Quantcast

Interjú

Egy herceg illata – avagy omázs Esterházy Antalnak

Egy herceg illata – avagy omázs Esterházy Antalnak
© Estoras

Az illatok nagy mesélők – az Eszterházy család hercegi rangját megörökölt Paul-Anton Esterházy első parfümje pedig egy egészen különleges történetet mond el. A herceggel beszélgettünk parfümről és másról.

A parfüm neve először különösen csenghet: ESTORAS Antal – Chasing the horizon (a látóhatárt üldözve), ám ahogy megismerjük a történetét, minden a helyére kerül. Képzeletben utazzunk vissza az időben csaknem száz esztendőt. 1926-ot írunk, az első világháború után Európa újból talpra áll, a mindennapokat meghatározó érzéssé válik az életöröm, az élet teljes megélésének vágya. Két ifjú, a húszas éveibe lépő jóbarátok, Esterházy Antal és Almásy László gróf (akit az Angol beteg című filmből ismerhetünk) egy hirtelen ötlettől és nagy adag kalandvágytól vezérelve nekivágnak egy autómobillal a Szaharának. Az Esterházy expedíció néven elhíresült kalanddal rekordot állítanak – előttük senki nem szelte még át a sivatagot négy keréken. Ennek a kalandnak, de mindenekelőtt sosem látott nagyapjának állít emléket Paul-Anton Esterházy a különleges illattal.

Elle: Milyen ember volt a parfüm névadója, az ön nagyapja?

Paul-Anton Esterházy: Sajnos nagyapámmal nem találkozhattam, nem ismertem személyesen, de mire ennek az utazásnak a végére értem, úgy éreztem, mintha ismerném őt! Talán ez volt a legszebb ebben a projektben. A családi történetekből, abból, amit olvastam róla, a levelezéseiből próbáltam rekonstruálni, hogy milyen ember lehetett. Azt gondolom, hogy meglehetősen különleges ember volt, remek példája annak az életörömnek, ami a két háború közti időszakot jellemezte. Egyrészt nagykanállal ette az életet: autóversenyző volt, mégpedig a mai Forma 1-nek megfelelő szinten, szerette a lovakat, lótenyésztéssel is foglalkozott Ozorán. Nem kifejezetten a veszélyt kereste, csak érezni akarta, hogy él. Másrészt tradicionista volt: ismerte a gyökereit, tisztában volt a felelősségével, komolyan vette a családi kötelezettségeit. 

Elle: Üzletemberként, politikai végzettséggel miért vágott bele parfümkészítésbe?

Paul-Anton Esterházy: Az életem egy bizonyos pillanatában találkozott a szándék a lehetőséggel! Több mint egy évtizede elhatároztam, hogy elmesélem nagyapám történetét, egyfajta tisztelgésként az élete előtt. Akkor még csak azt tudtam, hogy valamilyen projektet vagy céget akarok létrehozni az örökségem történetére alapozva, hogy ez épp egy parfüm lett, azt a véletlen hozta. Amikor egy parfümiparban jártas iskolatársammal beszélgettem Cambridge-ben és elmeséltem neki, hogy nagyapám utazó parfümös üvege, amit az expedícióra is magával vitt, megmaradt és a birtokomban van, akkor jött az ötlet. Ez a parfümös üvegcse közvetlenül nagyapámhoz és az expedícióhoz kapcsolódik, hidat képez a különböző korok közt, összeköt minket. Másrészt a parfüm olyan erővel képes közvetíteni különböző helyek, pillanatok, érzések emlékeit, mint semmi más. Az a helyzet, hogy a parfümipar rendkívül varázslatos világ, olyan akár Narnia, ahol egy ajtón belépve másik világban találjuk magunkat. A barátom által megnyílt az ajtó ebbe a különleges iparágba: megismerhettem a működését, betekintést nyertem a parfümkészítésbe és a márkaépítésbe.

Elle: Milyen kritériumok alapján választ illatot saját maga számára?

Paul-Anton Esterházy: A parfüm nagyon személyes választás és nehéz meghatározni kritériumokat. Mindenkinek más az ízlése, a preferenciái, más asszociációkat, emlékeket és érzéseket ébreszt bennünk egy-egy illat. Próbálom és tesztelem az illatokat, mi az, ami velem rezonál, amiben jól érzem magam, melyik tükrözi az aktuális életszakaszom történéseit. Az illatok mindig fontosak voltak számomra. Emlékszem gyerekkorom illataira, például bajorországi otthonunk illatára, a régi fabútorok, az erdő illatára – olyanok, akár egy időutazás.

Elle: Talán mindig is ott élt önben egy parfümőr, csak nem tudott róla!

Paul-Anton Esterházy: Van egy dolog, ami mindig is nagyon fontos volt az életemben és ez az esztétika, ami egyrészt az Esterházyak öröksége, hiszen a zene, az építészet és a szellem esztétikája, a művészetek, a kultúra támogatása mindig is kiemelt szerepet töltött be család életében. Illetve édesanyám is erős hatással volt rám, aki dizájnt tanult Münchenben és az egyik leghíresebb német szobrászművész, Fritz Koenig húga. Mindez egy nagyon magas szintű esztétikai sztenderdet határozott meg a családomban. És azt gondolom, hogy ez is valami olyan, ami valóban átjön ezen a projekten, amellyel próbálok hasonló gondolkodású és szemléletű emberekhez szólni.

Elle: Már látom az ESTORAS márka (Eszterháza latin nevéből) jövőjét, amelyben már nem csak parfümök szerepelnek…  

Paul-Anton Esterházy: Abszolút! Ebben a projektben rengeteg jelentés rejlik. Politikai és üzleti pályám annyi elfoglaltsággal járt, hogy nehezen találtam időt az ESTORAS életre hívására, pedig ez a projekt annyival több örömöt ad nekem, mint sok más dolog. Olyan sokat ad vissza! Remélem, hogy a vásárlóknak is tetszik majd a parfüm és pozitívan fogadják – most ez a legfontosabb. De már vannak tervek a fejemben a következő lépéseket illetően.

Elle: Úgy fogalmazott, hogy ebben a parfümben nagyon sok van önből. Mennyire folyt bele az illat megalkotásába, amire Marie Urban Le Febvre parfümőrt kérte fel?

 Paul-Anton Esterházy: A folyamat minden apró lépésében részt vettem. Nagyon hálás vagyok Marie-nak, hogy olyan türelmes volt velem, mivel maximalista vagyok és nagyon konkrét elképzelésem volt a kezdetektől arról, hogy hová szeretnék eljutni. Még évekkel korábban, a barátomnak köszönhetően sokat tanultam arról, hogyan kreáljunk egy kiegyensúlyozott illat akkordot, mire kell figyelni a különféle illatjegyek elegyítésénél, hogyan lesz a kompozíció harmonikus. Elemeztük a nagyapám utazó üvegcséjéből kinyert parfümmaradványokat és kiegészítettük az ötleteimmel. Így a mire Marie-val találkoztam, kutatással már végeztem – tulajdonképpen összeállt a fejemben, mit szeretnék. Tudom, egy művész számára nem ideális az ilyen ügyfél, mégis egy csodálatos együttműködés kerekedett belőle. Nem szerettem volna a kreativitását elfojtani, ezért úgy döntöttünk, hogy különféle variánsokat fog készíteni, amelyeket elküld nekem és zoom meetingek alkalmával teszteljük, elemezzük, átbeszéljük a mintákat majd kiválasztunk kettőt, amelyek alapján továbbiakat készít (a közös munka a vírus miatti lezárásokkal egyidőben kezdődött). Ezt újra meg újra megismételtük, ami nagyjából egy évet felölelt, mire végül eljutottunk az Antalig. Ekkor már „csak” a végleges összetevők arányait kellett beállítanunk – nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy egy hajszálnyi változtatás mekkora különbséget idéz elő a végeredményben! Ha csupán egy cseppel többet adunk hozzá, vagy veszünk el a kelleténél, az egész harmóniát romba dönthetjük. Ez pont olyan, mint a zongorajáték: néha egy kis disszonanciával érdekes feszültséget hozhatunk létre, de a túl sok a disszonancia tönkreteszi a harmóniát.

Elle: Csaknem két évig tartott a folyamat, mire testet öltött az elképzelése. A fás-fűszeres kompozíció összetevői közül melyek idézik meg a nagyapját és melyek reprezentálják önt?

Paul-Anton Esterházy: Ennek a projektnek az egyik legnagyobb kihívása volt, hogy egyszerre alkossunk valami olyat, ami a múltat tiszteletben tartja, ugyanakkor mai, modern, fiatalos és uniszex. Az Antal a maga nemében hagyománytisztelő nehéz fás jegyekkel, cédrusfával, vetiverrel, pézsmával, pacsulival készült, de ezekre frissességet építettünk és virágos jegyeket. A szívjegyben száraz rózsa van és geránium – virágos jegyek, amelyek ugyanakkor mégsem a nőies oldalukat mutatják, hanem mindkét nem számára attraktívak. Szintén a szívjegy meghatározója a Ho fa, amely egy citrusos illatjegyeket hordozó fafajta. A fejjegy frissességét a bergamott adja, a benne található rózsabors és timut bors pedig a fűszerességért felel. Ez egy meglehetősen komplex kompozíció, amely tarja a fás-pézsmás gazdagság és friss fűszeresség közti egyensúlyt.

Elle: Milyen típusú férfiakon és nőkön tudja elképzelni ezt az illatot?

Paul-Anton Esterházy: mindenkin, akiben ott van a felfedezések iránti kíváncsiság, a kalandvágy. Az egész történet mögött két figyelemreméltó egyéniség van, akik a saját határaikat feszegették az utazás által, ismeretlen tájakat, új helyeket fedeztek fel. Úgy gondolom, hogy bárki, aki ezt az érzést keresi, örömmel fogja viselni az illatot.

Elle: Ön egy kalandor?

Paul-Anton Esterházy: Szeretnék az lenni! A lovak, akárcsak nagyapám esetében, az én életemben is fontos szerepet játszanak, és a fizikai határaimat is feszegetem, mind a sport által, mind átvitt értelemben. Rengeteget utazom, sok különböző helyen éltem már kisgyerekkorom óta. Azt hiszem a nyitottságom az új emberek és új helyek megismerése iránt feltételez egyfajta kalandor mentalitást.

Elle: Tervezi, hogy elutazik a sivatagba?

Paul-Anton Esterházy: Igen! A bakancslistámon szerepel, hogy bejárom ugyanazt az útvonalat, amit nagyapám és Almásy gróf. És ehhez megszerzem az eredeti autót is! A versenyautóját már sikerült megtalálnom, úgyhogy csak idő kérdése, hogy az a bizonyos Steyr MK7 is meglegyen.

Elle: Ön a család hercegi ágának utolsó élő leszármazottja. Nem érzi ezt túl nagy tehernek?

Paul-Anton Esterházy: Én azt gondolom, hogy ez hozzáállás kérdése. Nekem a származásom nagyon sokat ad, például identitást. Ha el tudod fogadni a felelősséget, hogy tiszteletet tanúsíts az örökséged iránt és megőrizd azt a következő generációk számára, tudván, hogy te csak egy láncszem vagy egy hosszú láncban, akkor ez egy csodálatos, nagyon unikális kihívás. Én nagyon pozitívan gondolkodom erről.

Elle: Mindazon nehézségek ellenére, amin keresztülment a családja, hogy menekülniük kellett Magyarországról és mindenüket elvették a kommunisták, most mégis elsők közt Magyarországon, a Madison parfümériában mutatja be a parfümjét. Hogyan érez Magyarország iránt? 

Paul-Anton Esterházy: Magyarország mindenképpen egy meghatározó része az énemnek. Magyar vagyok és nemcsak az útlevelem szerint. Amikor átlépem a magyar határt, azt érzem, hogy megérkeztem: itthon vagyok. Annak ellenére, hogy sosem éltem itt hosszabb ideig, egy fél évtől eltekintve, amikor itt tanultam. De minden hónapban visszajövök. Sosem okoltam Magyarországot a történtek miatt, ez csupán a politika műve volt. A nyelvet is igyekeztem megtanulni - még nem vagyok elég magas szinten ahhoz, hogy úgy tudjam kifejezni magam, ahogy szeretném, de dolgozom rajta.

Elle: Mit hallana a legszívesebben a parfümjéről azoktól, akik nem ismerik a történetét?

Paul-Anton Esterházy: Szeretném, ha értékelnék a komplexitását, az érdekességét és a kifinomultságát.

Beszélgetésünk elején a herceg azt mondta nekem, hogy sosem találkozott a nagyapjával, de én úgy látom, végül mégiscsak sikerült. Legyőzte a teret és az időt és most ott vannak az ESTORAS Antal illatban mind a ketten, teljes valójukban.