Mi az Alice Csodaországban szindróma? A leggyakrabban gyermekeknél fordul elő

A klasszikus mesében, az Alice Csodaországban című történetben Alice olyan helyzetekkel találkozik, ahol a tárgyak, lények, sőt saját maga mérete is torzul. Néhány embernek nem kell egy gyerektörténetben lennie ahhoz, hogy úgy érezze, körülötte minden nagyobb vagy kisebb.

Az az érzékelés, hogy az ember sokkal nagyobb vagy kisebb a körülötte lévő világnál és egykor csak a mesékben létezett, addig ez a jelenség egy valódi, az agy működéséhez kapcsolódó állapot, amely gyakran érinti a gyerekeket. Ez az Alice csodaországban szindróma (AIWS), más néven Todd-szindróma.

A könyv szerzője is ebben a betegségben szenvedhetett

Orvosi szakértők úgy vélik, hogy a szerző, Charles Dodgson a saját tapasztalatai alapján írta le ezeket a tüneteket, amint azt naplóbejegyzései is mutatják. A könyvről elnevezett szindróma pedig egy ritka neurológiai állapot, amely megzavarja az agy érzékszervi információk feldolgozására való képességét. Torzíthatja a valóságot, valamint azt, ahogyan a körülötted lévő dolgok méretét érzékeled, a saját tested érzetét vagy kinézetét – vagy akár mindhármat.

A gyerekek a legérintettebbek

Ez az állapot gyakran 18 év alattiaknál fordul elő: a tinédzserek körülbelül százaléka tapasztal rövid ideig tartó tüneteket, illetve olyan embereknél is jelentkezhet, akik bizonyos idegrendszeri betegségekben szenvednek. Az AIWS-t azonban gyakran félrediagnosztizálják vagy nem ismerik fel, részben ritkasága, részben pedig azért, mert a tünetek és az azt kiváltó állapotok sokszor átmenetiek.
Lehetséges kiváltó okok közé tartoznak a migrén, bakteriális fertőzések (például Epstein–Barr vírus vagy H1N1 influenza), rohamok, sztrók, hallucinogén szerek, agydaganatok vagy mentális betegségek, mint a skizofrénia és a depressziós zavarok. Bármi legyen is az ok, a zavar felléphet többször egy nap, és néhány perctől akár néhány napig vagy hétig eltarthat. Érthető módon a beteg megriadhat, megrémülhet, sőt akár pánik reakciót is kiválthat a jelenség.

Furcsa és ijesztő tünetek

A tüneteket három típusba sorolják, attól függően, hogyan befolyásolja az állapot azt, ahogyan a testedet érzed vagy látod, mivel az AIWS megváltoztatja az agy azon képességét, hogy észlelje a lehetséges problémákat és változásokat.

Az egyik tünettípus az önészlelés zavara, vagyis a test méretének és érzetének helyes érzékelésével kapcsolatos nehézség; ez az esetek körülbelül 3 százalékában fordul elő. Ezek az önészlelési tünetek gyakran úgy jelennek meg, hogy a saját testedet másképp látod, vagy egyes testrészeidet túl nagynak vagy túl kicsinek érzékeled; emellett előfordulhat derealizáció (a valóságtól való elszakadás egy formája), az az érzés, mintha ketté lennél válva, illetve az időérzékelés zavarai.
Egy másik, a legtöbb AIWS-esetben előforduló típus a vizuális feldolgozás zavara, vagyis az, ahogyan az agy feldolgozza a látottakat. Ez megjelenhet úgy, hogy a tárgyak nagyobbnak vagy kisebbnek tűnnek a valós méretüknél, megváltozik a távolságérzékelés, a dolgok közelebbinek vagy távolabbinak látszanak, az emberek kisebbnek tűnnek (liliputi jelenség), illetve a tárgyak torzultnak hatnak.
A harmadik típus pedig az összetett tüneteké, amelyek egyszerre érintik az önészlelést és a vizuális feldolgozást.

Így lehet kezelni

Bár nincs egyértelmű mód ennek az állapotnak a diagnosztizálására, az orvosok kikérdezik a tüneteket, és neurológiai vizsgálatokat végeznek – például CT- vagy MRI-vizsgálatot –, hogy kizárjanak más, aggyal kapcsolatos betegségeket. Hogy hogyan kezelik, az alapjául szolgáló októl és az adott oknak megfelelő kezeléstől függ.
Abban az esetben, ha az AIWS és a migrén is stressz hatására alakul ki, fontosak lennének az önsegítő technikák, a stresszoldás. Az akut migrén leküzdése megfelelő gyógyszerek bevételével és szigorú migrén diétával együtt lehet eredményes.
A tünetek csökkentése érdekében a szindróma beálltával a visszavonulás, egy csendes hely keresése, bő folyadékfogyasztás, a suttogás, hangkiszűrés segíthet, míg a szomjazás, fáradtság, az aktív stresszállapot, a sötétség csak ronthatja a vizuális torzulások negatív hatását. Mivel az AIWS nem elismert fogyatékosság, így nehézséget okozhat az ebben szenvedő emberek szocializációja, munkában és iskolában való helytállása. A neurológusok úgy gondolják, hogy a szindróma előfordulása sokkal gyakoribb, mint ahogy azt gondolnánk, mert a legtöbb ember az átéltekről nem mer beszélni, csak akkor, ha ezek a tünetek zavarják az iskolai, munkahelyi, vagy társas kapcsolataikat.

(via) és (via)