A következő hetekben kollégánk, Tédé húsbavágóan őszinte, kellően önkritikus és nem kevésbé vicces beszámolóját olvashatjátok.
126,35. Mármint kiló. Mármint én.
Sokkoló.
Egész másról akartam ma írni – de erre illik reagálni.
Ha tudtam is, hogy nincs minden a legnagyobb rendben – ezt nem sejtettem.
126,35 kg.
Nem lennék most a helyemben.
A hanyag főtörzs 180 centit mondott a nagykönyvbe rabosításkor – a valóságban még idegen zokniban sem tornyosulok 176 fölé. Én nem fogok testtömeg-indexet számolni, örülök, ha helyesen le tudom írni. De referencia pontjaimtól elég távol estem ma reggel.
Fénykoromban, versenysport és a fiatalság kombinációjával 75 kilón tartottam magam. Ahogy mindkettő szép lassan kipergett az életemből, ‘majd három évtized kemény munkájával fixálódtam 115-ön. A se kevés – na de ez…
Nem lennék most az érfalaim helyében.
Innen szép nyerni: cél a 90. Matekozzunk: kemény, kalóriaszámláló, sportolással egybe kötött diétát 2 hónapig bírtam egyhuzamban. Meg is lett az eredménye, el is múlt az eredménye. Heti 0,5 kg a fogyás egészséges üteme. 36,35 kg esetében az majdnem 73 hét – közel másfél év. Hát kinek van erre ideje?
Lelki állapotom pontos leírása:
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
Reménykedjünk a holnapban.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!