Deneuve: a nem is annyira engedelmes nő

Énekelni, enni, szeretni

„Azt szeretném, hogy legyenek szabadok, és nyugodtan kérdezzenek bármit, amit csak akarnak” – mondja Catherine Deneuve megnyugtatóan, szinte anyai bátorítással, miután bevalljuk neki, milyen elragadtatással fogadtuk már a gondolatot is, hogy találkozhatunk vele. Majd, ahogy Emmanuelle Bercot Fel a fejjel című filmjében tette, kezébe veszi az irányítást, és elvezet bennünket a beszélgetésünk helyszínéül szolgáló szálloda elragadó belső udvarába. Catherine Deneuve első dolga, hogy előveszi cigarettáját, és a harmincöt percig tartó interjú alatt négy darab hosszú, vékony szálat szív el; cigarettája egyfajta meghosszabbítása a kezének. Beszédmódja gyors – de hát ezt tudtuk már, ahogyan azt is, egy kérdésünk sem marad majd megválaszolatlanul.

A bőre sugárzó, rózsás és üde, pedig a színésznő napjai igen zsúfoltak. Előző este a Bouffes du Nord Színházban a barátja, Gérard Depardieu sanzonestjét hallgatta meg, aki a francia kultikus énekesnő, Barbara előtt tisztelegve, az ő dalaiból adott elő egy személyes válogatást. A bemutatóra Deneuve épphogy csak visszaért a berlini filmfesztiválról, ahol a Szülésznő című filmet népszerűsítette a rendező, Martin Provost és filmbeli partnere, Catherine Frot kolléganője oldalán.

A költői, vicces, de egyben megható történet két nő újbóli találkozásáról szól. A rendezett életű szülésznő Claire (Catherine Frot megformálásában) és a bohém Béatrice, Catherine Deneuve alakításában két teljesen eltérő karakterű figura, akik a film során sokat tanulva egymástól csiszolódnak össze. Mindketten ugyanazt a férfit szerették, egyikük apaként, másikuk szeretőként. A két Catherine rendkívüli duót alkot együtt, kicsit úgy, mint a tücsök és a hangya.

Elle: Béatrice karaktere valójában Bettie személyiségének folytonossága, melyet Emmanuelle Bercot Bettie-mobil című filmjében játszott. A bolyongó karakter, aki végül megállapodik.

Catherine Deneuve: Nem hiszem. A Bettie-mobil című filmben egy mértéktartó, észszerű nőről van szó, aki éttermet vezetett és gyermeket nevelt. Béatrice karaktere Martin Provost filmjében sokkal extravagánsabb, nagyon szimpatikus „szörnyeteg”, önző, de nagylelkű is. Olyan nő, aki úgy dönt, hogy csak az számít, ami az ő vágyát testesíti meg és ami neki örömet szerez. Az nem érdekli, ha ezzel az útjába kerülőknek fájdalmat okoz.

CD: Igen, természetesen. De Béatrice sokkal szélsőségesebb, extrémebb lény, mint én. Bármennyire is szeretem a jó életet és vagyok bohém, de én dolgozom, fontos a munkám, és felelősségteljesen élem az életemet. Amíg Béatrice-től senki sem függ, és ő sem akar függeni senkitől, addig én ezt nem mondhatom el magamról! Teljes mértékben megértem őt, de az ő világa nagyon távol áll tőlem. Egy nő, aki azt mondja az egykori mostohalánynak: „Ó, igen... neked van egy gyermeked... Ez jó, mert amikor öregek leszünk, az ő létezésük tölti ki az űrt.” Nem kell érintettnek lennünk ahhoz, hogy hasonlóan nyilatkozzunk.

CD: Anyám nem szeretett főzni. Talán mert mi nagy család voltunk, és nem alakult ki benne kellő vonzalom, vágy ehhez. Apám ellenben bonviván volt. De a jó ételek iránti szeretetünk származhat különböző találkozásokból is az életünk során, amikor nagyon kedves és nyitott emberekkel hoz össze minket a sors. Fiatalkoromban sok bon­vivánt ismertem meg.

(...)

Elle: A Szülésznőben fontos téma a megbocsátás. Könnyebben megbocsát ma, mint régebben?

CD: Hasonlóképpen válaszolnék, mint Sempé (Jean-Jacques Sempé illusztrátor) tette az egyik rajzán, amit nagyon szeretek: meg tudok bocsátani, de nem felejtek. Ez egyébként igaz szinte mindenkire. Azok az emberek, akik nagyon kemény dolgokat szenvedtek el, még ha meg is megbocsátják, ami történt, az örökre beléjük íródik.

Elle: A filmben Serge Reggiani-dalokat dúdol. Az éneklés mindig jelen volt az életében?

CD: Minden színész szeret énekelni, ez annyira csodálatos dolog! Például nagyon szeretem Benjamin Biolay dalait (francia zene- és dalszerző, énekes, Chiara Mastroianni egykori férje – a szerk.), imádom a feldolgozásait. Nagyszerű az Argentínában készült legutóbbi albuma. Hamarosan felvételt készítek vele, az új lemezének az egyik dala elején fogok beszélni.

(...)

Elle: Előfordult már, hogy a lánya megpróbálta megvédeni? Figyelmeztette például arra, hogy „anya, túl sok vagy!”?

CD: Azt gondolom, hogy az évek múlásával minden gyerek egy kicsit védelmezővé válik a szüleivel szemben. Viszont én a mai napig az erős anyai szerepemet élem, amit nekem kell megőriznem. Nagyon más a viszonyom a lányommal, mint a fiammal, mert Christian születésekor igen fiatal voltam. Chiara gyakran ad megfontolandó tanácsokat, és nagyon érdekes szemszögből beszél a filmekről. Ő igazi beszélgetőpartner, aki őszinte érdeklődéssel hallgat meg másokat. És engem is mindig meghallgat.

Françoise Delbecq