem az a dolgom, hogy fejet hajtsak és menjek tovább. 400 km után a fájdalmat szinte elvágták, ez az emlék pedig a mai napig sok erőt ad a nehéz helyzetekben. Hiszek benne, hogy akkora terhet kapunk, amekkorát még elbírunk és minden felépülés egy gyógyulás, ami erősebbé tesz minket. 

Az látszik, hogy nem riadsz meg a kihívásoktól, most épp az első Ironmanedre készülsz, ami 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és egy maraton lefutásából áll. Mikor találkoztál a triatlon világával? 

Az El Camino mellett az Írországban töltött 2 évem szintén meghatározó volt számomra, amikor pedig egy ilyen élmény véget ér, az nagy űrt hagy maga után. Ebben az állapotban láttam egy triatlonos videót és azt gondoltam, hogy ez a sport van annyira kombinatív, hogy ne unjak bele és annyira hosszú, hogy igazi kihívást jelentsen. Rengeteg videót néztem mások felkészüléséről, ami folyamatosan táplálta a lelkesedésemet. Azt gondolom, hogy mindent meg lehet csinálni, ha jó a felkészülés, ehhez pedig egy jó edző kell, aki látja, mennyire terhelhető a sportoló.

Egy év triatlon után vettem részt az első versenyemen, ahol a korosztályomban 2. helyen végeztem, ami kellő motivációt adott a folytatáshoz. Élmény volt látni, ahogy a befektetett munka megtérül, talán ez is világított rá arra, hogy hiányzik, hogy embereket segítsek a céljuk eléréséhez.

Mióta újra edzőként dolgozom, még szélesebb palettán van erre lehetőségem: akár olyan partneri együttműködésekkel mint az év elején indult Garmin 2025 kihívás - amikor két jelentkező átalakulását segítettük étrenddel, valamint aktivitásmérővel és HOKA cipővel támogatott edzésekkel -,  illetve egyre többen kérnek fel, hogy kísérjem a félmaratoni, maratoni vagy triatlon felkészülésüket. Szeretek úgy gondolni ezekre, mintha ez lenne az ő Caminójuk, nekem pedig az Ironmanre való felkészülés egyfajta második Camino.

Kerékpár, futás, úszás – melyik sportág áll legközelebb a szívedhez és miért? 

Mindegyiket nagyon szeretem, bár télen, mikor be kell ugrani a hideg medencébe, azért máshogy gondolom. A kerékpár a kezdetektől fogva egész könnyen ment nekem, amihez a futás például tökéletes keresztedzés. Szeretem, hogy ezeknél a sportoknál, ha nem toljuk túl és jó a technikánk, nagyon gyorsan lehet fejlődni. 

Edzőként sokaknál látom, hogy futásnál a magasabb pulzuszónák ki vannak dolgozva, de az alacsonyak nem. Gyorsan akarunk futni, a lassabb tempóhoz alázat kell, pedig a jó technikát lépésenként kell felépíteni, hogy rutinná váljon. Most a HOKA Clifton 10-es modelljét használom, ami nagyon jól párnázott, elnyeli a becsapódás mértékét, ezért a lassabb, vagy nagyobb súlyfelesleggel történő futáshoz is kiváló. A helyes technikát még tanuló kezdőknek is nagyon jó kilométer gyűjtésre, ugyanis biztos alátámasztást ad a bokának és egészségesebb földet érést tesz lehetővé, ami védi az ízületeket. 

Mennyire adja fel a leckét, hogy egyszerre kísérd mások fejlődését és készülj a saját versenyedre? 

Ügyesen kell beosztanom a napjaimat, de nagyon motivál a közösség, hiszem ha reggel látom, hogy a tanítványaim már teljesítették a napi edzésüket, az nekem is lendületet ad. Nem csak magamért bizonyítok, hanem értük is. 

Hogy változott az évek során az Elérem közösség? 

Tavalyelőttig a követőim 98%-a nőkből állt, aztán ahogy elkezdtem triatlonnal foglalkozni, egyre többen lettek a férfiak. Nagyon örülök, hogy számukra is érdekes tartalmat tudok csinálni, nagyon értékes kommunikáció szokott kialakulni a posztok alatt. Régebben az életmódváltás volt fókuszban, zömében ehhez kérték a segítségemet, mára inkább a sportteljesítmények javítása, távolabbi célok elérése a jellemző. Nagyon hasznosnak látom, ahogy a sportcél elérése közben ébredő erőt a magánéletünkbe is át tudjuk fordítani, büszkeséggel tölt el ahogy látom a tanítványaim fejlődését és változását.

Van olyan emlékezetes életmódváltós történeted, amit megosztanál velünk? 

Hát persze! Egyszer egy egyetemista lány keresett meg, akin kb. 30 kg súlyfelesleg volt, emellett pedig gyerekkora óta krónikus migrénnel küzdött. Onnan indultunk, hogy 12 éves kora óta nem volt olyan, nap, amikor nem fájt a feje. Mivel korábban nem mozgott semmit, nagyon az alapoktól indultunk: összeállítottam az étrendjét és sétát írtam ki neki heti 4 alkalommal. Ehhez a HOKA Bondi 9 cipőjét javasoltam, ami maximális párnázottsága és stabil alátámasztása miatt tökéletes a nagyobb súlyfelesleggel rendelkező, kezdő életmódváltók számára. Pár hét után jött az első email, hogy „Képzeld Noémi, ma nem fájt a fejem!”. Nem sokkal később eljutottunk oda, hogy elhagyta a migrén gyógyszereket, végre van ereje a mindennapokhoz, sőt szintet szeretne lépni. Most a készülnek a váltó félmaratonra, ami fantasztikus teljesítmény. Minden nap megbizonyosodom róla, hogy elképesztő erő van bennünk, a feladat az, hogy ezt el is higgyük magunknak. 

Ez a cikk a  HOKA támogatásával készült.