Büszkeségünk, a kis fekete kocka

A magyar mérnökök, akik utat nyitnak nekünk az űr felé

Horváth Gyula: Én a jó öreg Apolló 13-mat szeretem, mert anno egy komplett NASA-stáb dolgozott azon, hogy szakmailag korrekt legyen a produkció. A mostaniak inkább vígjátékok az én olvasatomban. Túlságosan is az érzelmekre próbálnak hatni.

Bükkfejes András: Az Európai Űrügynökségnek van egy múzeuma, ahol egy szobát a 60-as évek végének, 70-es évek elejének stílusában rendeztek be, és a tévében az Apollo-13 útját vetítik. Ott hallottuk az eredeti hanggal azt, hogy "Houston, we've had a problem". Semmi érzelem nincsen benne. És a következő mondatokban sem, amikor az asztronauták elmondják, hogy elég nagy robajt hallottak, aztán, hogy milyen rendszerek és funkciók kerültek éppen veszélybe. Akit az űrben az érzelmei befolyásolnak, az egyszerűen nem marad életben.

BA: Persze. Csak mégis jobb a profizmus. Nekem például azért Daniel Craig a legkedvesebb James Bondom, mert nem pojáca. Ő hideg tekintettel néz előre, akármi történik, ha lőni kell, ha verekedni kell, szenvtelenül teszi a dolgát, legjobb tudása szerint. Kicsit néha megizzad.

HGY: Emellett ráadásul emberi marad, halandó és nem szuperhős. Sokszor megverik, majdnem meghal, és a végén már nem is teljesít jól a teszteken, csak mint őskövületet újra szolgálatba helyezik, mert tudják, hogy a rutinjával nem lehet versenyezni.

BA: És mindig tudni fogja, mi az, amiben jó, vagy jobb mint mások. A Masat kapcsán mi is erről tanultunk sokat: a többiek, akik nagy műholdat építenek, erősebbek, ügyesebbek, okosabbak és több pénzük van. A négyszeresen veszített helyzetben is tudtunk nyerni, mert arra építettünk, amiben jobbak lehetünk, és a tapasztalataink most aranyat érnek.

HGY: Az űrkutatás helyett helyesebb az űrtevékenység szót használnunk. Ebben az űrkutatás és az űripar is szerepet játszik, vagyis a gazdasági és a tudományos célok egyaránt. Az Európai Űrügynökség éves költségvetése mintegy 5 milliárd euró, és Magyarország, immár mint tagország, akár az első pár évben 30-50 milliárd forintos piacot tudna ebből realizálni. És ehhez nem is kellene mást csinálnunk, csak azt, amihez értünk, egy kicsit felfuttatva a marketinget. Sajnos még magasabb beosztású döntéshozó szájából is hallottunk olyat, hogy az űr úri hóbort és Magyarország nem potens ebben. Miért? Hiszen az elmúlt ötven év alatt több száz űrprojektben vettünk részt, ráadásul van egy ütőkártyánk, ahogy a csatlakozási ceremónián is elhangzott: magyar szerkezet még nem vallott kudarcot a világűrben!

HGY: Alapvetően a saját működésére vonatkozó információkat gyűjtött, de emellett olyan szenzoradatokat is, amelyek például az iránymeghatározásban segítenek, vagy a mozgásállapotára utalnak, hogy milyen sebességgel forog az adott három tengelye körül, vagy milyen irányban van hozzá képest a Nap, a Föld. Adatgyűjtésnek minősül a fotózás is: a első Masatnak volt egy kamera a fedélzetén, amivel ugyan nem nagy, csak 640*480-as felbontásban, de szép fotókat tudtunk készíteni a Föld egyes részeiről. Ezzel pedig demonstrálhattuk, hogy az egész rendszer jól működik. Hiszen ahhoz, hogy a fotó jól elkészüljön – és ne elmosódott, vagy véletlenszerű legyen - és le is tudjuk hozni, fent és a földi szegmensben is mindennek rendben kell lennie.

BA: Ha le szeretnélek téged fényképezni itt a Földön, oda állok eléd, feléd tartom a kamerát és megnyomom az expo gombot. De ha Ausztráliát akarom lefényképezni egy 10*10*10 cm-es műholdról, ami 28.000 km/órás sebességgel halad az űrben, és pörög a tengelyei körül, akkor mikor is nyomjunk meg az expo gombot? Az, hogy ezt előre meg tudtuk határozni, aztán elkészültek és meg is érkeztek az éles képek, ilyen kicsi műholdnál hatalmas teljesítmény. Eddig, amelyik fényképezett, az is inkább vaktában tette.

HGY: És hogy miért jó ez nekünk? Maga a tény fontos, hogy sikerrel jártunk. Az elmúlt évtizedekben alig lehetett valamit hallani az itthoni űrtevékenységről, ám a Masat-1 ezt a falat is áttörte, talán a szerencsés névválasztás miatt is. Nem a semmiből nőttünk ki, csak éppen az utóbbi évek inkubátor hatása a Masat-1-ben csúcsosodott ki. Megtisztelő, hogy a csatlakozáskor az Európai Űrügynökség igazgatója nyitó beszédében három mérföldkőre osztotta Magyarország ESA-hoz kapcsolódó történelmét, amiből a harmadik szerinte a Masat-1 elstartolása volt.

BA: Én jelenleg az iparban dolgozom, egy olyan cégnél, amivel épp a Masat-1 kapcsán ismerkedtünk meg. Mindig az voltam a csapatban, aki figyelte, ez hol éri meg, hogyan lesz ebből pénz. Mert nagyon is lesz. Az, hogy mi erre képesek vagyunk, hatalmas érték. Mert természetesen nem magát a műholdat lehet értékesíteni, hanem a tudást. Ha valakinek szerepel az önéletrajzában, hogy a Masat-1 fejlesztő mérnöke volt, onnantól nem kérdőjelezik meg a szakmai tapasztalatát.

A Masat-1 a Stanford és a Kaliforniai Műszaki Egyetem által meghatározott CubeSat szabványnak megfelelően készült el. 2012. február 12-én lőtték fel hat szabványméretű útitársával együtt egy Vega hordozórakétával az Európai űrkikötőből Francia Guyanából, és egy elliptikus pályán keringett a Föld körül egészen 2015. január 10-ig. A Masat-1 megépítését a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatókból és doktoranduszokból álló csoportja kezdeményezte, a projektet az Egyetem Elektronikus Eszközök Tanszéke és a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszéke, valamint a BME Űrkutató Csoportja karolta fel. Ha a műholdakról készült nemzetközi listákat nézzük, a Masat-1 benne van az első ötvenben azon nemzetek közül, akik saját műholdat építettek, és azok közül, akik ezt teljesen önerőből fejlesztették, az első tízben áll. Ráadásul a Masat-1 egyedülálló a kategóriájában, semelyik másik piko-, azaz 1 kg-nál kisebb tömegű műhold nem tudott eddig háromdimenziós képet készíteni a Földről.