5 meglepően valós karriertanács, amit Az ördög Pradát visel 2-ből tanultunk

Az ördög Pradát visel első ránézésre talán nem az a film, amelytől az ember komoly karrierleckéket várna. 

Az ördög Pradát visel azonban nem csak egy szórakoztató történet. Mind az első, mind a nemrég bemutatott második rész meglepően pontosan mutat rá arra, hogyan is működnek a karrierdöntések, a munkahelyi hierarchiák vagy éppen az iparági változások. A második rész ráadásul még inkább aktuálissá teszi ezeket a kérdéseket, hiszen megmutatja, a média, a divat és a kreatív szakmák világa mennyire más, mint 2006-ban volt. A fényűző magazinfotózások és a hatalmas szerkesztőségek helyét sok helyen átvette a digitális tartalomgyártás, na meg persze a kattintásokért folytatott verseny, és ez bizony a kőkemény valóság. Íme 5 karrierlecke, amit a Runway világa tanított nekünk. 

Ne égesd fel magad mögött a hidakat

Egy rossz munkahelyről távozni felszabadító érzés lehet, főleg akkor, ha az ember úgy érzi, túl sokáig tűrt, túl sok kompromisszumot kötött, vagy egy mérgező főnök mellett próbált helytállni. A filmekben látványos jelenet lehet, amikor valaki drámai mozdulatokkal kisétál vagy egyetlen kemény mondattal lezár egy egész korszakot, a valóságban azonban okosabb döntés higgadtan távozni. Az egyes szakmák világa ugyanis sokkal kisebb, mint amilyennek tűnik, és sosem lehet tudni, mikor keresztezi az utad egy korábbi kolléga, vezető vagy ügyfél. Sőt, az sem kizárt, hogy évekkel később éppen egy régi kapcsolat segít majd hozzá egy új lehetőséghez.

Ez nem jelenti azt, hogy mindent le kell nyelni, vagy hogy hálásnak kell mutatkozni egy rossz tapasztalatért. Csupán annyit jelent, hogy a távozásod módja is része a szakmai hírnevednek. Lehet határozottan, méltósággal és önazonosan kilépni anélkül, hogy később megbánd, hogyan kezelted a helyzetet.

Értsd meg a munkahelyed kultúráját

Minden munkahelynek megvan a saját ritmusa, nyelve és íratlan szabályrendszere. Van, ahol a gyorsaság számít mindennél jobban, máshol a precizitás, a kreativitás, a diplomácia vagy éppen az, hogy ki mennyire tud önállóan dönteni. Aki ezt nem érzékeli időben, könnyen kívülállónak tűnhet, még akkor is, ha egyébként tehetséges. Andy első nagy tanulsága is ez volt: nem elég belépni egy világba, meg is kell érteni, hogyan működik. Nem feltétlenül kell teljesen azonosulni vele, de annyira igen, hogy tiszteld a szabályait, és felismerd, mit tartanak értéknek azok, akik benne dolgoznak.

Légy kedves azokkal is, akik még pályájuk elején járnak

A régi típusú munkahelyi hierarchiákban sokáig természetes volt, hogy az új belépőkre mindenki ráhárítja a kellemetlenebb feladatokat. Ők viszik a kávét, ők maradnak bent a legtovább, de mindeközben ők kapják a legkevesebb türelmet, és nekik kell minden szituációban bizonyítaniuk. Szerencsére ez a hozzáállás manapság már egyre kevésbé vállalható. A film is erre mutat rá több ponton: hiszen sosem tudhatod, kiből mi lesz később. Az a gyakornok, akivel ma türelmetlen vagy, néhány év múlva lehet döntéshozó, szerkesztő, vezető, ügyfél vagy olyan szakember, akinek a véleménye számítani fog rólad. Meg egyébként is, az az alapvető szakmai minimum, hogy tisztelettel bánunk a még zöldfülű kollégákkal is. 

Mérlegeld, megéri-e az árát

Miranda Priestly karaktere mindig is arról szólt, hogy a sikernek ára van. Hosszú munkaórák, állandó készenlét, személyes áldozatok, családi kompromisszumok és az a fajta elköteleződés, amely mellett kevés hely marad másra. A kérdés nem az, hogy ez önmagában jó vagy rossz, hanem az, hogy számodra megéri-e. Van, akinek a munka valóban szenvedély, van, aki szereti a tempót, a kihívást, a felelősséget és azt az érzést, hogy valami jelentős része. Más viszont egy idő után rájön, hogy ugyanaz az út, amely korábban izgalmas volt, ma már inkább kimeríti, mint inspirálja. Ez pedig teljesen rendben van, hiszen az ambíció idővel változhat: ami huszonévesen még álomnak tűnt, harmincasként vagy negyvenesként már nem biztos, hogy ugyanazt jelenti. Lehet, hogy más típusú sikerre, több szabadságra, nyugalomra, kreatív kontrollra, családi időre vagy egyszerűen olyan munkára vágysz, amely nem emészt fel teljesen. A legfontosabb, hogy legyél őszinte magaddal, ha pedig már nem érzel valamit magadénak, akkor érdemes átgondolni, merre tovább. 

A legnagyobb karrierlecke: maradj mozgásban

Az ördög Pradát visel világa ugyan fényűzőbb, szarkasztikusabb és drámaibb, mint a legtöbb munkahely, de a benne rejlő tanulságok nagyon is valóságosak. A karrier nem egyenes vonal, és nem is mindig igazságos játszma. Néha alkalmazkodni kell, néha nemet mondani, néha újrakezdeni, néha pedig egyszerűen túlélni egy nehéz időszakot anélkül, hogy elveszítenéd önmagad. A sikerhez nem elég tehetségesnek lenni: kell hozzá rugalmasság, önismeret, kapcsolati tőke, szakmai kíváncsiság és az a képesség, hogy felismerd, mikor kell kitartani, és mikor kell irányt váltani.

(via)