A sikerfétis vége

Küszöbön a jövő, ahol a hatalom és a pénz már nem számít?

Eljött az idő, amikor a luxuskörülmények, a ranglétrák és a penthouse-ok már nem a vágyaink, hanem egy letűnt kor megtestesítői. Mindez nem a neohippik vagy a bobók véleménye – ma épp a legsikeresebbek állítják, hogy a kiégett menedzserek, cinikus milliomosok, boldogtalan multivezetők és a felszínesség farvizén lubickoló hírességek helyett ideje új példaképeket keresnünk. Üdv a teljesítményközpontú társadalom végnapjaiban!

Zen biznisz

Hogy pontosan mikor kúszott be a zen szellemiség a multinacionális vállalatok küszöbei alatt a komor irodákba? Egyesek szerint a gazdasági válság, mások szerint az internet tehet mindenről. Egy biztos: a modern próféták nem a spirituális oldalról érkeztek.

A mozgalom Arianna Huffington Thrive! című könyvével indult el. A médiamogul bestsellerében nemcsak azt állítja, hogy a siker fogalmát újra kell definiálni, de egyenesen kijelenti, hogy új érába léptünk. A gazdag, de kiégett menedzserek nem vonzók többé, ahogy a hatalom sem vonzó, ha folyamatos stresszel és időhiánnyal jár. „Túl sok ember küzd a kiégéssel, mondta egy interjúban – de szerintem a nők megváltoztathatják ezt." Huffington messze nem magányos harcos: Sheryl Sandberg, a világ egyik legbefolyásosabb nője nyilvánosan kijelentette, hogy fél hatkor elhagyja az irodát, bármi történjék is. A bolygó legmenőbbnek titulált munkahelyén pedig már évek óta tevékenykedik Chade-Meng Tan, mégis csak most vált világszerte népszerűvé. Az elismert mérnök hivatalosan is a Google jókedv-felelőse. Pontos munkaköri leírása a következő: enlighten minds, open hearts, create worldpeace (nagyjából: felvilágosítani az elmét, kinyitni a szíveket és világbékét teremteni). Meng meditációkat tart, és felügyeli a dolgozók lelki jóllétét.

A trendkutatók előrejelzése szerint nem elszigetelt tengerentúli jelenségről van szó: több olyan csoport is kialakulóban van, amelyben nem a hagyományos mércével tekintenek a sikerre. A luxusaszkéták, a célváltók vagy a LOHAS (lásd keretes írásunkat) már ezt az új értékrendet testesítik meg.

Vajon tényleg paradigmaváltás előtt állunk és hamarosan már nem a pénz és a hatalom lesz a siker fokmérője, vagy ez is csak egy divathullám? És egy olyan világban, ahol az üzletemberek a zenről papolnak, a mérnökök pedig a világbékéért küzdenek, mit csinál az átlagember?

A kimerült generáció

Az átlagember egyelőre stresszel. És rengeteget dolgozik azért, hogy ne veszítse el a munkáját. Az Y-generációt már stresszgenerációnak is nevezik: az alváshiány és az állandó feszültség gyakorlatilag minden dolgozó – és nem dolgozó – emberre jellemző. Persze egyszerű azt mondani, hogy meditáljunk napközben, de ha egyszer úgy érezzük, hogy csak túlórákkal tarthatjuk meg a munkahelyünket, nem csoda, hogy senki nem vonul el lazítani.

Az őrült hajtás azonban nem igazolja az eredményeket. Egy 2012-es kutatás szerint az európai államok közül a görögök, a magyarok és a lengyelek dolgoznak a legtöbbet. Ám a legtöbb órát dolgozó országok produktivitás szempontjából mind a lista végén állnak. Mindezt a kiégéssel, a fáradtsággal magyarázzák: a túl sok munkaóra egy idő után nem jobb, hanem rosszabb eredményhez vezet. Ráadásul a kiégés nem csak az ember személyes életében okoz problémát. A volt német munkaügyi miniszter, Ursula von der Leyen úgy becsüli, hogy a burnout szindróma több mint 10 billió eurójába kerül Németországnak.

A feminizmus harmadik hulláma

A nők még nagyobb árat fizetnek egy olyan munkakultúrában, ahol az alváshiány, a stressz és a kiégés mindennapos. Ha egy nő infarktust kap, kétszer akkora az esélye annak, hogy egy éven belül meghal, mint egy férfinak. Azoknál a nőknél, akiknek magas stresszfaktorú munkahelyük van, 40 százalékkal magasabb az infarktus veszélye, mint kevésbé stresszes helyen dolgozó kollegáik esetében...

A cikk folytatása az ELLE magazin aktuális, júliusi számában található!