Gryllus Dorka: „Teret kell hagyni a jó pillanatok megélésének”

A színésznő folyamatos mozgásban van: színházi és filmes szerepek, nemzetközi és hazai kulturális együttműködések, zenei projektek, valamint egyre hangsúlyosabb rendezői munkák rajzolják ki sokrétegű alkotói útját.

Gryllus Dorkával a legújabb rendezése, a Csak jöttem szólni, hogy megyek apropóján beszélgettünk szabadságvágyról és határátlépésekről, pénz és hatalom társadalmi lenyomatairól, gyerekkori sebekről és morális döntésekről, valamint arról is, hogyan egyeztethető össze az alkotói lét az anyasággal. 

ELLE: Sokféle szerepben és műfajban kipróbáltad magad itthon és külföldön, színészként, énekesként és rendezőként is. Tudatos döntés volt ez a sokszínűség, vagy inkább természetesen alakult így az utad?

Gryllus Dorka: Azt érzem, a kettő nem választható szét. Egyrészt belőlem fakad, hiszen erős bennem a szabadságvágy, az állandó kíváncsiság és keresés. Másrészt az élet is újra és újra olyan helyzeteket hozott, amelyek új utak felé tereltek. A főiskola után Kaposvárra kerültem, majd öt évvel később egy filmszerep miatt el kellett jönnöm, és mivel máshol nem kaptam szerződést, külföldre mentem. Azóta szinte folyamatos mozgásban vagyok: Berlin, zenekar, társulatok, új alkotóközösségek. Egy asztrológus egyszer azt mondta, hogy Bak vagyok, aki egyedül áll a szikla tetején – ez nagyon találó kép számomra. Csapatjátékos vagyok, mégis mindig ott van bennem az önállóság iránti vágy.

ELLE: Decembertől látható a Dugattyúsban a Csak jöttem szólni, hogy megyek című zenés dühmonológ, Nagy Dóra főszereplésével, a te rendezésedben. Ez a harmadik rendezésed, a második önálló munkád. Miért érezted relevánsnak most ezt a darabot?

Gryllus Dorka: Van bennem egy nagyon éles figyelem arra, hogyan működik a világ: a hatalom, a pénz szerepe, az empátia hiánya, a társadalmi torzulások. Valahogy mindig ilyen témájú anyagok találnak meg – vagy én találom meg őket, ezt nehéz szétválasztani. Ebben a darabban az fogott meg igazán, hogy kimond valamit, amiről ritkán beszélünk ilyen nyersen. Arról, hogy az élet végső soron a pénzről szól, miközben nem erre készültünk fel. Eszmékre, elvekre, morálra neveltek minket, aztán egyszer csak azt látjuk, hogy a pénz és az azzal járó hatalom mindent felülír.

Nyílik a társadalmi olló, a gazdagok egyre gazdagabbak, a középosztály lassan eltűnik, a fiatalok számára pedig egy lakás megszerzése szinte elérhetetlenné válik. Ez nem kizárólag magyar jelenség, de itthon különösen élesen látszik.

Az is egyre erősebb tapasztalat, hogy akinek pénze van, gyakran úgy érzi, mindent megengedhet magának. Gyerekkoromban ekkora különbségek még nem léteztek. Miközben az ember próbál elvek mentén élni, újra és újra szembesül azzal, hogy a legfőbb mozgatórugó a pénz lett. A darab mindezt humorral és abszurditással mutatja meg, ráadásul olyan formában, mintha egy pillanatra beleláthatnánk valakinek a fejébe, a legbelsőbb gondolataiba.

ELLE: A darab egyik legerősebb szála a gyerekkori bullying, valamint az abból fakadó szégyen és düh. Ez a düh katalizátorként hat a főhős életében: a felemelkedés motorjává válik, miközben a bosszúvágy erkölcsi kompromisszumokra kényszeríti.

Gryllus Dorka: A gyerekkori bullying egy igazán kollektív élmény. Nagyon sok embernek van ilyen emléke. A megalázás, a kirekesztettség mindenkinek ismerős, különösen akkor, ha hatalmi különbség társul hozzá.

És ott van a kérdés: Hol az igazság? Van jogod bosszút állni? Vagy csak megkeseredett leszel? 

Szeretem, hogy a darab nem mond ítéletet, hanem a nézőre bízza a döntést. Tiszta lelkiismerettel maradsz kívülálló, vagy mindent megteszel, hogy bekerülj a „klubba” – még erkölcsi kompromisszumok árán is? Ha ez az ára, kifizeted? Ezeket a döntéseket nem egyszer hozzuk meg, hanem újra és újra, egész életünk során. A darab végén egyszerre nevetünk és borzongunk, mert érezzük, hogy ez nem fikció. Hiszek abban, hogy szükség van a kényelmetlen igazságok kimondására. Ha egy előadás után az emberek ott maradnak beszélgetni, vitatkozni, gondolkodni, akkor már történt valami.

ELLE: Te érzel dühöt ezekkel a működésekkel kapcsolatban?

Gryllus Dorka: Nem dühös vagyok, inkább tisztán látom és észreveszem ezeket a működéseket. Figyelem, hogyan torzulnak az emberek a hatalom és a pénz közelében, milyen kompromisszumokat kötnek. A karrier kontra empátia kérdése nagyon érdekel. Engem megbocsátó szeretetre neveltek, protestáns családban nőttem fel, a „ha megütnek jobbról, tartsd oda a másik feledet” szellemisége meghatározó volt a neveltetésemben. De volt egy pont az életemben, amikor azt mondtam: eddig, és ne tovább! Nagyon fontos tanulási folyamat volt számomra, hogy van helye a megbocsátó szeretetnek, de meg kellett tanulnom megvédeni az úgynevezett énhatáraimat; nem lehet minden szituációban jófejnek és megengedőnek lenni. 

ELLE: Alkotó és édesanya is vagy, utóbbihoz rengeteg társadalmi nyomás és elvárás is kapcsolódik. Hogyan éled meg ezeknek a szerepeknek az összehangolását?

Gryllus Dorka: Nehezen. Imádok a gyerekeimmel lenni, csodálatosak. De amikor a gyerekeiddel vagy, nem végzel szellemi munkát. Nem hallgatsz podcastokat, nem nézel filmeket, nem jársz színházba. Felrakod magadnak a mércét, hogy tájékozott, olvasott nő legyél, és egyszer csak nem tudod tartani – mert ez képtelenség. Ez egyszerre belső és társadalmi nyomás is alkotóként, és közben ott van az állandó bűntudat, ha nem teljesítesz tökéletesen minden fronton. Nagyon mélyen kondicionált mindenki. Engem például rendszeresen megkérdeznek: amikor elutazol, ki van a gyerekekkel? Férfi kollégától ezt soha nem kérdezik meg. Ha egy férfi lemond munkát a gyereke miatt, egy hős. Ha egy nő teszi meg ugyanezt, az kockázat a karrierjére nézve.

Nőként úgy kell teljesíteni, mint egy férfinek, akinek nincs gyereke. És nem sok helyen hozhatod föl azt az érvet, hogy neked gyereked van, mert azzal rontod az esélyeidet. 

Ehhez pedig ott van az a belső ellentmondás is, hogy például amikor főzök, lerakom az ételt az asztalra, és ott ül a családom — beáll valami ősi nyugalom. Nem tudom, hogy belőlem jön-e, vagy csak belénk van kódolva évezredek óta, ezért érzem. És ez nem jelenti azt, hogy ne rendelnék bármikor nyugodt lelkiismerettel egy pizzát, de az érzés létezik. Amit fontosnak látok, hogy teret kell hagyni a jó pillanatok megélésének. Mert amikor kialvatlan vagy, rohannod kell, stresszben vagy, akkor nagyon nehéz harmóniát árasztani magadból és élvezni az életet. Pedig azért vannak ezek a gyönyörű gyerekek, hogy töltsünk velük olyan időt, amikor csak egymásra figyelünk. Néha figyelmeztetni kell magadat, hogy ezekre is tudatosan legyen hely az életedben, hogy megtörténjenek, megélhetőek legyenek ezek a jó pillanatok.

ELLE: És sikerül?

Gryllus Dorka: Dolgozom rajta, de nem hiszek nagy megérkezésekben. Szerintem a cél az út maga. Egy a biztos: a változás. Dolgozom, figyelek, tanulok magamról és a világról is. És talán ez az egésznek a lényege.