A könyvek versenye

A mezőny: 2 nő, 8 férfi

Az idén először adják át Libri Könyvkereskedelmi Kft. Által alapított két díjat, amelyek közül a szakmait egy ötfős zsűri ítéli majd oda. Az Elle kérdéseire az egyik zsűritag, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész és kritikus válaszolt.

Mi a jelentősége egy ilyen irodalmi díjnak? Aki megkapja, az nyilván örül neki, de miért jó ez az olvasóknak?

Minden irodalmi díjnak kettős célja van, az alkotó elismerésén túl az olvasást népszerűsíti, segíti az olvasókat a tájékozódásban, elvégre óriási a hazai könyvkínálat. Ezzel reflektorfénybe kerülnek a könyvek, és maga az olvasás, a kortárs irodalom.

Végignézve a rövid listát, azonnal szembetűnik, hogy összesen két nő van rajta. Ennek ön szerint mi az oka?

A tízes lista egy hatvantagú zsűri szavazataiból állt össze. Ezt a tendenciát egyébként már az Aegon díjnál is lehetett látni, annak az idei tízes listáján is csak két nő szerepelt, egyébként ugyanazok, mint a Librién, Rakovszky Zsuzsa és Szvoren Edina. Ez azt tükrözi, ami többé-kevésbé a kortárs irodalomban látszik: még mindig messze vagyunk attól, hogy fele-fele arányban legyenek női és férfi alkotók. Ezt nem örömmel látom, de érzékelem, hogy ez a helyzet.

A másik feltűnő eleme a listának, hogy a rajta szereplő tíz könyvből nyolc a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. Ezek szerint ott ennyivel magasabb színvonalú szakmai munkát végeznek, mint az összes többi kiadónál?

Egyrészt természetesen színvonalas munka folyik a Magvetőnél, másrészt megjelentettek olyan köteteket más kiadók is, amelyek méltán rajta lehetnének ezen a listán. A Libri, a Jelenkor, a Kalligram, hogy néhány példát mondjak, legalább annyira nívós szakmai munkát végez. A tízes lista alakulásában van véletlenszerűség is, meg kiadói munka, kiadói ismertség és kiadói beágyazottság.

Ha megnézzük mondjuk az angol nyelvű könyvpiacot, azt látjuk, hogy ott számos, különféle zsánerekre kiírt irodalmi díj létezik: a legjobb krimi, a legjobb debütáló romatikus regény, történelmi regény. Ehhez képest nálunk mindenki a szépirodalmat akarja díjazni. A listákon és a nyertesek között sorra ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, és az embernek óhatatlanul eszébe jut a mondás, hogy a foci olyan játék, amit huszonketten játszanak, és a végén mindig a németek nyernek.

Nagyon egyetértek, hogy itt tapasztalható egy hiány, és ez az irodalmat is befolyásolja. Azért is jogos a felvetés, mert az Aegon és a Libri 2016-os, tízes listája hét könyvben megegyezik. Ha nincs díj, kisebb lesz a presztízse, mondjuk, a kriminek vagy a szórakoztató irodalomnak, mert szorosan összefügg egy műfaj rangja, és az abban a műfajban születő művek száma, színvonala. Ha azt kérdezzük, miért nincs elég jó magyar krimi, akkor a változás egyik lehetősége az lenne, ha létezne Az év krimije díj, ahogyan ez a skandináv területen nagyon nagy elismerés, és akkor ez egy idő után hatással lenne a műfajra magára is. Azt biztos, hogy a Libri díj is bővülni szeretne, és az első év tapasztalatai alapján szeretnék kategóriákra bontani, felmerült a például a gyerekirodalom, a tényirodalom, de valóban, a zsánerek díjazása is fontos lenne.

Önnek van titkos favoritja?

Erre most még inkább nem válaszolnék, mert van ugyan egy kedvencem, de a kuratórium tagjainak majd egymást is meg kell győzniük arról, melyik legyen az az egyetlen, amit mindnyájan el tudunk fogadni.

Tudna említeni egy olyan könyvet, amit a közelmúltban olvasott, és nagyon mély hatást gyakorolt önre?

Az utóbbi év terméséből a kedvencem Schein Gábor Svéd című regénye volt. Ugyan nincs rajta a listán, de megérdemelné a nagyobb figyelmet, nagyon szép, elgondolkodtató regény.