Ismerd meg a Mona Lisa-szindrómát – észrevétlenül hátráltathat a karrieredben

Mona Lisa titokzatos mosolya évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, de ennek mégis mi köze van a munkához? 

Az ún. Mona Lisa-szindróma egész pontosan azt a viselkedésmintát írja le, amikor valaki a mosolya, kedvessége és látszólagos nyugalma mögé rejti a valódi érzéseit. Ez kívülről általában ártalmatlannak, sőt kifejezetten pozitív tulajdonságnak tűnik, hiszen ki ne szeretne egy olyan kollégával együtt dolgozni, aki mindig mosolyog, segítőkész, nem panaszkodik és nem konfrontálódik? A problémát azonban az okozza, hogy ez a viselkedés nem mindig valódi belső nyugalomból fakad, hanem abból, hogy az illető nem meri kimondani, mire van szüksége, mit nem szeretne, vagy hol húzódnak a határai.

A szakmai előrehaladást is befolyásolhatja

A Mona Lisa-szindróma hosszú távon súlyosan megterheli a mentális és lelki egészségest, ráadásul szakmai előrehaladást is akadályozhatja. Ha ugyanis valaki mindig mindent csendben tűr, a mások igényeit előtérbe helyezi, és nem vállalja fel nyíltan a saját ambícióit, akkor előfordulhat, hogy évekig ugyanabban a szerepben ragad, miközben mások lépnek előre helyette. Persze ez a működés nem mindig tudatos döntés, inkább régről hozott minta. Különösen gyakran alakulhat ki azoknál, akiket gyerekkoruktól arra neveltek, hogy legyenek kedvesek, simulékonyak, türelmesek és konfliktuskerülők. Lányoknál ez a társadalmi elvárás sokszor még erősebben jelenik meg: ne legyél túl hangos, ne legyél túl követelőző, ne okozz kellemetlenséget, ne mondj nemet túl határozottan.

Ezek az üzenetek idővel beépülhetnek a viselkedésbe, a mosolyból pedig egyfajta páncél lesz: kívülről elfogadható, sőt szerethető arcot mutat, belül viszont elrejti a valódi igényeket. Az érintett közben talán maga sem veszi észre, mennyire sokszor mond igent akkor is, amikor valójában nemet szeretne.

Miért veszélyes ez a munkahelyen?

A munkahelyi környezetben a Mona Lisa-szindróma különösen könnyen problémássá válhat. Az ilyen ember általában megbízhatónak, rugalmasnak és terhelhetőnek tűnik, ezért mások gyakran egyre több feladatot bíznak rá. Mivel nem tiltakozik, nem jelzi, ha túl sok a munka, és nem húz határokat, a környezete azt hiheti, hogy minden rendben van. 

A kiégés felé vezető csendes út

A Mona Lisa-szindróma sokszor kívülről teljesen láthatatlan marad, azonban az érintett előbb-utóbb kimerül abban, hogy rendszeresen a saját szükségletei elé helyei a másokét. A folyamatos túlóra, a határok hiánya, a kimondatlan sérelmek és a megfelelési kényszer könnyen kiégéshez vezethetnek. Ilyenkor már nemcsak arról van szó, hogy valaki fáradt egy hosszú hét után, hanem arról, hogy tartósan elveszíti a motivációját, ingerlékenyebbé válik, nehezebben koncentrál, és egyre kevésbé érzi értelmét annak, amit csinál. Ennek eredményeként aztán szorongás, alvászavar, állandó belső feszültség vagy akár depresszív tünetek is megjelenhetnek. A legnehezebb pedig az, hogy az érintett sokszor még ilyenkor is próbálja fenntartani a „minden rendben van” látszatát. 

Ha érintett vagy

Ha magadra ismertél, fontos tudni, hogy ez a minta nem egyik napról a másikra alakult ki, ezért nem is fog azonnal eltűnni, de apró lépésekkel igenis lehet változtatni rajta. Az egyik legfontosabb, hogy elkezdj tudatosabban figyelni a saját reakcióidra. Mielőtt automatikusan igent mondasz valamire, adj magadnak időt. Egy egyszerű mondat is segíthet: „Átgondolom, és visszajelzek.”

Ez teret ad arra, hogy ne reflexből alkalmazkodj, hanem valóban mérlegeld, belefér-e az adott kérés. Ha pedig nem fér bele, gyakorolhatod a nemet mondást röviden, magyarázkodás nélkül. Például: „Most nem tudom vállalni.” Vagy: „Ezt a határidőt nem tudom tartani a jelenlegi feladataim mellett.”

A saját eredményeid láthatóvá tétele szintén fontos. Nem dicsekvés, ha beszélsz arról, min dolgoztál, milyen sikereket értél el, és milyen irányba szeretnél fejlődni. A vezetőd nem biztos, hogy magától kitalálja, mire vágysz a karrieredben. Néha neked kell kimondanod.

Segítséget kérni nem gyengeség

Ha úgy érzed, hogy a folyamatos kedvesség, konfliktuskerülés és önfeladás már a munkádat, az önbizalmadat vagy a mentális egészségedet is befolyásolja, érdemes lehet szakemberhez fordulni. Egy coach, pszichológus vagy terapeuta segíthet abban, hogy felismerd, honnan ered ez a működés, és hogyan tudsz egészségesebb határokat kialakítani. Fontos tudnod, a segítségkérés nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottál., sőt éppen ellenkezőleg: azt mutatja, hogy hajlandó vagy tenni magadért, a jóllétedért és a jövődért.

(via)