Nyár: kevesebb ruha, több szorongás – hogyan élvezd mégis a tested?

Felvehetem a fürdőruhám vagy nagy lesz benne a hasam?  Olyan melegem van, nem kell az a melltartó a felső alá – vagy mégis? Ah, nem volt időm szőrteleníteni, mondjam le az egész estét? Csak néhány kérdés, ami ijesztő gyakorisággal merül fel a nőkben a nyár folyamán, hiszen a meleg időjárással előtérbe kerülnek az év közben egész jól menedzselt szorongások, és felütheti a fejét a testképzavar. 

De mi van ezen félelmek és aggodalmak mögött? Mi késztet egy nőt arra, hogy az élmény élvezete helyett a fejében összegubancolódott szorongásokban botladozzon? Gersei Csenge pszichológussal jártuk körbe a káros bikini body teóriát, a testképünk mozgatórugóját, és azt, hogyan tehetsz lépéseket a tested szeretete felé. Itt az ideje búcsút mondani a szorongásnak. 

ELLE: A nyár, a jó idő, a kevesebb ruha viselése milyen szorongásokat hozhat fel?

Gersei Csenge: A testtel való túlzott foglalatoskodást hozhatja elő, és a testtel való aggodalom minden aspektusa felerősödhet, hiszen az emberről lekerülnek a rétegek, izzadunk, a női test vizesedik, és sokszor ezek miatt nem komfortos a testünkben lenni. Ezek maguktól megtörténnek, a test természetes reakciói a meleg időre, de emellé még ránk ömlik a töménytelen mennyiségű negatív üzenet: legyen beach body-d, ha nincs, ne is menj strandra vagy takard el magad – mintha ki kellene érdemelni, hogy kevesebb ruhát hordhassunk. Mert ezen üzenetek azt jelzik, hogy vékonynak, jó testű nőnek kell lenni ahhoz, hogy te nyáron legyél valaki, mintha önmagában az, hogy fürdőruhában, kevés ruhában élvezed a nyarat, a testedet, nem lenne elég.

ELLE: Ezáltal sok nőtől magát az élményt veszik el…

Gersei Csenge: Igen, holott az élményhez nagyon is kell a testünk: nem esztétikailag, hanem mert azon keresztül élünk meg és át mindent! De a túlzott kinézet fókusz ezt átbillenti, és rengeteg szorongás gyökerezik ebben. Holott, ahhoz, hogy beach body-d vagy bikini body-d legyen, csak annyira van szükség, hogy felvegyél egy fürdőruhát.

ELLE: Az, hogy folyamatosan azt gondoljuk a testünkről, hogy nem elég jó, nem élvezzük a strandot, mert azzal vagyunk elfoglalva, hogy végig be legyen húzva a hasunk, teljesen lekapcsolódunk a testünkről, a jó érzetekről, az örömökről, és nem engedjük, hogy szabadon legyünk úgy, ahogy jól esik. Mintha bezárnánk magunkat, mintha nem foglalhatnánk el azt a teret, ami jár nekünk.

Gersei Csenge: Ez a viselkedés sajnos egész évre is vonatkozhat, a nyár sokszor csak felerősíti vagy beindítja a negatív spirált, amiben nagyon könnyű mélyre merülni. Az, hogy lekapcsolódunk a testünkről és nem tudjuk megélni az élményeket teljes valójukban nem csak azért van, mert szó szerint lekapcsolódunk a testünkről, hanem mert valami olyannal vagyunk elfoglalva minden pillanatban, ami csak a fejünkben létezik. Az azon való pörgés, hogy ezt megehetem-e vagy nem, hogy nézek ki, felvehetem-e a azt ruhát vagy sem, annyi mentális energiát visz el, hogy nem csoda, ha nem tudunk teljes jelenléttel benne lenni a pillanatokban – nem marad rá szabad kapacitás.

Nagyon sok nő nem engedi magát lefotózni – még a gyerekével sem – igazán emlékezetes pillanatokban, mert úgy gondolja, hogy csúnya, hogy nem érdemli meg. És ez az igazán nagy tragédiája ennek, hogy olyan pillanatoktól fosztjuk meg magunkat, amik nem jönnek vissza.

ELLE: Nagy valószínűséggel senkit nem érdekel körülöttünk, hogy nézünk ki, vagyis ilyenkor saját magunkat tartjuk korlátok között a fejünkben. 

Gersei Csenge: Amikor ennyire magunkra fókuszálunk, a negatív testkép egyik jellegzetessége az, hogy mindenki engem néz, velem foglalkozik, rólam, a testemről alkot véleményt. Azt érezzük, mindenkit az foglalkoztat, hogy nézünk ki, pedig valójában az egyedüli, akit ez foglalkoztat, az én magam vagyok.

ELLE: A testképünk miből épül fel?

Gersei Csenge: Abból indul ki, hogy gyerekként milyen tapasztalataink voltak önmagunkról, a testünkről, megélhettük-e az érzelmeinket, megnyugtattak-e minket, amikor nehéz érzéseink voltak, lehetett-e hibáznom stb. Ezeket a belső folyamatokat vetítjük ki a testünkre.

ELLE: Szóval túlzó az, ahogyan a nők látják magukat?

Gersei Csenge: Igen. A legtöbb nő a testével kapcsolatban túlbecsüli magát, és azzal foglalkoznak a legtöbbet, hogy mennyire kövérek… Az is egy gyakori jelenség, hogy amit saját magukon kritizálnak, rossznak látnak, pl. hogy széles a csípőjük, vastagabb combjuk van, azt más nőnél szépnek, szexinek látják.

Saját magunk felé sokkal szigorúbb mércét és rengeteg elvárást állítunk, mert mondjuk gyerekként sok elvárást támasztottak felénk, és sosem lehettünk elég jók – így felnőttként sem fogom megengedni magamnak, hogy egyszer is elég jó legyek.

ELLE: A testünk képviselete, szeretete, felvállalása azt is jelenti, hogy mennyire merjük magunkat megmutatni a világnak – ez független attól, mennyi ruha van rajtunk, ez inkább kisugárzás és energia kérdése, de nyáron szó szerint is megmutatjuk a testünket, vagy legalábbis sokkal többet belőle, mint máskor.

Gersei Csenge: Pontosan, és ha nem tudjuk felvállalni magunkat és nem tudunk büszkék lenni a testünkre, annak a következménye egy iszonyatosan nagy frusztráció lesz, ami belülről fog nyomni minket. Nehéz testileg és lelkileg is megmutatni magunkat, főleg, ha sosem éreztük, hogy jók vagyunk pont így, ahogy vagyunk.

ELLE: Amíg nincs egy stabil énképünk, akit kevésbé lehet kibillenteni, hogyan álljunk ellen a ránk zúduló elvárásoknak?

Gersei Csenge: A legegyszerűbb eszköz az, hogy ha egy tartalom után rosszabbul érzem magam, mint mielőtt megnyitottam az alkalmazást, kövessük ki az oldalt – ez más témakörre is igaz. És tudom, hogy az algoritmus próbál kicselezni minket, de ott is be lehet állítani, hogy milyen témával kapcsolatban nem akarunk tartalmat látni. Jelen esetben a kinézettel, diétákkal kapcsolatos posztokat lehet csökkenteni. Ez egy biztos fal, aminek a másik oldalán pedig kövessünk olyan személyeket, profilokat, akik bátorítanak az önfelvállalásra, akik megmutatják, hogy mennyire természetes a női test változása. A lényeg, hogy minél többször találkozz azzal az üzenettel, hogy bármilyen testben is légy, az felvállalható, és arra bátorítanak, hogy éld vele az életet, mert igazából erre van. És mindezek mellett teljesen oké, ha érzelmileg mégis megmozgat, mert bármennyire tudjuk racionálisan értelmezni a helyzetet, érzelmileg benyomhatja a saját „csomagunkat”.

Ilyenkor az a fontos, hogy ez maradjon meg belső élményvilág szintén, és ne a testünkre projektáljuk azt, ami miatt szomorúak, dühösek, csalódottak vagyunk vagy szorongunk.

És nem kell tökéletesen csinálni, nem baj, ha kizökkennünk, mert rosszabb napokon még tudatos, az önismeretben elmélyült embereknek is nehéz, főleg nyáron. Ez nehéz és hosszú munka, de végtére is fontos mérlegelni, hogy mit választok: azt, hogy görcsölök és kimaradok az életem szép pillanataiból, vagy megpróbálom kezelni a helyzetet és engedélyt adni magamnak, hogy éljem az életem.

ELLE: A nyár és a meleg más területet is érint, ami triggerpont lehet – vagy legalábbis nyomást jelent a nőkre nézve: meglátszik-e, hogy izzadunk, szőrtelenítünk-e, sminkelünk-e, viselünk-e melltartót vagy sem.

Gersei Csenge: Sok olyan szociális normánk van, amik amúgy a kényelem ellen mennek, és nehéz felvenni velük a harcot, és azt mondani, hogy márpedig én jól fogom magam érezni! És ide tartozik az is, amikor olyan ruhát erőltetünk magunkra, ami kényelmetlen, amiben nem érezzük jól magunkat, és lehet, hogy divatos meg így „illik” felöltözni, de már az első órában utálod magad benne, és egy általános diszkomfort uralkodik el rajtad. Ilyenkor két dolog történik: az egyik, hogy túléled, de teljesen lekapcsolódsz a testedről, a testérzetekről, a jelzéseiről… A másik, hogy az állandó diszkomfort növeli a negatív testképet, hiszen ahogy mondtam, a testképünk a szubjektív észleléseink halmaza, vagyis ha nem érezzük jól magunkat a testünkben – akár egy kényelmetlen, nem nekünk való ruha miatt –, akkor negatívabban fogunk magunkra gondolni, magunkat fogjuk okolni, utálni a helyzetért, az érzésért, és ez egy óriási tévút!

ELLE: Könnyű beleesni abba  „hibába”, hogy azért, mert a testalkatunkhoz, a stílusunkhoz nem illik az aktuális divat, magunkat tartjuk rossznak és nem elég jónak, miközben ha azt a vonalat követnénk, ami hozzánk passzol, ami kiemeli az adottságainkat és jól érezzük magunkat benne. Nehéz elengedni az elvártat, de közben mekkora szabadság kísérletezni azzal, ami hozzánk illik, amiben sugárzik a megjelenésünk, ami jól tükrözi vissza az énképünket, és ez igenis eltérhet a sztenderd elvárástól. 

Gersei Csenge: Így van, és ez igaz bikinire, ruhára, farmerre… Fontos, hogy megtaláljuk, ami nekünk kényelmes és önazonos, mert ez a kulcs: hogy érezzük, mi a legjobb, legönazonosabb nekünk, amiben tényleg mi vagyunk, ehhez pedig magunkra kell hangolódni, és visszatalálni a testünkhöz. Ez lesz az útja annak, hogy békébe kerüljünk magunkkal, mert soha nem fogjuk tudni átutálni magunkat a szeretetbe.