Quantcast

Riport

„Egy drag queen az egész LMBTQ+ társadalmat képviseli”

A Drag Queen Hungary 2021 győztese: Cinthya Fama © Erdős Dénes

Füstös sminkek, flitteres estélyik, szórakoztató, vicces, gyakran túlzó előadások – ez jellemzi a Drag Queen Hungaryt minden évben. Idén azonban nem maradhatott ki a politikai kiállás és véleménynyilvánítás sem.

Kissé romos, elhagyatott gyárépületek között sétálok, egyelőre nehezen tudom elképzelni, hol lesz itt a show, fényekkel, nagyszínpaddal. Két önkéntesnek tűnő lány egy ajtóban biztosít róla, hogy jó helyen járok. És igazuk van, ahogy benyitok, tágas előtérbe lépek, tőlem jobbra függöny mögött lázas készülődés, egy paróka itt, egy platformcipő ott, balra pedig nagyszínpad, előtte szivárványszínűre huzalozott székekkel. Megérkeztem a Drag Queen Hungary 2021 versenyre.

A drag szó a „dressed as girls” rövidítése, vagyis női ruhába öltöző, női sminket és hajat viselő emberekkel van tele a terem. A drag queen ráadásul amellett, hogy káprázatos smink-haj-ruhakölteményekben pompázik, előadással is szórakoztatja közönségét. Ez általában playback vagy élő éneklés és tánc, de az előadóművészet más ágai (színjátszás, stand-up comedy) is megjelenhetnek. Kezdetben a dragek legtöbbször nőnek öltözött férfiak voltak, hiszen a színházi előadásokban például sokáig a női szerepeket is férfiak játszották. Manapság a drag queeneket sokan a meleg férfiakkal és a meleg kultúrával azonosítják, pedig a határ nem ilyen éles, meleg vagy biszexuális, cisznemű, transz vagy nembináris emberek közül is kikerülhetnek. (Sőt, akár lányok is formálhatnak maguknak másik női karaktert, de őket inkább bio-queennek vagy faux queennek nevezik.)

A társadalom tükrei

Ezzel a filozófiával azonosul Dóka Tamás, a 2021-es Drag Queen Hungary tulajdonosa is, aki idén harmadik éve rendezi a megmérettetést. „Bárki lehet drag queen. Szerintem nem csak attól lesz valaki királynő, hogy női ruhába öltözik, elkészít egy szép sminket és előad valamit. Egy igazi drag queen tükröt tart a társadalomnak, rámutat arra, amit nem veszünk észre. Mi ma ilyen embereket keresünk.”

A résztvevők a verseny Facebook- és Instagram-oldalán jelentkezhettek, fényképpel, motivációs levéllel. Idén először amatőr és profi kategóriát is hirdettek, amiket a drag világban eltöltött idő választ el egymástól: akik kevesebb, mint három éve szerepelnek, ők az amatőr kategóriában indulhatnak, akik több, a professzionálisban.

Kezdés előtt nem sokkal helyet foglalok a VIP-ben, ahonnan a színpadra és az egész nézőtérre remek kilátás nyílik. A nézők legalább olyan sokszínűek és változatosak, mint maguk a fellépők. Látok transzvesztitákat, táncosokat, párokat, barátnőket, szivárványszínbe, flitteres estélyibe és bőrruhába öltözött embereket, kopasz lányokat és nagyhajú fiúkat. Eszembe jutnak Dóka Tamás szavai: „Egy drag queen az egész LMBTQ+ társadalmat képviseli. Megmutatja, milyen változatos világ ez. Az emberek színesek, ezt az üzenetet szeretnénk közvetíteni a világ felé is.”

Coming out-történet és politikai kiállás

A jelenlévők között biztosan nem mindenki LMBTQ+ érintett, ami azt is jelenti, hogy ez a világ nem csak változatos, de vicces, szórakoztató, látványos, extravagáns – a ciszheterók számára is. Nem is értem, miért a város szélén, egy elhagyott gyártelepen rendezik, de a szervezők szerint erre a fellépők biztonsága miatt volt szükség. Mert bár sokan nem szeretnek itt politizálni, és a megmérettetés nem is erről szól, eljött a pont, amikor nem lehet szó nélkül hagyni, ami az országban történik.

Bonnie Andrews konferanszié-műsorvezető – aki maga is drag queen – saját előbújásának történetével indítja az estét. „2007-ben coming out-oltam a szüleim előtt, ez 16 éves koromban történt. Úgy mentem oda, hogy ha nem fogadnak el, elmegyek. Nem akartam a szemükbe nézni, és azt mondani, hogy Bettivel járok, és nem Bélával. A szüleim és nagyszüleim elfogadtak, de nem mindenki ilyen szerencsés. Beszélgettem sok emberrel, akik pofonokat, gyűlöletet, ajtócsapkodást kaptak, és a mai napig nem tartják a kapcsolatot a családjukkal. Amit a kormány csinál, azzal ezt erősíti, emiatt sokan fordulnak végső esetben öngyilkossághoz, ezt pedig meg kell akadályozni – és egyúttal megköszöni mindenkinek, aki itt van, hogy közelebb viszi az országot ahhoz, hogy szeressük és elfogadjuk egymást.”

Dóka Tamás levélben fordul a közönséghez, amelyben arról ír, hogy a 33-as törvény, az alaptörvény-módosítás, a pedofiltörvény, és a nyomukban született 888.hu és Origo-cikkek miatt megfogalmazódott benne, hogy elmenjen, de aztán rájött, nem nekik kell elmenniük, hanem azoknak, akik megalkották ezeket a törvényeket. „Nem dughatjuk homokba a fejünket, nem bagatellizálhatjuk el, mert ha most engedünk, holnap Molotov-koktélt dobnak be egy bár ajtaján, vagy a körúton támadnak meg. Bátran ki kell állni, és elmondani, hogy butaságokat beszélnek, és a pedofília nem egyenlő a homoszexualitással. Elkezdeni nehéz, folytatni még nehezebb, de a cél, hogy megmutassuk, mi is létezünk, mindent felülír. Meg kell mutatnunk, hogy nekünk is vannak érzéseink, mi is járunk templomba, és hogy nálunk az anya nem csak nő, és az apa nem csak férfi. Éppen ezért kell a Drag Queen Hungary verseny: mert egy drag a társadalom eltorzított valóságára képes rámutatni. Azt szoktam kérni a művésznőktől, hogy mindig mutassanak újat, legyenek meghökkentők és feszegessék a saját határaikat. Ha ezt kérem tőlük, magamtól is meg kell követelnem.”

Nem mindig a profizmus a lényeg

A 2021-es versenyzők maximálisan teljesítették Tamás kérését. A női karakterek között találunk cosplayert, balerinát, latin táncost, steampunkot és számomra domina-szerű, fekete bőrruciba bújt fellépőt is. A professzionális kategória előadói tökéletesen komponált koreográfiákkal, elképesztő sminkekkel és gyönyörűen megtervezett ruhákkal szórakoztatják a közönséget. Az amatőr versenyzőket inkább jellemzik az elvétett lépések, teátrális esések és kidolgozatlan piruettek, de a profik között is előfordul egy-egy kibuggyanó szilikonmell. Ezek azonban nem rontanak az előadás fényén, hiszen a verseny alapvetően amatőröknek indult, és a célja nem is feltétlenül a versenyzés, hanem hogy a művésznők megmutathassák magukat, és évről évre fejlődjenek.

Ez a zsűriválasztásnál (Tolvai Reni énekesnő, Kiss Márk stylist, Nádasdi Sándor sminkes, Pálosi István mozdulatművész, koreográfus) is fontos szempont volt, hiszen igazi profiktól tanulhat leginkább az ember. Az értékelés objektív, de nagyon empatikus. Felhívják a figyelmet a hibákra, rámutatnak, miben kell még fejlődni, de sokszor dicsérik a kreativitást és az egyediséget. „Az első pillanattól látni lehet, hogy mi működik, mi az, ami minőségi – magyarázza Pálosi István. – A külsőségek és a tánc a produkció egyformán fontos részei, mindent összességében kell nézni. Nem az a fontos, hogy konkrét koreográfiát adjanak elő, hanem hogy a színpadon hogy viselik magukat, hogyan töltik be a teret. Ez egy nagyon izgalmas és látványos világ, ami mindenkinek tud valamit adni, legyen akár meleg, heteró, bi, vagy bármi más.”

És valóban, a csetlés-botlás, az elhagyott cipők és parókák, az elszakadt, lecsúszott, szétbomlott ruhák, az amatőr kategória kiforratlan koreográfiái és még fel nem épített karakterei, akik keresik önmagukat, pontosan azt juttatják eszembe, amit állami szinten most megpróbálnak elvenni tőlük: hogy ők is csak emberek, esendők és néha hibáznak, szóval olyanok, mint mindenki más, szükségük van a pozitív megerősítésre.

Smink: 3-4 óra, öltözködés: 1-2 óra, felkészülés: egy élet sem elég

Arról nem is beszélve, hogy sokszor akkora áldozatot és kitartást kíván ez a műfaj, amibe talán bele sem gondolnánk. Hónapokig gyakorolnak, hogy 47 centis platformban vagy spicc cipőben táncoljanak (nekem mondjuk egyik se menne). A színpadon akár többkilós parókákban, műmellekben, csípőtömésben, több réteg harisnyában adnak elő, ami egyrészt kényelmetlen, másrészt nagyon meleg lehet. Egy drag queen sminkjének elkészítése több órát vesz igénybe, és úgy kell fixálni, hogy az három perc extrém kardióedzés után is a helyén maradjon, mert elég egy összefolyt tusvonal vagy egy elkenődött rúzs, máris lőttek az imidzsnek. Cinthya Fama, a professzionális királynő ráadásul beavat, hogy elvárás a saját maguk által kigondolt és elkészített smink, és gyakran a haj is. „A sminket az tudja a legprofibban elkészíteni, aki ismeri az arcod. Egy sminkes nem biztos, hogy ugyanezt festette volna. Talán lehetne szebb, de így biztosan én vagyok én, Cinthya Fama.”

Azt hiszem, erre a műfajra maradéktalanul igaz a klisé, mi szerint a szépségért meg kell szenvedni. De ha ez nem lenne elég, olyan is van, aki az egész életét ehhez alakítja.

Sa’soonnak, az amatőr királynőnek ez élete első fellépése, de évek óta tudatosan készül a bemutatkozásra. A szakmáit is úgy választotta, hogy dragként a lehető legjobb lehessen. „Fodrásznak, maszkmesternek és jelmeztervezőnek tanulok, így én készíthetem magamnak a ruháimat, a sminkemet és a parókákat is. Ma reggel kilenckor kezdtem készülődni, ami egész nap kitartott, de a teljes szett megalkotásával együtt tulajdonképpen már hónapok óta csinálom.”

Persze elintézhetnénk annyival, hogy szerencsés ember, hiszen a szakmája egyben a hobbija, de milyen más hobbihoz kell egyszerre fodrásznak, sminkesnek és ruhatervezőnek is lenni? „A draget a legnagyobb meleg művészetnek tartom, és amikor a tavalyi győztes átadta a koronát, az jutott eszembe, hogy ennek súlya van. A drag queenek nem csak egy produkciót adnak elő, de példát is mutatnak. Felelősségünk van abban, hogy megmutassuk, ez igazi művészet, és abban is, hogy mi legyünk az általunk képviselt társadalmi csoport hangja” – teszi hozzá.

A királynők tehát érzik a nyomást, hogy dolgozzanak a karakterükön – önmagukért, és mindenki másért, hogy méltó módon képviselhessék ezt a színes, egyedi, szókimondó, de elnyomott társadalmi csoportot. Nekem pedig – ahogy járom a várost, és sok fásult, szürke, mindenáron beilleszkedni vágyó arcot látok – eszembe jut, mennyire ráférne egy kis szín erre az országra.