„Az emberek félnek a nagy mellektől”

Miközben második stúdióalbuma világszerte a slágerlisták élén debütált, Billie Eilish őszintén mesél a zenéjéről, a saját videóklipjeinek rendezéséről és arról, miért nem érdekli egy fikarcnyit sem, ki mit gondol a hajáról, a ruháiról vagy a szexualitásáról.

Egy meleg júliusi estén, a Spotify által biztosított Beverly Hills-i magánvilla hátsó udvarán A-listás sztárokból álló tömeg, köztük Olivia Rodrigo, Ben Platt, Willow és Jaden Smith, Amanda Kloots és Khalid számolja vissza a perceket Billie Eilish második albumának, a „Happier Than Ever”-nek a hivatalos megjelenéséig. Billie egyszerre izgatott és ideges, hogy a világ végre hallhatja új stúdióalbumát – az érzést ahhoz hasonlítja, mintha mások is megkóstolhatnák kedvenc süteményét, amelyet az elmúlt évben titokban sütögetett. Vintage Prada napszemüveget, rézszínű Miaou fűzőt visel egy áttetsző, hosszú ujjú, fekete Maison Margiela inggel és vegán TLZ L’Femme fekete, pántos lakknadrággal, így szól a tömeghez egy kivilágított, kerámia színű medencére néző lépcső tetejéről. „Ez kibaszottul őrület! – kuncogja elcsukló hangon. – Annyira boldog vagyok, hogy szemtől szemben láthatom az embereket, érezhetem, ahogy megölelnek és láthatom őket mosolyogni... és az albumom két perc múlva megjelenik!” Ahogy diadalmasan a levegőbe emeli a mikrofonját, a tömeg vad éljenzésben tör ki.

„Egyszerűen imádom ezt az albumot” – mondja a kovácsoltvas erkélyen áthajolva. „Ez a legnagyobb kedvencem, amit valaha is készítettem.” Miután köszönetet mond testvérének és munkatársának, Finneasnak, hátraveti a fejét és vidáman felkurjant. „Annyira fel vagyok dobva!” Pontban este 9 órakor a hangfalakból az album kezd szólni, tizenöt percnyi közös zenehallgatás után pedig felcsendül a címadó szám. És ahogy a buja, melankolikus ballada katartikus hard rock himnuszba csap át, Billie tökéletes rocksztárokat idéző mozdulattal, talpig felöltözve a medencébe ugrik. Két legjobb barátnője, Zoe és Drew is követi a példáját, és a vízben mindannyian együtt éneklik a szöveget, teli torokból.

„Ó, Istenem! Elképesztő volt!” – mondja Billie, visszagondolva a vad, spontán pillanatra egy héttel a buli után. „Teljesen váratlanul történt. A medence szélén álltam és énekeltem, a barátom, Carly pedig azt mondta: Billie, irány a medence! És nem is tudom, egyszerűen csak beleéltem magam a pillanatba, úgyhogy beugrottam, a négy centi magas platformcsizmámban!”

A medence partjáról Finneas elismerően figyelte az örömteli látványt. „Azt gondoltam: Na tessék, itt is van!” – mondja a bátyja, megjegyezve, hogy ez klasszikus, Billie-re valló viselkedés volt. „A sok nagyszerű tulajdonsága közül az egyik a szórakozás iránti csillapíthatatlan vágya.” Billie a buli nagy részében a medencében maradt, végül csaknem az összes barátja csatlakozott hozzá. „Egymás után rántottam be őket” – mondja nevetve. A Gatsby-szerű estély az album magával ragadó élményének szerves része volt, és a rögtönzött vízi tombolás lehetővé tette Billie számára, hogy ő irányítsa az eseményeket – mind saját maga, mind mások számára. „Imádom a nagy bulikat, de egy kicsit nyomasztóak tudnak lenni, mert mindenki beszélgetni akar veled. A medencében magam dönthettem a dolgokról. Odaúsztam valakihez, beszélgettem vele, aztán elúsztam, és szóba elegyedtem valaki mással.”

Hálószobából a slágerlisták élére

Manapság nagyobb hatalom van Billie Eilish kezében, mint valaha. Mindössze 13 évesen a zenei listák élére tört, amikor az Ocean Eyes című kislemeze, amelyet Finneasszal közösen készítettek a lány Los Angeles-i hálószobájában, vírusként terjedni kezdett a SoundCloudon, az immáron hétszeres Grammy-győztes pedig a várva várt második stúdióalbumával még magasabbra emeli a tétet. Amellett, hogy saját dalokat írt (néhányat Finneas segítségével), az összes videoklipet is ő maga rendezte. „Nagyon vizuális ember vagyok, és a zenei videók mindig is a kedvenc művészeti formámnak számítottak, gyerekkorom óta – mondja. – A kezdetektől fogva szinte az összes klipem a saját ötleteim alapján készült. Csak akkor még nem tudtam, hogy akár én is rendezhetem őket. Nehéz lefordítani egy ötletet, ami a fejedben van – úgy, hogy valaki más is megértse –, és aztán életre kelteni. Néha magadnak kell megcsinálnod, még ha nehéz is.”

A címadó dal klipjében Billie-t egy álomszerű beállításban láthatjuk, amint egy elárasztott házból menekül. „Régebben a víz volt a legnagyobb félelmem – rettegtem a vízbe fulladástól és attól, hogy a fejem a víz alá kerül. De egy igazi fenegyerek vagyok. Mindent ki akarok próbálni, amitől félek.” Hogy legyőzze a fóbiáját, a popsztár szó szerint és képletesen is a mélyvízbe ugrott. A klip vízi jeleneteit egy óriási szabadtéri tartályban vették fel, amelyet a Lehetetlen küldetés (Wipeout) című akadálypályás műsorban is használnak. Egy súlyozott búvároktató segítségével, aki a víz alá húzta, a trükkös díszletek között Billie átúszott a víz alá került házon, majd az árvíz közepén egy háztetőn bukkant fel, mindeközben több felvételen át kellett visszatartania a lélegzetét. „A videó felét a víz alatt vettük fel – mondja. – Szóval nagyjából legyőztem a víziszonyomat. Kibaszott őrület volt, haver.”

Nem a víz az egyetlen félelem, amellyel az énekesnő mostanában szembesült. Már évek óta nem érzi magát biztonságban, amikor elhagyja a saját otthonát. Miután a lakcíme kiszivárgott az interneten, sorra bukkantak fel a zaklatók és paparazzók az udvarán. És ahogy nőtt a hírneve, úgy kellett elviselnie a könyörtelen internetes kritikusokat is, akik az öltözködésétől kezdve az aktuális randipartneréig mindent számonkérnek rajta. „Még a szexualitásomat is! – mondja. – Mintha csak ez mindenki másnak a dolga lenne, nem igaz? Nem. Mikor látunk ilyet a férfiakkal kapcsolatban?” Mint sok más sztárt, akik fiatalon kerültek a reflektorfénybe, kezdetben őt is váratlanul érte a kritikák véget nem érő sora. „Én csak gondoltam egyet, és egy dalt akartam csinálni, aztán folytattam a dalszerzést. Soha nem mondtam, hogy: ’Hé, figyeljetek az életemre!’ Minden barátom tudja, hogy semmit sem akarok látni a negatív fecsegésből. Amikor az emberek valami gonoszat küldenek nekem, az fáj a lelkemnek.”

Követőket vesztett a mellei miatt

Még egy olyan egyszerű dolog, mint az öltözködés is kihívást jelentett Billie számára, aki karrierje első éveit egy olyan megjelenés tökéletesre csiszolgatásával töltötte, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy elterelje a figyelmet a testéről. Sok rajongójában mély kötődés alakult ki a jellegzetes oversized utcai viselete és deszkás goth esztétikája iránt, amit egyesek a szexualizáció elutasításának tekintettek. Így amikor új külsővel kezdett kísérletezni, és időnként testhezállóbb ruhadarabokban jelent meg, egyes rajongóiból gyors – és gonosz – reakciót váltott ki. Egy nemrégiben készült Instagram-képe alá, amelyen egy Miaou paradicsommintás fűzőt és egy abból kilógó csipke melltartót visel, a trollok azt írták, hogy „álságos” és „ciki, mint a fene”. Volt, aki annyit fűzött hozzá: „Az ipar tényleg megváltoztatott téged, mi?”  

Bár Billie megérti, hogy néhány rajongója miért szeretné, ha Pán Péter-szerűen pontosan abban az állapotában maradna meg, amelyben először találkoztak vele, nehezen dolgozza fel a rá zúduló, maró gúnyt. „Az emberek ragaszkodnak ezekhez az emlékekhez, kötődnek hozzájuk. De ez nagyon dehumanizáló.” A fűzős poszt tökéletes pillanatképe az őrületnek. „Elvesztettem 100 ezer követőt, csak a melleim miatt – mondja bűnbánó nevetéssel. – Az emberek félnek a nagy mellektől.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

BILLIE EILISH (@billieeilish) által megosztott bejegyzés

Az énekesnő küzdelmei korántsem egyedülállóak; a zeneiparban jelen lévő kettős mérce messzire nyúlik vissza. „A probléma az, hogy még mindig nagyon szexista világban élünk, ahol a nőket kategóriákba sorolják” – vélekedik Madonna, aki pontosan tudja, hogy miről beszél. „Vagy a szűz vagy a kurva kategóriába tartozol. Billie egy nem szexualizált kategóriában kezdte, nem a tömegeknek tetszelgett, és nem használta a szexualitását semmilyen módon, ami az ő döntése, és Isten áldja meg ezért – elvégre végig tinédzser volt. De ha más irányt szeretne venni, olyan fotókat akar magáról, ahol nőies nőként ábrázolják, és úgy mutatja meg a testét, ahogyan a múltban nem tette, akkor miért kellene ezért büntetni? A nőknek képesnek kell lenniük arra, hogy úgy ábrázolják magukat, ahogyan csak akarják. Ha Billie férfi lenne, senki sem írna erről. Egy férfi viselhet öltönyt és nyakkendőt a karrierje első három évében, aztán a következő hónapban felöltözhet úgy, mint Prince vagy Mick Jagger, meztelen felsőtesttel, szemceruzával, és senki nem szólna egy szót sem.”

Stílusváltás praktikus okokból

Billie 19 évesen még folyamatos fejlődésben van. „Nem is kellene igazán tudnod, hogy ki vagy, amíg legalább annyi idős nem leszel, mint én” – mondja. Még mindig keveri a street weart a dizájner ruhákkal, és – ahogy a partiján viselt szettje is bizonyítja – nem hagyja, hogy néhány dühös gyűlölködő szabja meg neki, hogyan öltözködjön. Az interjúnkhoz, amely a Los Angeles-i The London West Hollywood szálloda privát lakosztályában zajlik néhány nappal az album megjelenési bulija előtt, Billie a Prada focimezéhez egy bő, ekrü kosárlabdasortot és egy fehér kapucnis pulóvert húzott, amelyen zöld trutyit vérző, bikinis animelányok képei láthatók. Vajszőke haja, amivel nemrég nagy felhajtás közepette debütált az interneten, vállig érőre van vágva, és beszéd közben lágyan suhog. Bár egy gramm sminket sem visel, nagy, jégkék szemei olyan túlvilági jelleget kölcsönöznek neki, ami a hipnotikus dalszövegére emlékeztet: „Tizenöt fáklya lobog azokban az óceánkék szemekben.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

BILLIE EILISH (@billieeilish) által megosztott bejegyzés

Mint mondja, azért festtette szőkére a haját, mert megunta a neonzöldet. „Nem tudtam elmenni sehova azzal a hajjal, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy én vagyok az. Névtelenségre vágytam.” Amikor először lett szőke, hirtelen szabadnak érezte magát, mintha újra megismerkedhetne a világgal. „Elmentem egy barátommal egy parkba, és azt mondtam: ’Nem, nem vehetem le a kapucnimat!’ Rettegtem a lesifotósoktól és a zaklatóktól, akik mindenhova követnek. De a barátom azt mondta, ne aggódjak, minden rendben lesz. Semmi sem fog történni. Levettem a kapucnimat, és új embernek éreztem magam.”

Mindazokhoz hasonlóan, akik festetik a hajukat, Billie is csak egy kis változatosságra vágyott. „Nem az volt a célom, hogy ettől majd mindenki másképp gondolkodjon rólam. Mindig a hangulatommal együtt váltogattam a hajam színét, attól függően, hogy épp mit csináltam. Azt akartam, hogy ez legyen az album egyik védjegye.” Ennek ellenére sok rajongó nem volt elégedett az új külsővel, és hangot is adtak véleményüknek. „A minap posztoltam egy videót abból az időből, amikor még zöld hajam volt, és láttam, hogy az emberek azt mondják: ’Hiányzik ez a Billie, a zöld hajú Billie’” – mondja az énekesnő, miközben egy hatalmas, L alakú kanapén terpeszkedik, a lábai lelógnak a széléről. Testőre az ajtó előtt köröz. „Még mindig ugyanaz az ember vagyok. Nem valami Barbie baba, különböző fejjel.”

Billie nem szeretné, ha a rajongók túlgondolnák a hajválasztását, vagy azt a döntését, hogy feltűnőbb ruhákat visel. A mindent elnyelő melegítőruhák elhagyása valójában kevésbé stratégiai, mint inkább praktikus lépés volt a számára, lévén annyira utálja a nyári hőséget L. A.-ben, hogy az egyfajta fordított szezonális depressziót okoz nála. „A minap úgy döntöttem, hogy egy trikót veszek fel. Még csak nem is volt provokatív darab. De tudom, hogy az emberek azt fogják mondani: ’Szent szar, szexin öltözködik, biztos üzenni próbál vele valamit.’ Pedig nem, erről szó sincs. 500 fok van, és én csak egy trikót akarok viselni.”

Határozottan úgy érzi, kiégett a közösségi médiában. „Irigykedem azokra, akiknek nincs profiljuk. Tényleg azt kívánom, bárcsak lenne rá mód, hogy elkerüljem. Szó szerint törölném a fiókomat, de valahogy mégis kapcsolatban maradnék a rajongókkal. Szeretném, ha mindkettő lehetséges lenne, de nem az.” Hiányzik neki a turnézás, úgy szereti a leginkább tartani a kapcsolatot a rajongóival.

Lemezt írt a traumák feldolgozásáról

Billie számára, akinek a mindennapjai csak „pörögtek, pörögtek és pörögtek”, a világjárvány lehetőséget kínált arra, hogy megálljon és elgondolkodjon azon, hogyan változott meg az élete a sikerrel. És bár a Happier Than Ever önmagában nem egy „Covid-album”, mégis a lezárások idején készült, és nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az akkori félelem és elszigeteltség hozott némi intenzitást a kreatív folyamatba. „Az album rengeteg önreflexióból született. A Happier Than Ever igazából a traumáim feldolgozásáról szól” – mondja, miközben ujjaival idegesen mintákat rajzol a bársonykanapén.

Sikerei miatt talán a kritikusok kedvence lett Billie-ből, de ez sem tudta megvédeni őt azoktól a kihívásoktól, amelyekkel manapság sok fiatal nőnek kell szembenéznie: mérgező barátok, bonyolult viszony a saját testével, félelem attól, hogy rosszat tesz vagy mond az interneten. A Happier Than Ever dalszövegei kíméletlen őszinteséggel tárják fel azokat a kihívásokat, amelyeket az elmúlt években átélt. Az albumon keresztül olyan sötét témákat dolgoz föl, mint például, hogy a vágyakozásra való emberi igényét hogyan fordítják a fiatal nők ellen, hogyan hibáztatják az áldozatokat az ellenük elkövetett bántalmazás miatt, és hogyan szuszakolják bele a lányokat bizonyos formákba, majd büntetik meg őket azért, mert nem illeszkednek bele teljesen. „Ennek az albumnak a készítése katartikus és felszabadító volt” – mondta a lemezbemutató partin a barátokból és zeneipari bennfentesekből álló tömegnek.

Az új stúdióalbumon Billie jellegzetes, leheletfinom vokálja még mindig jelen van, de egyre inkább támaszkodik már az énekhangja erejére. Hőseiként olyan jazzénekesnőket említ, mint Julie London, Johnny Mathis és Peggy Lee, és a szeme egyből felragyog, amikor a Billie Bossa Nova című daláról kérdezik, amely a brazil bossa nova műfaját dolgozza fel. „A The Girl From Ipanema az egyik kedvenc dalom” – mondja izgatottan.

A Happier Than Ever diadalmas és logikus továbblépést jelent az elsőhöz képest, mind a rajongók, mind a kritikusok számára – egy rendkívül tehetséges énekes-dalszerző zenéjét, aki nem hajlandó a babérjain ülni, és nem riad vissza a női élmény legsötétebb zugainak felfedezésétől sem. Úgy döntött, hogy művészi albumot készít – olyat, amilyet készíteni akart – ahelyett, hogy a legújabb trendeknek, a slágerlistáknak vagy mások elvárásainak engedelmeskedne. „Ha azért készítesz albumot, hogy másoknak megfelelj, néha szem elől téveszted, mi az, ami igazán boldoggá tesz téged a zenében – mondja testvére, Finneas. – Billie ennek az ellentéte. Az ő iránytűje csak azt mutatja, hogy mit szeret és mit nem szeret.” Ez a látásmódja pedig kifizetődött. A popzenei status quo-t áttörve, amely jellemzően a fülbemászó és átérezhető zenét részesíti előnyben, a Happier Than Ever 19 országban debütált az első helyen, beleértve az Egyesült Államokat is, és az elmúlt 30 év bakeliteladási rekordját is megdöntötte a megjelenésekor.

Újra hódít a girl rock

Billie azt mondja, örömmel látja, hogy a rock ’n’ roll – különösen a girl rock – visszatérőben van. Olyan kortársaiért rajong, mint Willow Smith és Olivia Rodrigo, és ellenáll annak a közkeletű felfogásnak, hogy a női zenészeket – és általában a nőket – egymás ellen kellene fordítani. Közte és Olivia Rodrigo között is megpróbáltak rivalizálást szítani („Itt van az igazi szeretet” – írta Billie az albumbemutató bulijáról készült fotósorozatához, melynek egyik fotóján épp Oliviát ölelgeti). „Ez szomorú, mert a lányokat arra nevelik, hogy versengjenek egymással. És mindazok, akik megváltoztatták a testüket vagy az arcukat, majd ezt letagadják, csak rontanak a helyzeten.” Hogy egyértelmű legyen: nem ellenzi, hogy valaki plasztikai műtétekkel vagy szépségszűrőkkel változtassa meg a testét; ő csupán az átláthatóságban hisz. „Teljesen megértem, ha valaki egy filterrel eltünteti a pattanást az arcáról” – mondja, és egy fedetlen pöttyre mutat a saját állán. „Csak ne hazudd azt, hogy igen, így néz ki a bőröm természetesen.”

Bár második albumának kasszasikere sem szoktatta hozzá Billie-t a zaklatók fenyegetéséhez vagy az online trollok szurkálódásaihoz, megtanult kecsesen táncolni a hírnév pengeélén, egy jó adag humorral. Néhány nappal e cikk megjelenése előtt egy online gyűlölködő megszakította a rajongókkal folytatott kérdés-válasz sorozatát, hogy azt írja: „nincs több sima unalmas ruha, olyan kibaszott fárasztó... mi történt veled.” Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a negatív megjegyzés „fájjon a lelkének”, egy vicces képpel vágott vissza, amelyen egy masszívan túlméretezett kék ruhát visel. „Mi az, újra ezt akarod?” – viccelődött. Az internet pedig nevetett – vele együtt, nem pedig rajta.

Forrás: Elle