Jagger örök

A rocksztár, aki mindig aktuális

„Mick Jagger belépett az épületbe" – hallom a testőr hangját, miközben a cannes-i Palais Stephanie szálló tetőteraszán várom a találkozást az élő legendával. Jaggertől interjút kapni tényleg ultrabonyolult küldetés, de már önmagában amiatt a fülig érő vigyor miatt is megérte a fáradságot, amely ott van az arcán, amikor megérkezik.

A szűk farmernadrágban, testhezálló ingben, sportcipőben Mick Jagger teste ma is hihetetlenül fiatalos, de ráncokkal sűrűn redőzött, karizmatikus arca maszkként hat. Ahogy ránézünk, menthetetlenül az jut eszünkbe, hogy ez az ember intenzíven élt, és mindkét végén égette a gyertyát. Ami kétségtelen: a Rolling Stones frontembere valamit megváltoztatott a zene történetében, és nem véletlenül lett a rock'n'roll-nemzedékek eszményképe és bálványa. Az együttes az elmúlt évben ünnepelte alapításának 50. évfordulóját, amit egy nagy, világ körüli turnéval ünnepelnek.

ELLE: Jagger úr, 1971-ben a Rolling Stonesszal itt, Dél-Franciaországban vették fel az Exile on Main St. című albumukat. Igaz, hogy abban az időben komoly adóügyi problémák miatt kényszerültek arra, hogy elhagyják Londont?

Mick Jagger: Nem kényszer volt, de pénzügyi szempontól ez bizonyult a legkedvezőbbnek. Valóban drákói volt az adószigor. Saját hibáink és mások rossz döntései miatt nem voltunk épp a legjobb anyagi helyzetben.

A rendőrség abban az időben kábítószerrel való visszaélés miatt járt a nyakukra.

Abban az időben ez nem volt olyan vicces. Nem kis problémáról volt szó, ami igencsak zavarta a kreatív munkát. Egész idő alatt a rendőrséggel huzakodtunk, nem tudtunk másra koncentrálni.

Az Exile on Main Street album bevonult a rocktörténetbe. Ekkor voltak a csúcson?

Hogy ez lett volna életem legjobb pillanata? (Nevet.) Ez az album nagyon jó, és kétségtelenül rendkívül kreatív időszakot éltünk. A zenében igazán jó dolgok történtek. Voltak butaságok is, persze, de tényleg jó dolgok is, kimagasló rockteljesítmények. Kitűnő albumot készített Curtis Mayfiled, James Brown, Marwin Gaye. Az Exie is nagyon jó album, de nem tudom, mondhatom-e bármelyik lemezemre, hogy a legjobb. Meg tudná-e mondani például, hogy melyik a kedvenc filmje? Nincs kedvencem. És nem hallgatom a Rolling Stones albumait.

Mit gondol, ezt a lemezt miért tartják annyira fontosnak?

Nagyon valóságos, kicsit sem steril, és azok a hibák, amelyekből azért akad néhány, azok teszik piszkosul életszerűvé. Az emberek azért szeretik évek óta, mert autentikus. A lemezre vett számok többségét sokat játszottuk színpadon, és ez is minden bizonnyal hozzájárult népszerűségéhez.

Mi óvta meg attól, hogy a szélsőségek rabja legyen? Hogyan kerülte ki ezeket a csapdákat?

Bizonyos szempontból nagyon is sötét időszak volt. Mindannyian túlzásokba estünk néhány dologban, de emlékeim szerint nagy disznóságok nem történtek. Voltak jócskán instabil pillanataim, mint bárkinek az életében. Talán az segített, hogy nagyon alapos nevelést kaptam.

Mármint a szüleitől?

Igen. Ha az embernek fiatal korában jó a viszonya a szüleivel, akkor ez később hozzásegíti ahhoz, hogy a fontos dolgokra tudjon összpontosítani. Akiknél hiányzik ez a fajta neveltetés, azoknak sokkal nehezebb.

Örömmel tölti el, vagy inkább elborzasztja, hogy az Ön hatására fiatalok milliói választják az intenzív életformát?

Nem látok ebben semmi rosszat. (Nevet.) Sodorjuk a jointot, élvezzük a zenét... Az emberek többsége, azt hiszem, így képzeli el a banda életét.

Az Ön életstílusa az egész héten át tartó, 24 órás, szüntelen rock'n'roll volt. Ma a rock-csillagok másképp élnek. A hetvenes éveket Önök határozták meg, a jelen viszont a Coldplay jegyében zajlik.

Igen, de nem csak a Coldplay működik, ami egyébként kitűnő zenekar, de... (Mosolyog.) A hetvenes években is sokféle rockcsillag létezett, és nem mindenki volt annyira készen...

Önök azonban igen...

A mindennapos kilengések rendre megvoltak. De hát az emberek egyébként ma is excentrikusak, csak épp más területeken, például a tömegcikkek fogyasztásában.

Voltak-e olyan pillanatai, amikor a késő esti lefekvés után az ágyban azon gondolkodott, hogy micsoda őrültségeket művelt, hogy nem kellene-e mégis valahogy lelassulni?

Nem, teljesen rá voltam állva arra az életformára. Szép házat béreltünk itt, Dél-Franciaországban, gyönyörű kerttel, csodálatos medencével. Azelőtt soha nem rendelkeztem semmi hasonlóval. Volt egy solymász barátom, aki rendszeresen eljárt hozzám, és a kertben idomította a madarait. Mindez nagyon pihentető, békés és érdekes volt. Igazán szép volt, tényleg, a legkevésbé sem mondható őrültségnek.

Az interjú folytatását az ELLE aktuális, júliusi lapszámában olvashatjátok!