„Megélni az életet” – interjú Csernik Csinszkával

Egy aprócska, törékeny lány szalad fel a lépcsőn velem szemben, fején fejhallgató. Rögtön lekapja, ahogy rájön, én vagyok az, aki interjút fog vele készíteni. Csinszka pont annyira szuggesztív és magával ragadó, mint a klipjeiben, ráadásul szeret – és tud is – rögtönözni, ugyanakkor egyre inkább élvezi a saját maga által felállított határait.

ELLE: Nagyon különleges világot álmodtál meg a nemrég megjelent Transformania című albumodnak: a klipben zöld domb, kék ég és egy székely kapun lógó hintán ringatózó transformer látható. Azt mondtad, hogy ez az album egy jobb világért született meg. Mire gondoltál pontosan?

Csernik Csinszka: Amikor megszületett ez a munkacím, még fogalmam sem volt róla, mit fog adni nekem ez a projekt, és ezáltal mit jelenthet majd másoknak. Nem sejtettem, honnan, hova jutok, és főleg azt nem, hogy milyen változásokon fogok közben keresztülmenni. Végül rengeteg jó dolog bontakozott ki ebből a folyamatból, és mondhatom, hogy sokkal közelebb kerültem önmagamhoz – jóval biztonságosabb kapcsolatom lett magammal. Ez az album abban segített, hogy – saját magam érdekében – egyre nyitottabb legyek a változásokra.

ELLE: Milyen változásokra gondolsz?

Csernik Csinszka: Az albumon nagyjából két éve kezdtem el dolgozni, és közben úgy érzem, felnőttem. A Transformania a Transformers és a Transylvania szavak összeolvadásából született. Imádom a Transformers robotokban azt, ahogyan az emberiségnek akarnak segíteni. Ott van például Optimus Prime – ez egy olyan optimista gondolkodású robot, aki képes feláldozni a faját az emberiségért.

ELLE: Transylvania, vagyis Erdély fontos hely számodra, hiszen négyéves korodig ott éltél, és azóta is sokszor visszajársz, ha „levegőt szeretnél venni”.

Csernik Csinszka: Gyerekkoromban hónapokat töltöttem Sepsiszentgyörgyön a mamámnál. Olyan szinten romantizálom az emlékeimet, hogy akárhányszor visszamegyek, sírok – és ugyanez van, ha el kell jönnöm onnan. Ezzel a lemezzel ezt a nyolcszáz kilométernyi messzeséget akartam közelebb hozni magamhoz. Meg akartam mutatni másoknak azt a teret, amely oly sokat ad nekem. Azt az énemet, amikor még nem haragudtam magamra. Ha kialakítunk önmagunk számára egy jobb, szebb és biztonságosabb teret, ahhoz mások is tudnak csatlakozni – így válhat jobb hellyé a világ.

ELLE: Ez egy elég nagy teher is valahol, de a művészeteddel nyilvánvalóan segítesz annak, aki bele tud helyezkedni. 

Csernik Csinszka: Nem gondolom, hogy én fogom megváltani a világot, de szeretném hinni, hogy pozitívabb irányt vesz az az élet, amelyben most élünk – még akkor is, ha nagyon rossz a helyzet. Már ez a felfogás is sokat számít. 

ELLE: A „nem haragudtam magamra” kijelentésedhez kicsit még visszakanyarodnék. Korábbi interjúidban többször beszéltél arról, hogy nagy melóban vagy az önelfogadással és az önszeretettel.

Csernik Csinszka: Nagy-nagy melóban. Sok oldalamat szeretem, de van, amit nagyon nehezen fogadtam el magammal kapcsolatban. Most nem fogok ebbe túl mélyen belemenni, de az elmondható, hogy dolgozom ezekkel az érzésekkel. Az is fontos, hogy olyan szokásokat alakítsak ki magamnak, amelyek által fejlődhetek, vagy kijöhetek egy-egy rossz spirálból.

ELLE: A rajongók és a közönség szeretete ebben a belső munkában nem tud segíteni?

Csernik Csinszka: Egyértelműen segíti a belső munkát, de csak akkor tudok A-ból B-be jutni, ha ezt önerőből teszem. Persze szurkolhat a közönség, de ez önmagában még nem fog lábakat adni – nélkülük kell eljutnom a célig.

ELLE: És az hogyan hat rád, hogy egyre többen ismernek, és egyre nagyobb sikerekre számíthatsz?

Csernik Csinszka: Erre is fel kell készítenem magam. Ki kell alakítanom egy olyan szeretetpajzsot, hogy bármilyen külső hatás is ér, meg tudjon védeni. Itt jön képbe az a székely kapuról lógó hinta a Transformania lemez borítóképén. Ez a kép egyébként akkor pattant ki belőlem, amikor a pszichológusommal beszélgettünk arról, hogy mindig van fent és lent. Azt gondolom, ha tudatosítjuk, hogy ez normális, akkor a lent után már tudjuk, hogy lesz fent is. A kapu pedig azt szimbolizálja, ahonnan jövök.

ELLE: A gyökereidet…

Csernik Csinszka: És azokba lehet kapaszkodni. A gyökerek pont erre jók, és így tudok a múltammal, az őseimmel kapcsolódni a jelenemben. 

ELLE: A rád jellemző képi világ, a hangzás és a szimbólumaid is mind erre utalnak.

Csernik Csinszka: Ha így nézem, igaz – kis talpakat adnak nekem. Ezek a kis talpak egyre előrébb visznek. 

ELLE: Október elsejétől te képviseled Magyarországot a Spotify globális EQUAL kampányában, amely a női alkotók láthatóságát és elismerését hivatott növelni a zeneiparban.

Csernik Csinszka: Ez egy rendkívül megtisztelő lehetőség számomra, hiszen a fő inspirálóim azok a női előadók, akik olyan utat törnek, amelyből én is mindig kapok egy kis útravalót. Tényleg annyit tudok csak mondani, hogy köszönöm szépen!

ELLE: Kik ezek az előadók?

Csernik Csinszka: Például a spanyol Rosalía, aki ma már egy globális popsztár – elképesztő, hogyan tudja képviselni a kultúráját különböző stílusokban. Nekem ő a példaképem, az ő szabadsága. De ott van Christine and the Queens francia dalszerző és énekes. Egy időben sokat hallgattam, és imádom, ahogy az anyanyelvén és angolul is alkot, ráadásul a kedvenc produceremmel, Mike Deannel közösen is. Van egy úgyszintén francia előadó, akit nem olyan rég fedeztem fel – ő Oklou, aki egy olyan avantgárd popot képvisel, amely engem különösen izgat. A legnagyobb célom, hogy ilyen előadókkal dolgozhassak, vagy akár leülhessek velük beszélgetni. Azt csinálják, amit szeretnek. 

ELLE: Van, hogy megpróbálnak terelni erre-arra?

Csernik Csinszka: Én tudok a saját utamon menni. Van, amikor egy kicsit porosabb az út, de a vágyaim irányába haladok.

ELLE: Tehát önazonos vagy.

Csernik Csinszka: Múltkor pont rá akartam keresni, hogy tanulmányozzam, vajon ez mit jelent nálam, hogy önazonosság. Merthogy sokan mondják ezt nekem, de én sosem ezen a szemüvegen keresztül építkeztem, ennél ösztönösebb vagyok.

ELLE: Azt adod, ami te vagy.

Csernik Csinszka: Ja, értem, de azt is keresem. Azt a pontot, ami bennem van, ami foglalkoztat, és ami boldoggá tesz.

ELLE: Hogy érzed, női előadóként nincs nehezebb dolgod a zenei közegben?

Csernik Csinszka: Egyik szakma sem könnyű, de inkább nemtelennek érzem, amit képviselek. Amúgy szeretek női előadó lenni, és megmutatni, milyen erővel bír egy nő.

ELLE: Már a kis Csinszka is erről álmodozott?

Csernik Csinszka: Van egy videó, amelyben az apukámmal vonatozunk, és én egy saját készítésű nemezbabával játszom. Jót beszélgetünk utazás közben, majd halkan, alig hallhatóan bemondom, hogy: „Én nem szeretem, hogyha engem tanítanak. Én magamtól szeretek tanulni.” Hát ez vagyok én a mai napig. Nemrég régi általános iskolás társakkal vettem részt egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol egy srác azt mondta nekem: „Emlékszem rád, mindig harcoltál valamiért.”

ELLE: Megragadt benned valami ebből a harcos Csinszkából?

Csernik Csinszka: Meglepődtem, hogy ez ilyen régóta jelen van bennem. Elég érett gyerekek voltunk a testvéremmel, Marcival. Talpraesettnek kellett lennünk, mert elég kacskaringós volt a gyerekkorunk, megtanultunk kreatívak lenni. Az egészet a jazz zenéhez tudom hasonlítani. Lehet, hogy olyan hangra lépsz, ami nem annyira jó ötlet, de aztán érkezik egy másik, amelyik felülírja az egészet. Az élet is pont ilyen, egy nagy improvizáció: egyből kell kapcsolni mindenre, és kellőképpen talpraesettnek kell lenni.

ELLE: Szeretsz improvizálni?

Csernik Csinszka: Szeretek, de egyre inkább igénylem a kereteket, a rendet. Ez nem volt mindig így. Most rendeltem magamnak egy ágymatracot, és tisztaság, átláthatóság van az otthonomban – ez pedig olyan jó érzés. Eljutottam odáig, hogy egyszerűen szükségem van a tudatosságra.

ELLE: Határokra, korlátokra gondolsz?

Csernik Csinszka: Egyre inkább kellenek a határok, és ezeket kommunikálnom is kell kifelé. Ez egyfajta biztonságot is tud adni – hogy oké, akkor eddig mehetek el, és ezeket a határokat komolyan meg is húzom. Egy ideje nem iszom alkoholt sem, mert ki tud lendíteni, és nehéz visszatalálni, ezért jobb megélni mindent úgy, ahogy valójában van. Inkább eszem egy finom kenyeret, péksütit, vagy veszek egy drága matracot. Sokkal jobban szeretem így most magamat, az életemet.

ELLE: És mit kívánsz annak a Csinszkának, aki egyre nagyobb koncerteket ad, egyre több helyen, és egyre nagyobb sikerrel?

Csernik Csinszka: Érdekes, hogy nem a kiskori énemnek, hanem az egyre idősebb énemnek üzenek. Tetszik az öregedés, nagyon tetszik. Azt hiszem, talán az egyik legnagyobb célom, hogy öreg néni lehessek, és hogy megéljem az életet. Örömmel üdvözlöm a ráncaimat. Úgyhogy azt kívánom a jövőbeli Csinszkának, hogy merje gyakorolni a szabadságot, és bízzon magában, mert egy megbízható ember.