Quantcast

Tízszeres öröm

Karrier vs. gyerek? Íme, a köztes sprint!

 Karrier vs. gyerek? Íme, a köztes sprint!
© Yuji Ozeki / Getty Images

A férfiak fokozatosan léphetnek előre a karrierjükben. A gyerekre vágyó nők számára viszont csak szórványosan és rövid ideig adott a lehetőség.

„Avokádó” – üzente nemrég az egyik barátom teljesen hirtelen, mondja Katie O’Malley újságíró. Először azt hitte, valami új, Z generációs hecc, vagy véletlenül továbbított egy terméket a tescos bevásárlólistájáról.

De kiderült, hogy ez az egyik jele a magzat méretének leírására. Most, hogy egyre több barátja esik teherbe, kezd megismerkedni ezekkel a köznyelvi fordulatokkal.

A Covid miatt korábban vállalnak gyereket?

Az elmúlt hónapokban a Love Island-pletykákat és a megbánt, áttequilázott estéket felváltották a reggeli rosszullétekről, mellszívó termékekről és orrszívókról - guglizzon rá, akinek még nincs gyereke - szóló beszélgetések. És ez tulajdonképpen nem is meglepő. A home office, a rugalmas munkaidő, a több megtakarítás és az egyéb programok hiánya sok húszas évei végén, harmincas évei elején járó nőt arra buzdított, hogy a tervezettnél korábban vágjon bele a gyerekvállalásba.

A várandósságok bejelentése az Instagramon és a mályvacukor-kinézetű újszülöttek képei a közösségi médiában mindenki mást is elgondolkodtatott, nem csak azon, hogy mikor szeretnénk gyereket vállalni, de azon is, hogy ez milyen lemondásokkal járna.
Olyan pontra értem az életemben, ahol az anyaság többé már nem álom, hanem rövidtávú célkitűzés; elég jól keresek, hosszútávú párkapcsolatban élek, a párommal van egy közös lakásunk Londonban, és keressük az új kihívást a kapcsolatunkban. Sok barátnőmhöz hasonlóan, a babázás – minden bájával és csodájával – lehetne a következő lépés. De mellette ambíciózus vagyok, és szeretnék a karrieremre is fókuszálni.

29 évesen a küszöbén állok olyan szakmai lehetőségeknek, amelyekért azóta dolgoztam, hogy belekezdtem az újságírásba. Én leszek a következő a sorban, hogy osztályvezető legyek, és elég képzett vagyok ahhoz is, hogy máshol lépjek előre egy nagyot. Egy videócsatornát is elkezdtem építgetni, így nem irreális vágy, hogy teljesítsem a gyerekkori álmomat, és jónevű TV-s szerkesztő legyek mellékállásban.

Ez abszolút lehetséges, de még egy kis időbe telne. És mivel nem leszek mindig termékeny, a biológiai órám ketyeg, úgy érzem, olyan kulcsfontosságú ponthoz értem, hogy választanom kell az anyaság és a karrier között.

Köztes sprint

Nem igazán tartozom ahhoz a generációhoz, akik a „mindent lehet” mítoszában élnek. Tudom, hogy ahhoz bizonyos privilégiumok kellenek, például örökölt vagyon, egy felvilágosult partner, lehetőség, hogy dadát és háztartási segítséget vegyünk igénybe, vagy olyan munkahely, ahol biztosítják a rugalmas munkaidőt. De ennek ellenére, talán ostoba módon, reménykedem, hogy „a lehető legtöbbet megkaphatom”.

Tisztában vagyok azzal, hogy az ambícióimat nem fogom tudni ilyen szinten kergetni, ha egy kicsi, figyelemre éhes emberke belép az életembe, és elvonja a figyelmemet, idősebb is leszek, meg valószínűleg nagyon fáradt. Emiatt belekezdtem valamibe, amit a barátaimmal csak „köztes sprintnek” nevezünk.

A sprint magában foglalja a karriercélok gyors és makacs elérését annak reményében, hogy eljussunk arra a szintre, illetve ahhoz a fizetéshez és stabilitáshoz, amire vágyunk, mielőtt szülési szabadságra mennénk.

Férfiak vs. nők

Úgy látom, ha 40 éves korom előtt két gyereket szeretnék, akkor 35 éves koromig meg kell szülnöm az elsőt, ami további kicsit több mint 5 évet biztosít számomra, hogy belehúzzak. Öt évem van arra, hogy túlórázzak, mellette szabadúszóként a TV-vel foglalkozzam, nagy kockázatokat vállaljak, és néhány sakkmanőver bevetésével megszerezzem a szerkesztői álompozíciómat. Öt évem van arra, hogy maximalizáljam az esélyeimet, hogy olyan gyermekgondozást engedhessek meg magamnak, ami később segít visszatérni a karrieremhez. Öt kemény év… hogy a végére biztosítsam az egyensúlyt.

Most jövök csak rá, hogy az élet ezen szakaszában még 2021-ben is óriási különbségek vannak a férfiak és a nők között. A férfiak fokozatosan léphetnek előre a karrierjükben. A nők számára viszont – legalábbis azoknak, akik szeretnének gyereket vállalni – csak szórványosan és rövid ideig adott a lehetőség.

Persze nem mondhatjuk, hogy lehetetlen lenne számomra visszatérni a munkaerőpiacra és megmászni a ranglétrát miután gyereket vállaltam. De naiv lennék, ha nem tudnám, a párom által osztott vagy elszenvedett szakmai vagy személyes áldozatok nélkül nem lehetséges. És az aggodalmaim nem alaptalanok.

Az USA statisztikai hivatala 2018-ban készített egy tanulmányt, melynek eredményei szerint a férfiak és azok a nők közötti bérkülönbségek, akik 25 és 35 éves koruk között vállalnak gyereket, sosem állnak helyre. Soha. Ami pedig ennél is elszomorítóbb, kutatások kimutatták, hogy a nők sokkal nagyobb arányban mennek szabadságra, csökkentik a munkaórákat, utasítanak vissza előléptetéseket vagy akár hagyják ott a munkahelyüket, hogy a családjukról gondoskodjanak.

Akár beismerjük, akár nem

A munkajog fejlődése és az osztott gyermekgondozási szabadság ellenére a biológiai és szociális tényezőknek köszönhetően a nők vállát több felelősség nyomja, mint a férfiakét. Ez lehet akár a várandóssággal járó fizikai megerőltetés, a szoptatás, szülés, hormonális változások vagy a tény, hogy a nők viszik a fizetetlen munka háromnegyed részét, így nem csoda, hogy „elmennek, mielőtt elmennének”, ahogy Facebook-vezér Sheryl Sandberg írta Lean In című könyvében.

Fontos azonban megjegyezni, hogy nem mindenki álma olyan magasra jutni a ranglétrán, amennyire csak lehetséges. A pandémia egyik pozitív hatása, hogy az emberek újragondolták az életüket, értékelni kezdték a kertben töltött időt az irodával ellentétben, feladtak munkahelyeket, hogy új utakra lépjenek. Egyesek számára az egyensúly, hogy mindig legyen elég pénz, de közben jusson idő a családra és a barátokra, fontosabb, mint a hatszámjegyű fizetés, és a „vezető” szó a munkahelyi titulusban.

Bár nem tudok nem gondolni arra, hogy a „siker” újraértelmezése is olyan fordulat, melyhez a nők gyakrabban jutnak el, mint a férfiak. És akkor is, ha a vezetőségbe kerülés helyett a munka-magánélet egyensúlya a cél, szülővé válás előtt sokat kell dolgozni ahhoz, hogy olyan pozícióba kerüljünk, ahol egyáltalán tárgyalhatunk ilyesmiről. Sajnos a rugalmas munkaidő és a négynapos munkahét a legtöbb kezdő-, de még középvezetői pozícióban sem elérhető.

Tényként szögezzük le azonban, hogy az, amit az anyaság megkíván, nem teher. Biztos vagyok benne, hogy a babám okozta öröm tízszeresen felülmúlja majd a negatívumokat. De akár beismerjük, akár nem, az anyaság akadályozza a karriert. Tehát ezekben a köztes években, az apró lábak topogása előtt, a tízéves karriermaraton után megsérült és felhólyagosodott, saját lábaimat acélozom, hogy felkészüljenek egy herculesi sprintre a célvonal felé.

ELLE/UK