„Szerencsére egyikünk sem élt még át hasonlót”

Halott csecsemőjét egy pillanatra életre kelteni akaró anyát játszik a kezdő olasz színésznő a Parányi test című filmben. Budapesten kérdeztük Celeste Cescutti főszereplőt a forgatásról, karakterekről és a mozi világában újoncként átélt élményeiről.

Olaszországban járunk, 1900-ban. Agata lánya a születésekor meghal, megkeresztelni sem tudják. A katolikus hagyomány szerint a gyermek lelke a Pokol tornácára kerül, Agata azonban tudomást szerez egy helyről a hegyekben, ahol az újszülötteket egyetlen lélegzetvétel erejéig visszahozzák az életbe, hogy megkereszteljék őket, és megmentsék a lelküket. A gyermeke parányi testét egy dobozba rejti, és útnak indul. Agata karakterét Celeste Cescutti formálta meg, egy fiatal színésznő, akinek bár ez élete első filmje, tűpontossággal adja vissza Agata szenvedését és eltökéltségét. Az alkotást a 19. Olasz Filmfesztiválon mutatták be Budapesten.

Hogyan választottak ki a szerepre?

Jelentkeztem egy castingra 2017-ben, de fogalmam sem volt, hova megyek, miről van szó, még arról sem, hogy egy filmbe keresnek embereket. Eredetileg csak a promóra válogattak ki, hogy egyáltalán finanszírozzák a forgatást. Végül nagyon jó kapcsolatom alakult ki a rendezővel, Laura Samanival, aki felkért főszereplőnek. Azelőtt sosem dolgoztam színésznőként, de az addigi közös munka és a forgatókönyv meggyőzött, hogy belevágjak. Nagyon megszerettem a történetet.

Mindig is színésznőnek készültél?

A film előtt társadalmi egészségügyi területen tanultam, a színészet nem volt része az életemnek. De a tanulmányaim nem győztek meg, hogy ez lenne a jövőm, szerettem volna új dolgokat kipróbálni, így amikor jött ez a lehetőség, boldogan elfogadtam, és a jövőben is szívesen folytatnám a színészkedést, de más lehetőségeket sem zárok ki.

Korábban említetted, hogy a forgatókönyv nagyon megfogott, ezért vállaltad a szerepet. Mi tetszett Agata karakterében?

Leginkább az vonzott, hogy teljesen másképp szembesül az élet nehézségeivel, mint én. Agata bátor nő, aki vállalja a gondolatait és az érzéseit, valamint bármit mondanak vagy gondolnak is róla az emberek, keresztülviszi az akaratát. Én nem érzem magam ilyen bátornak, ezért is fogott meg a karakter.

Nehéz és komoly témát boncolgat a film, olyan érzelmeket kellett eljátszanod, amikkel korábban nem találkoztál. Hogyan készültél erre, és mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Többször elolvastuk együtt a forgatókönyvet a rendezővel meg a másik főszereplőt, Lynxet alakító Ondina Quadrival, majd mély, intenzív beszélgetéseket folytattunk arról, milyen érzelmeket élhet át Agata, és hogyan kellene ezt megjeleníteni. Nehéz volt, mert szerencsére egyikünk sem élt még át hasonlót, mégis a legnagyobb nehézséget ugyanaz okozta, ami vonzott a karakterben, hogy annyira más, mint én, néha egyszerűen nem tudtam őt megérteni, nem tudtam azonosulni vele. Ekkor a rendezőnő azt a tanácsot adta, hogy ne magamat próbáljam a helyébe képzelni, hanem egy számomra kedves, hozzám közel álló embert, akit nagyon szeretek, ugyanakkor teljesen más, mint én. Másokat, akik közel állnak hozzánk, gyakran jobban megértünk, mint saját magunkat.

Azt mondod, nagyon különbözőek vagytok, te és Agata. Vannak azért közös pontjaitok is?

Azt hiszem, ha mélypontra kerülünk, mindketten képesek vagyunk felállni, és menni tovább. Közös lehet még az is, hogy nem gondoljuk végig a tetteink következményeit, néha csak belevágunk az ismeretlenbe anélkül, hogy tudnánk, mire vállalkozunk. Végül átéreztem, amikor Agata megbocsátott Lynxnek annak ellenére, hogy becsapta őt, és mellette maradt. Én is hajlamos vagyok mindig a jót meglátni az emberekben.

Korábban említetted, hogy a rendezőnővel szoros kapcsolatot alakítottál ki a forgatás előtt és alatt. Mi a helyzet Ondinával?

Ondinával a forgatás előtt sosem találkoztunk, a rendező pedig azt találta ki, hogy – a filmhez hasonlóan – egy erdőben fog minket összehozni. Egyszer felhívott, hogy ekkor legyek ebben az erdőben, fogalmam sem volt, miért. Megérkeztem, és ott volt Ondina. Laura úgy akarta megtudni, milyen lesz köztünk az összhang, hogy előre lemodellezte a filmbéli első találkozásunkat.

Milyen más élményekkel gazdagodtál a forgatás alatt?

Az tetszett legjobban, hogy amint elkezdődött a forgatás, mintha egy másik világba kerültem volna. Kiszakadtunk a valóságból, és a történetben éltünk, amíg a kamera forgott. Nagyon szerettem továbbá, hogy sokszínű embereket ismerhettem meg, és a legtöbb stábtaggal igazán közel kerültünk egymáshoz, mintha lenne egy új családom.

Ha már a családnál tartunk, hogy fogadta az igazi családod és barátaid a filmbéli szereplésedet?

Mindenki nagyon büszke rám. Sőt, kicsit ők is részesei lettek, hiszen a filmbéli anyukámat az igazi anyukám alakítja. A rendező főleg amatőr színészeket keresett a filmjéhez, és úgy gondolta, ki más játszhatná hitelesebben Agata anyukáját, mint Celeste anyukája? Érdekes viszont, hogy egyelőre csak a szűk családom és néhány barátom látta a filmet, mert azt eddig csak nemzetközi filmfesztiválokon mutatták be, Olaszországban még nem lehet tudni, mikor kerül mozikba. Néhány barátom el is kísért egy-egy filmfesztiválra, csak azért, hogy láthassanak játszani.

A 19. Olasz Filmfesztivál vetítései november 6. és 15. között zajlanak Budapesten.