Praktikus stílustippekkel kalauzol a luxus világába Pécsi Balázs új könyve, a Stílusgourmand

Pécsi Balázs első, Stílusgourmand című könyvében arra keresi a választ, hogy mit tehetünk azért, hogy dinamikusan haladjunk előre, és hogyan tud ebben segíteni az, ahogy öltözködünk, dekoráljuk az otthonunkat, étkezünk, utazunk vagy viselkedünk.

Etikettkönyv? Stílustanácsadás? Lakberendezési vagy gasztronómiai gyorstalpaló? Egyik sem, és egy kicsit mindegyik Pécsi Balázs új könyve, a Stílusgourmand. A luxusszakértő szerint az előmenetelhez elengedhetetlen, hogy az ember otthon legyen ezekben a témákban.

Ilyen Pécsi Balázs könyve, a Stílusgourmand

A divat, a lakberendezés és a gasztronómia olyan kommunikációs kódok sorozata, amelyek együtt egy külön nyelvet adnak ki, ám nem mindenki beszéli ezeket. Az életben viszont előfordulhatnak szituációk, amikor szükség van erre a tudásra. Ebben segít Pécsi Balázs könyve, így az olvasó alapszinten megismerheti a stílusos élet nyelvét, így könnyebben veheti az akadályokat a különböző élethelyzetekbe. 

A kézikönyv olvasmányos stílusban és gazdag illusztrációval 80 fejezeten keresztül próbálja mindazt a tudást átadni, amelyet a szerző másfél évtized alatt összegyűjtött a legfelsőbb körökben megfordulva, illetve luxuskiadványok szerkesztését és luxusmárkák kommunikációját irányítva. A könyvbe most beleolvashatsz, és az ötórai teáról tudhatsz meg hasznos információkat! 

ÍGY ÖTÓRAI TEÁZZ! 

Így bánj a szalvétával!

Először is terítsd az öledbe az asztalra/tányérra helyezett összehajtott textilszalvétát/asztalkendőt! Elvileg a nyakadba is köthetnéd, de amellett, hogy roppant idétlenül néz ki a partedli egy felnőtt emberen, még praktikátlan is. Nemcsak a ruhádat véded vele, de ha úgy érzed, szükséges, ezzel törölhetsz szájat is, finoman oda-odaérintve egy pontját az ajkadhoz. Ha mosdóba kell menned, a szalvétát finoman összehajtva a kés felőli oldalára helyezd a tányérodnak, a terítőre (de az is oké, ha a székre dobod le) – természetesen nem az ételfoltos oldalával elkápráztatva az asztaltársaidat! Majd az étkezés befejeztével is ugyanígy teszel, de semmiképpen sem gyűröd galacsin alakúra vagy dobod bele a tányérba.

A tej és a cukor kérdése

Nagy tévhit, hogy az angolok mindig tesznek tejet a teájukba. Nagyon furcsán fognak rád nézni, ha gyümölcs- vagy zöld teához kérsz ilyet, ellenben fekete teához nyugodtan: krémesebbé és édesebbé fogja ugyanis tenni azt, enyhít a savasságán. (Viszont tejszín teába fejvesztés terhe mellett sem kerülhet.) Mivel régen a fehér, finomított cukor kifejezetten drága volt, így a luxuscikknek számító teába is ezt tettek az előkelők. A szigorú brit etikett szerint manapság sem illik barna cukrot vagy édesítőszert, netán mézet tenni bele.

Hogy ne tűnj megúszósnak?

Kevesen tudják, hogy a jó minőségű, szálas tea akár négy felöntést is bír – a szakértők szerint a harmadik a legízletesebb. Ha tehát kifogy a kanna, nyugodtan kérheted a felszolgálót, hogy vigye el feltölteni forró vízzel! (A harmadik kör után azonban már kissé spórolósnak tűnhetsz, szóval csak mértékkel.) Az ötórai tea – pláne ha egy szállodában költöd el – emelkedettebb étkezés, úgy illik, hogy mindenki rendel magának egy saját kanna teát. Különben úgyszintén picit megúszós kép alakulhat ki rólatok a személyzet körében.

Így urald az étkészletet!

Jobb helyeken minden csészéhez saját szűrő jár, amely segít abban, hogy a kannából átevickélő alkotóelemeket ne kelljen elropogtatnod. A szűrőnek általában külön porcelántálkája van, használat után így ne a tányérodra tedd, hogy minden tealében ússzon majd! Úgyszintén ne rakd vissza a terítőre a már használt kést, ha van ezüst vagy porcelán késbak, arra helyezd, ha nincs, akkor a tányérodnak támaszd! Ha végeztél az étkezéssel, akkor a világ nagy részéhez hasonlóan nálunk is elfogadott 4-10 óra irányba rakd összezárva az evőeszközödet, míg Angliában 6-12 óra irányba (azaz függőleges állásban) jelezd a pincérnek, hogy elviheti előled a szervizt!

Csak óvatosan a kavargatással!

A teát nem illik körbe-körbe kavargatni, hatalmas örvényeket keltve és nagy csörömpölést csapva. Előre-hátra mozgasd a kiskanalat, úgymond 6-12 óra irányba, nem hozzákoccintva a fémet a porcelánhoz! (A régmúltban ez védte a csészét is, hogy ne sérüljön a máz, ezáltal ne repedezzen be és folyjon be alá a tea, csúnya barna foltokat hagyva maga után.)

Az etikett mindenekfelett

Az afternoon tea egy társas időtöltés – és nem feltétlen a családoddal. Mivel az ételek egy közös szervírozóalkalmatosságon érkeznek, illetve minden egyéb (vajas krémek [például lemon curd], lekvárok, cukrok, esetleg sodók) közös tálkákban, kiöntőkben leledzik, nem illik a másik tányérjába belepiszkálni, ahogy ezekbe a tálakba sem beleenni, hanem mindig ki kell szedned belőlük a saját tányérodra – figyelve közben arra, hogy másoknak is jusson. Természetesen a célnak megfelelő evőeszközökkel, de sosem a sajátoddal. Az ételeket egyébként nyugodtan megfoghatod kézzel, még a szendvicshez sem használnak kést és villát. A szigorú, brit etikett szerint egyébként nem kérheted el az asztal túlsó végén levő cukrot vagy lekvárt direktben az asztaltársadtól, egy kérdéssel kell kiprovokálnod (ajánlgatva a feléd eső dolgok közül valamit), hogy a viszontkérdés elhangozzék: kérsz-e ezt-azt arról a térfélről? A direkt kérdést némely brit faragatlanságnak tarthatja.

Egy kis scone-tudomány

A híres angol, édes tésztájú, sokszor mazsolával vagy kandírozott gyümölccsel megszórt „pogácsa”, a scone helyes kiejtése: szkon (II. Erzsébet is így ejtette). Nem szkón, szkan meg szkán. Mindig kézzel kell félbetörni a közepén, sosem vágni. Kétféle módon eheted: ha a főzött krém (clotted cream) kerül alulra és rá a lekvár, úgy devonshire-i módra majszolod (Devonian), míg ha ez fordítva történik, azaz először megkened eperdzsemmel, és kiskanállal pöttyintesz rá némi krémet, akkor cornwalli módon csinálod (Cornish). Mindkettő elfogadott manapság már az egész világon. A lényeg, hogy a tetejét és az alját ne borítsd újra össze, mert ez nem hamburger!

A high tea nem afternoon tea

Ha valahol azt látod kiírva, hogy high tea kapható, rossz helyen jársz. Az elegáns helyek természetesen ismerik a terminus technicust, ám sosem írnának ki olyat, hogy high tea-t szolgálnak fel. A high tea a munkásosztály kora esti étkezése volt a századfordulón, a gyári műszak végeztével otthon vagy a kocsmákban való teázást jelentette egy kalóriadús, energiát visszatápláló étkezéssel körítve. A high nem a magas nívót jelenti, hanem hogy magas háttámlájú székeken ülve, asztalnál étkeztek. Ezzel szemben az afternoon tea-t a polgárságnak és az arisztokráciának foteles-kanapés szalonokban szolgálták fel.