Nemrégen került ki a nyomdából a Budapest című különleges fotóalbum, Bódis Krisztián és Soós Bertalan közreműködésében.
A bemutató – ami egyben a kiadvány anyagának egy részletét is bemutató tárlat megnyitója is volt – során nemcsak a frissen megjelent könyvet ismerthették meg a látogatók, hanem egy szoros barátság és kreatív szakmai együttműködés történetét is.
A fotóboltként, kávézóként és galériaként is működő Főfotóban a falakon már a könyv képeiből kiállítás is megtekinthető – az alkotásokat maguk az alkotók válogatták össze. A beszélgetés során kiderült: az ötlet tavaly pattant ki Soós Bertalan fejéből, aki felhívta Bódis Krisztiánt, hogy volna-e kedve közösen egy Budapest-könyvbe belevágni. Az együttműködés egyszerűen és gördülékenyen indult, majd az alkotópáros elmondása szerint hasonló szellemben folytatódott.
Majdnem minden fotós álma, hogy egyszer könyve legyen. Nekem a legtöbb képem Budapesthez kötődik, adta magát az ötlet, hogy valami átfogóbbat csináljunk.
– mesélte Berci. A két fotográfus stílusa hasonló hangulatot képvisel, ugyanakkor más témákban mozognak, így jól kiegészítik egymást.
A kötet közel 250 fotót tartalmaz, de ez nem egy szokványos album: túllép a képeslap-szerű városfotók világán, részletektől az egészig, emberektől épületekig különböző arcait mutatja meg a fővárosnak. Árvizek vagy nyári délutánok, apró részletek és hatalmas távlatú drónfotók, szerelmespárok, idősek, gyerekek, híres épületek, illetve titkos szegletek egyaránt figyelmet kapnak. A kiadványban képpárok szerepelnek – ez lett a szerkesztés alapelve. A koncepció az volt, hogy a képpárok együtt mondjanak el többet, mint amennyit egyetlen fotó önmagában tudna. Egy-egy önmagában álló képhez képest az így összerendezett alkotások között dialógus jön létre, erősítve egymást. Krisztián vállalta a párosítás oroszlánrészét, míg Bertalan a „jóváhagyó, vagy épp kötekedő” szerepét játszotta.
Sok jó kép végül kimaradt, mert nem találtunk hozzá megfelelő párt
– árulta el Krisztián. A párosítás során, hol forma, hol szín, hol helyszín vagy hangulat alapján álltak össze a fotók. Tulajdonképpen ezek ritmusa adja a könyv dinamikáját.
A beszélgetés során személyes részleteket is megtudhattunk a két alkotó több mint egy évtizedes kapcsolatáról. 2013-ban találkoztak először egy üzletmegnyitón, ahol rögtön egy hullámhosszra kerültek. Annyira, hogy hazafelé annyira belemerültek a metrón a beszélgetésbe, hogy mindketten elfelejtettek leszállni a saját megállójuknál. A korai összhang a mostani munkánál is megmaradt. Elmondásuk szerint a munkafolyamat szinte meglepően zökkenőmentesen zajlott: súrlódás nélkül, majd' mindenben egyetértettek, és a BOOOK kiadóval is gördülékenyen ment az együttműködés. Bár különböző módszerekkel dolgoznak: Krisztián célzott útvonalakat tervez, szereti a struktúrákat, építőmérnöki múltjából adódóan rendszerben gondolkodik, míg Bertalan inkább ösztönösen járja a várost, a pillanatból dolgozik – mégis megtalálták a közös hangot.
A közös munka során számos különleges, olykor megható vagy épp váratlan helyzetbe kerültek. Egy alkalommal például Krisztián objektíve a Dunába esett. Egy naplemente fotózás közben futott, hogy elérje és elkapja a tökéletes pillanatot, amikor megtörtént a baleset, nyitott táskájából a folyóba esett a műszer. Egy másik emlékezetes történet szerint egy magaslati drónfotó készítése közben épp a hóna alatt tartotta a kontrollert, miközben ápolókat szállító taxisokat fotózott – a kép elkészült, a drón pedig végül egy autó alatt landolt. A Sajtófotó kiállításon szereplő és díjat is nyerő képpel kapcsolatban pedig izgalmas visszajelzés is érkezett. Az egyik kép szereplője a díjátadó után egy héttel felismerte magát, felvette a kapcsolatot a fotósokkal, és kiderült, hogy egy különleges háttértörténet is kapcsolódik a képhez. Az idős hölgy saját készítésű ruhában, matyó hímzésben, barátja, egy német admirális társaságában sétált a Duna-parton.
A kötet 15 év Budapest-fotóiból válogat. A fotósok számára is tanulságos volt végigkövetni, hogyan változott meg a város és saját látásmódjuk is. Krisztián kezdetben inkább épületeket és tájakat fotózott, de mára egyre inkább az emberek kerülnek a fókuszba. Bertalan szerint a város hangulata is változott: nehezebb jó pillanatokat elkapni, sokan már a telefonjukba merülve sétálnak, az utcai fotózás kihívásai megnőttek.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!