A TikTok-on robbant be a köztudatba, azóta pedig a szórakoztatóipar csaknem minden szegletét meghódította Addison Rae. Énekel, podcastet vezet, szépségmárkákkal dolgozik együtt, legutóbb pedig a Netflix új filmjének egyik főszerepét játszotta el. Ennek apropóján beszélgetett vele az Elle.
Addison Rae Easterling tényleg híres – és mindig is tudta, hogy fel fog tűnni a képernyőn. A 20 éves, déli kisvárosban felnövő lány úgy gondolta, televíziós újságírói karrier vár rá. De három hónap után a Louisiana Állami Egyetemen Addison rátalált a TikTok-ra, amit rögtön megkedvelt, és elképesztő számú (eddig 82 millió) követőre tett szert a tátogós videóival. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Los Angelesben találja magát.
Persze az internetes hírnév nem mindig jár együtt a hagyományos sztársággal, de ő ezt az akadályt is könnyűszerrel vette, és megkapta első nagy hollywoodi szerepét. Az 1999-es A csaj nem jár egyedül című rom-komból a Netflix forgatott egy alternatív verziót a nemek felcserélésével, Addison ebben kapta meg Padgett, a közösségi médiás influenszer szerepét. Az alábbiakban arról mesél, hogyan használta fel saját tapasztalatait a karaktere megformálásához, és elárulja, miért kellett kétszer olyan keményen kell dolgoznia azért, hogy komolyan vegyék a szakmában.
Addison Rae: Padgett nagyon sokat fejlődött és fejlődik, hogy rájöjjön, ki is ő valójában. Ezt nekem is ki kellett találnom. Összességében ez tényleg csak arról szól, hogy tudd, ki az igazi önmagad, és ezt nem kell senki másnak bizonyítani. Ez az, amit a karakterem és én is megtanultam – hogy már nem számít, mit gondolnak rólam az emberek; csak az számít, hogy ki vagyok.
Ez az a rész, ahol a tapasztalat átjön. Élsz és tanulsz, és így találod ki, hogy pontosan hogyan fogod kezelni a trollkodást ezután. Ezt én is sokszor csináltam. Élek, tanulok és tisztázom magamban, mik azok a dolgok, amik a magánügyeim, és mik azok, amiket meg akarok osztani. És aztán gondoskodom róla, hogy mindig megkülönböztessem a kettőt.
A.R.: Hetente háromszor jártam színjátszó órákra, és személyes coachingon is részt vettem a Zoom-on keresztül, emellett forgatókönyvelemzéssel is foglalkoztam. Próbáltam megtalálni azokat a dolgokat, amelyekhez kapcsolódni tudtam az életemben, és azt, ahogy abban a pillanatban éreztem magam. A legnehezebb része az volt, hogy képes legyek összehangolni az érzelmeket, és pontosan kitalálni, hogyan szeretnék felolvasni egy szöveget, vagy hogyan akarok szerepelni egy jelenetben. Az előadásmód a legfontosabb rész. Még aznap is, mielőtt egy jelenetet eljátszottam volna, felhívtam a színjátszó coachomat, Nancyt, és ő azt kérdezte: „Rendben, mit akarsz ma közvetíteni? Pontosan milyen hangulatba akarsz kerülni? Hogy fogod érezni magad? Hogyan adod elő azt a szöveget, és hogyan éli át a karaktered ezt az eseményt?” Aztán bele kell helyezkednem abba a térbe. Néhány órát ültem a lakókocsimban, mielőtt elindultam volna a jelenetet eljátszani, átolvastam a szövegemet, és meggyőződtem róla, hogy mentálisan is átszellemültem.
A.R.: Tökéletes lett. Annyira izgatott vagyok, hogy az emberek hamarosan láthatják. Egyértelműen a barátságunk miatt jött létre. Egyszerűen olyan mókásnak tűnt, szóval beszéltünk róla, és imádtuk az ötletet, úgyhogy megcsináltuk.
A.R.: Imádom Julia Robertset, ő az egyik legnagyobb kedvencem. Angelina Jolie, Jennifer Aniston – ők is igazi klasszikusok. Mindhárman csodálatosak. Joey King is elképesztő, Zendaya pedig nagyszerű. Rengeteg filmjét nézem meg – mostanában tényleg sokféle szerepet kapott. Annyi nő van ebben a szakmában, akikre felnézek, és akik inspirálnak. Gwyneth Paltrow-t is imádom... csodálatos. Egyértelműen rajongó típus vagyok, szóval csak megfigyelem és tanulmányozom, amit csinálnak.
A.R.: Egy kisvárosból jöttem, ezért úgy érzem, sokan meg sem hallják, hogy valaki azt mondja, hogy Hollywoodba akar menni és színésznő akar lenni. Ez nem túl gyakori dolog. Vagy talán olyasmi, amit az emberek mondanak, de nem igazán kapnak rá lehetőséget. Akkoriban úgy éreztem, hogy ez elérhetetlen. Úgyhogy úgy gondoltam, az én utam az, ha televíziós újságírást tanulok, és utána még mindig szerepelhetek a képernyőn. Aztán óriási szerencsém volt a TikTok-kal, és igazi áldás volt a lehetőség, hogy Los Angelesbe költözhettem.
A.R.: Nem, mindig is L.A.-ben akartam élni. 16 éves koromban jöttem ide – ez volt az egyetlen szülinapi kívánságom. Azt mondtam: „Anya, kérlek, még karácsonyra sem kaphatok semmit. Az egyetlen szülinapi kívánságom az, hogy én és a barátaim hadd menjünk Los Angelesbe.” Szóval elmentünk, beleszerettem, és azt gondoltam: „Ó, tudom, hogy egy nap itt fogok élni.” Azután persze jó darabig nem mentem vissza, aztán amikor a videóim berobbantak, néhány Los Angeles-i ember megkeresett, és azt mondtam: „Mennem kell. Mennem kell.” Szóval a szüleim teljes mértékben támogattak.
A.R.: Nincs helyes válasz arra, hogyan kell ezt kezelni; mindenki másképp birkózik meg vele. Vannak, akik szuper erősek, és sok mindenen képesek keresztülmenni. Másoknak vannak gyenge pillanataik. Elismerem, néha nekem is vannak gyenge pillanataim. Nehéz az életedet egy mikroszkóp alatt élni, amikor te magad sem jöttél rá a csínjára-bínjára. Még tanulok, még fiatal vagyok. Csak 2019-ben érettségiztem, úgyhogy éppen most találom ki, hogyan kezeljem a dolgokat. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a családomat magam körül tartsam, és nagyon jó barátokkal vegyem körbe magam – olyanokkal, akikről tudom, hogy szeretnek engem és ismerik a valódi önmagamat.
Elkezdtem a terápiát is, ez egy eszköz számomra, hogy kiengedjem a gőzt, hogy elmondhassam a véleményemet, és tanácsot kapjak valakitől, aki kívülállóként látja a helyzetemet... Most hetente egyszer járok. De a nehezebb időszakokban heti kétszer is bejelentkezek.
A.R.: Ebben az iparágban, amikor betörsz, rögtön rád ragasztanak egy bélyeget, amit az emberek szeretnek ott tartani. Ez érthető, és meg is értem, de az emberek nem veszik észre, hogy én mindig is színészkedni akartam, és mindig is zenével akartam foglalkozni. Mindig is akartam csinálni ezeket a dolgokat, amiket nem igazán ismerhettek meg, mert csak 19 éves koromban lettem ismert. Az emberek nem igazán látták a hátteremet, vagy az órákat, amikre jártam, meg ilyen dolgokat. Ezért próbálom azt mondani magamnak: „Ennyivel keményebben kell dolgoznod azért, hogy az emberek komolyan vegyenek.”
A.R.: Anyukám mindig azt mondja nekem: „Emlékezz arra, hogy ki vagy. Tudod, hogy ki vagy, és csak ez számít.” Senki megítélését nem tudod befolyásolni. Ezt el kellett fogadnom. Nem fogom elérni, hogy mindenki szeressen vagy kedveljen. Ez nem lehetséges – fontos, hogy ne legyenek ilyen irreális elvárásaim magammal szemben, és tudjam, hogy ember vagyok, ha hibázok, tanulhatok belőle, és fejlődhetek.
A.R.: Remélhetőleg a következő néhány évben több filmben fogok szerepelni, és folytatom a zenélést, valamint növelem a sminkcsaládomat. Mindezek a dolgok fontos részét képezik annak, aki vagyok. Szuper izgatott vagyok, hogy tovább fejlődjek és megtaláljam magam ebben az iparágban, és azokkal a dolgokkal foglalkozzam, amikért szenvedélyesen rajongok. Szóval amíg ezt csinálom, addig hihetetlenül boldog vagyok.
Forrás: Elle
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!