Sharon Stone kendőzetlenül

Az 58 éves filmdíva vallomásai

Egy áprilisi reggelen, amikor a nap sugarai félénken simogatják a Hollywood Hills dombjait, egy igazi színészlegendával készülök randevúzni. Találkozni azzal a filmsztárral, akinek neve negyedszázada a csillogás és a vonzerő megtestesítője, amióta az Elemi ösztönben jégcsákánnyal a kezében és félmeztelenül láthattuk a cannes-i vetítésen. Kivételes akaraterő és nőies vonzerő jellemzi, ahogyan 154-es IQ-ja is legendás. „Színésznő. Aktivista. Anya.” – írja magáról Twitter-profilján. A valóságban azonban a szavak sorrendje már egy ideje átrendeződött.
Az HBO várhatóan még ebben az évben műsorára tűzi Steven Soderbergh Mosaic című interaktív tévésorozatát, melyben ő is játszik, de jelenleg az anyaság jelenti számára a főszerepet. Számtalan anekdotát mesél az ő „három férfijáról”, 15, 10 és 9 éves fiairól, a nevelésükről. Emellett egyik leghűségesebb támogatója Hillary Clintonnak, és továbbra is hihetetlen energiával mozgósít, és győzködi a pénzalapokat, hogy támogassák az AIDS elleni küzdelmet. Fennmaradó szabadidejében a szerelmet keresi, és sajnálja, hogy a férfiak elfojtják a férfiasságukat.

ELLE: Hogyan látja, minél idősebbek vagyunk, annál szilárdabb az önbizalmunk?

Sharon Stone: Az önbecsülés jellege változik az évek múlásával. Az életem néhány időszakában igazi „rossz kislány” voltam, majd az évek során az alapvető értékrendszerem változott meg, ahogy azok a tényezők is, amelyek meghatározzák az önbizalmamat. Reggel a legidősebb fiam megkérdezte tőlem az autóban: kaptál már Oscart-díjat? Nem – válaszoltam. És szeretnél? – hangzott a következő kérdés, amire azt feleltem: nem érdekel! Ami most fontos nekem, az az, hogy sok dolgot megtapasztalj és nyertes legyél az életben! A célom és ambícióm már nem ugyanaz, mint korábban. Amikor fiatal voltam, a becsvágy vezérelt. Pontosan emlékszem arra a reggelre, amikor megtudtam, hogy Oscar-díjra jelöltek. Hisztérikus boldogság öntött el! Ma már sokkal visszafogottabb és lazább vagyok. Tudom, mikor vagyok jó, és mikor játszom kevésbé jól a szerepemet. Már nincs szükségem a külső pozitív visszajelzésekre. Ami fontos számomra: tudom, a fiaim jó emberek, és ez a tudat óriási önbizalmat ad! Rengeteg filmet forgattam korábban, majd a balesetem után, amikor agyrázkódást kaptam (2011-ben), mindent a nulláról kellett kezdenem. De a tehetségemet nem vesztettem el. Valójában a gyermekeimmel való törődés köt le. Még ha abban az időszakban sokat kellett is küzdenem, és az emberek borzalmasan lekezelően viselkedtek velem, mindez nem számít. Bármilyen nehézséget állít elénk az élet, magasabb szintre lépve kerülünk ki belőle, vagy ha nem, akkor ostobák vagyunk!

ELLE: Tudna nekünk néhány tippet adni, hogyan fejlesszük az önbecsülésünket mi, akik nem vagyunk

Sharon Stone: Tudja, Hollywoodban senki sem született Meadville-ben, Pennsylvania mindössze 15 ezer lakosú, Isten háta mögötti kisvárosában. Ha idáig jutottam, ez azért van, mert akartam, jobban, mint bármi mást. Valami megállíthatatlan erő hajtott. Mindannyiunkat taszít valamilyen irányba a sorsunk. Nem szabad gyökeres fordulatokra törekedni. Az egyetlen dolog, amin változtathatunk, az a célunk és a szándékaink iránya. Néha egy kicsit önzőnek kell lenni, hiszen mindenki úgysem fog szeretni minket. Előre kell nézni! Ugyanez érvényes a szerelmi életünkre is. Különben is, azt hiszem, jobb, ha a szentimentális érzések helyett valódi érzelmeink vannak, különben elveszítjük az alapértékeinket, és ez veszélyes. Inkább jóindulatú akarok lenni, mint szentimentális.

ELLE: Légy bátor és kedves, mint Hamupipőke?

Sharon Stone: Pontosan! Imádom ezt a részt.

ELLE: Mit gondol, a szerelem javíthatja az önbecsülésünket?

Sharon Stone: Nyilvánvalóan! Ha szeretem önt, akkor ön jobban érzi magát, nem igaz?

ELLE: Idén 58 éves. A múló idő a szövetségese vagy az ellensége?

Sharon Stone: Az idő valójában nem létezik. Mindannyian szerződést kötöttünk vele, különösen a tudomány fejlődésének köszönhetően. Mindannyian azt szeretnénk, hogy minél hosszabb ideig éljünk, és a nyugdíjas évek helyett aktívak maradjunk, új életutat találva, a szerelmi életünkben is az újdonságot keressük. Már nem kívánunk ugyanazzal a társsal hetven, de még harminc éven át sem együtt élni. Megváltozott a kapcsolatunk az idővel, a gondolkodásunk a szexualitásról, a nemiségről. Másképp gondolunk ezekre a társadalmi koncepciókra, sokkal rugalmasabbak lettünk. Megszüntettük a korlátokat, ezerszer szabadabbakká váltunk. De mindeközben színre léphet olyan valaki, mint Donald Trump, akinek a társadalmi modellje ezzel ellentétes, merev rendszerre épülő alternatívát javasol. Miért ennyire sikeres az ő politikája? Mert az emberek félnek a saját szabadságuktól, és azt hiszik, hogy Trump politikája a biztonságot nyújtaná nekik. Óvakodjunk a haladást gátló emberektől! Donald Trump haját szemlélve mindenki saját megítélése alapján alkothat véleményt. Nem hiszem, hogy a frizurája azt sugallná, a viselője tele van önbizalommal!

(...)

ELLE: Összefügg az életkor és a szexepil?

Sharon Stone: Ez teljesen személyfüggő. Ma, 58 évesen sem tudom magam elképzelni egy 60 éves férfi mellett. Istenem, 60 év! Annyira idősnek tűnik így kimondva, mintha a nagyapámról lenne szó. Ez elképzelhetetlen a számomra. Valójában komolyabban kellene foglalkoznom ezzel a témával, megszokni a gondolatot. Ezen túlmenően, a férfiak Los Angelesben eléggé speciálisak.

ELLE: Milyen értelemben?

Tudja, örökre meghatározza a kapcsolatunkat a világgal az a hely, ahonnan származunk. Én vidéken nőttem fel, olyan férfiak között, akik képesek voltak kétkezi munkát végezni, nem okozott nekik gondot kicserélni az autó kerekét, barkácsolni vagy megjavítani valamit a házban. Számomra ők a férfiak. Az ilyen férfi soha nem engedné meg, hogy nőként helyette fizessünk az étteremben, akkor sem, ha több pénzt keresünk. Ebben az esetben inkább egy olcsó kifőzdébe invitálna, vagy az otthonába vacsorára. Megőrizve így méltóságát és egyben férfiasságát. Ma nagyon messze kerültünk ettől, és ez a fejlődés kihatott a férfiak szexualitására is. Nehéz számomra vágyat érezni egy olyan férfi iránt, aki nem felel meg a hagyományos férfimodellnek.

ELLE: A feministák ezt nem fogják szó nélkül hagyni!

De én nem vagyok feminista! Humanista vagyok.

ELLE: Sok barátnője van?

Rengeteg! Hiszek a női barátságban. Minden szombat délután csajos partit rendezek. A program: fürdés, grillezés és sörözés. Néha kivételesen befogadunk férfiakat is, feltéve, hogy kiválóan értenek a grillhez!

(...)

szöveg: Julie Chanut-Bombard

A cikket teljes terjedelmében az ELLE magazin júliusi számában olvashatjátok!