Ezek ma a roma nők legnagyobb problémái

"Homlokomon két aranypánt van"

„Talán az a legnagyobb gond, hogy túl hamar felnőnek a lányok – feleli első kérdésünkre Makula Réka, egy életvidám, elképesztően tevékeny harmincas roma nő, aki 2016-ban Nyíregyházán társaival megalapította a XXI. Századi Roma Nők Országos Egyesületét. – Különösen a szegregált településeken tizenévesen már anyaként kell viselkedniük, a kisebb testvéreiket is nevelik, el tudnak vezetni egy egész háztartást, főznek, mosnak, takarítanak. Gyakran azért menekülnek a házasságba, hogy mindezt legalább már a saját családjukkal folytathassák. Van egy tipikus útja annak, ahogyan a lányok, még a legokosabbak is, kiesnek az iskolából: 14-15-16 évesen jön a szerelem, a rózsaszín felhő, imádják a fiút, és úgy érzik, ha szeretnek valakit, hát előbb-utóbb le is kell vele feküdni. A tisztesség viszont sok helyen ma is úgy kívánja, hogy szűzen menjenek férjhez, így aztán amint lehet, megköttetik a házasság. Mivel a kultúránknak része a szemérmesség, és a meztelenkedés tilos, abból is sok baj származik, hogy a lányok mit sem tudnak a szexről, nőgyógyászhoz meg csak akkor mennek, mikor terhesek. A korai házasság után jönnek a gyerekek, így a tanulóévek lezárulnak. Korábban a tradíciók és a féltés miatt itt nagyjából meg is állt az életük, manapság könnyebben elengedik a cigány feleségeket dolgozni, hiszen kell még egy kereset, de a gimnázium befejezése vagy más képzés már nem igazán fér bele. A legtöbb családban jellemző, hogy attól, amit a házon kívül tesz, otthon még tökéletes cigány asszonyként kell viselkednie a nőnek. A legtöbben nem sokat látnak a világból, így elképzelésük sincs róla, mi mindent érhetnének el” – mondja Makula Réka. 

„Engem apád még meztelenül nem látott!”

A tanulmányban szereplő egyik roma asszony így fogalmazott: „Kilépek otthonról, fel kell vennem a vezetői szerepet, ha kell, férfiakkal tárgyalok, üzletelünk, satöbbi. Egyenrangú vagyok a férfival. Ahogy hazaérek, abban a pillanatban át kell vennem a házi cigány asszony stílt. Ha tetszik, ha nem, a férjemnek van igaza, még akkor is, ha nem értek vele egyet. Meg mikor elmegyünk szórakozni, ha egy baráti társaságban vagyunk, akkor nem ülünk a férfiak közé, és ha egy férfi mondani kezd valamit, amivel nem értek egyet, nem biztos, hogy ott elmondhatom a véleményemet, mert az uram így rám néz, hogy na. Tehát ott teljesen máshogy kell viselkednem. Kiszolgálom az összes férfit, beszélgetnek a hülyeségekről, bolondságokról néha, és azt végig kell hallgatnom. És nincs beleszólásom. De ha nem szórakozásról, hanem a munkámról van szó, a saját véleményemet érvényesítem. Na ezért vagyok skizofrén. Értitek?”

Makula Réka eleve azért választotta az említett nevet egyesületének, mert szerette volna, hogy első hallásra is azt sugallja: itt valamiféle újításról, frissítésről van szó. „Gyönyörű kultúránk van, de szükséges a reformáció. Mi kijárunk a telepekre is, ahol a romák szinte a világtól elzártan élnek, beszélgetünk velük, felvilágosítást adunk, kreatív foglalkozásokat tartunk, és amíg nincs meg a nőknek a saját hangjuk, mi leszünk azok.” Most még főképp Nyíregyházán és környékén tevékenykednek, de szeretnének hálózatot építeni az egész országban. Taggá csak 18 éven felül és érettségivel válhat az ember, és Réka büszkén meséli, hogy az egyik roma önkéntesük éppen ezzel a motivációval ment vissza esti tagozaton elvégezni a gimnáziumot, már négygyermekes anyaként. A szervezet nagy ünnepre készül: április elején Nyíregyházán össznépi flashmobot tartanak a Nemzetközi Roma Nap alkalmából.

„Én oláhcigány családban nőttem fel, de integrált környezetben – meséli Réka. – A szüleim a ’80-as években kihoztak minket a telepről, és iskolás koromig jóformán azt se tudtam, mi az, hogy cigány. A szót magát nem szerettem, mert ha hallottam róla valamit, az csupa rossz volt. Öt testvéremmel szigorú neveltetést kaptunk, rossz jegyet nem hozhattunk haza. Viszont a testiségről nálunk sem esett szó. Én még a menzeszről sem sokat tudtam.18 évesen ismertem meg a páromat, Zolit. És mivel édesanyám büszkén mondogatta nekem, hogy »engem apád még meztelenül nem látott«, nyilván sokáig én is azt gondoltam, ez így a normális.” Réka házasságának is megvoltak a maga viharos évei, amikor a régi beidegződések az önérvényesítéssel ütköztek – például hiába dolgozott egy munkahelyen a férjével, mégis végig rosszul érezte magát, amiért egy másik férfival ül egy szobában –, mára azonban sikerült ezeket összefésülni, sőt, a férje ma már segíti őt közéleti munkájában. 

A XXI. Századi Roma Nők Országos Egyesületének izgalmas tevékenysége a fórumszínház is, ahol a nők a saját problémáikat vihetik színpadra. A legutóbbi produkció a pénz témáját járja körül, ezt márciusban be is mutatták.    

Három diploma és a töltött káposzta

A pénz hiánya nyilvánvalóan égető probléma önmagában is: a jövedelmi szegénység a KSH szerint 2009-ben a romák körében 68% volt, durván ötszöröse, mint a nem romák körében, ám különösen tragikus ez a téli időszakban, a szegregált területeken. A városokban már könnyebb munkát szerezni, sőt, amint azt Kalla Évától, a roma származású, budapesti teológustól és írónőtől megtudhattuk, már egy ideje az is tendencia, hogy egy-egy családban a nő adja a fix jövedelmet. „Különösen a muzsikus cigány családoknál látom – ahol gyakran a férfi nappal mondjuk biztonsági őr, este pedig fellép, ám a zenélés szezonális –, hogy a feleség is bedobja magát, kereskedik, mos vagy takarít. Érdekes jelenség, hogy a fővárosban rengeteg cigánynak külföldiek adnak munkát: a kínai piacon dolgoznak árufeltöltőként vagy eladóként, Airbnb-lakásokat takarítanak, és sokan helyezkednek el török vagy arab éttermekben. Jó, hogy megvannak ezek a lehetőségek, az már kevésbé, ha nem bejelentett állások, hiszen akkor ezek az emberek elesnek az olyan támogatásoktól, mint a csok, és minimális gyesre, gyedre meg persze nyugdíjra számíthatnak.” Nőként önerőből felemelkedni különösen nehéz, de már nem lehetetlen. Izgalmas változás, hogy most már sok cigány származású lány is választja például a hivatásos zenész pályát, jellemzően hegedű vagy zongora a hangszerük, de van köztük brácsás, bőgős, sőt ütőhangszeres is.

Török Ildikó, a Tom Lantos Intézet programvezetője – maga is roma nő – meséli, a nagymamája még nem tudott írni-olvasni, de fantasztikus gyakorlati érzéke és életereje volt, négy gyereket nevelt, és olykor több műszakban dolgozott. Az édesanyja már 8 általánost végzett, utána dajka lett. Ildikó három diplomát is szerzett, először az ELTE társadalmi tanulmányok szakán alapdiplomát, majd mesterit ugyanott kisebbségpolitikából, azután pedig a CEU-n Public Policy (magyarul nagyjából közpolitikának fordíthatnánk – a szerk.) szakon mesterdiplomát. „Azt hiszem, nagyon is ott van a mai fiatal roma nőkben az a potenciál, ami akár a többségi társadalomban is tiszteletet kelt. Ennyi lépcsőt ugrani három generáció alatt ott sem szokványos dolog – mondja Ildikó. – Érdekes ugyanakkor, hogy mikor a munkám során roma férfiakkal szemben ültem le tárgyalni, kertelés nélkül megkérdezték, van-e már gyerekem, meg hogy: na, és töltött káposztát jól tud főzni?”

A hátrányos megkülönböztetés ma is problémát jelent, Ildikó azonban kiemeli, hogy bár ez sok romát visszavet, másokban a negatívum mellett felkelti a bizonyítási vágyat, hogy megmutassák, ők akkor is sokra képesek. Méghozzá cigányként és magyarként is, hiszen, ahogy az elismert roma festő, Péli Tamás mondta: „Homlokomon két aranypánt van. Az egyik a cigányságom, a másik a magyarságom. Egyikről sem kívánok lemondani, hiszen mindkettő az enyém.” A minták és a jó példák elmondhatatlanul fontosak a roma lányok számára. „Már csak azért is – mondja Kalla Éva –, mert van az a réteg, akik sem a tradíciókhoz, sem az új, értelmiség felé mutató értékekhez nem kötődnek, gyökértelenek, a szüleik hagyják őket szabadon, így hamar keveredhetnek rossz társaságba vagy élethelyzetekbe.” „A nagyobb társadalmi megbecsüléshez nem ártana az sem, ha a tananyagokban több figyelem jutna a cigány történelemnek, illetve hogy a cigányok is részt vettek a magyar forradalmakban. Továbbá, ha tanulhatnánk az iskolában roma költők és írók műveit is, vagy azt, micsoda megbecsülésnek örvendtek a cigány muzsikusok a régi királyi és főúri udvarokban”– teszi hozzá Ildikó.

Álomwebshop, filmfesztivál, roma női kórus és zenekar

Ami a mintákat és a reményt illeti, a romák nagy arányban térnek be az új pünkösdista egyházfelekezetek valamelyikébe. Ezek a keresztény alapokon álló egyházak sokszor autodidakta pásztoraikkal közel hozzák magukhoz Istent. A felekezetiség rendszerességet visz az életbe ott is, ahol nihil van, kommunikációs teret nyit, és arra ösztökéli az embereket, hogy segítsék egymást, ha mással nem, egy imával. Ahogy egy résztvevő fogalmazott: „Kell a melegség ebben a zord világban.” Mindez külön a nők szemszögéből azért fontos, mert a másik iránti szeretetre, tiszteletre tanítja a férfiakat, így emancipál, ezenkívül a „szentlélek ajándékainak” kultúrája több önbizalmat ad a kreatív alkotáshoz.

„A roma nőket komolyan hátráltatja általánosan alacsony önbecsülésük, önbizalmuk is – mondja Török Ildikó. – A programunkban részt vevőktől is sokszor hallottam, hogy »én nem vagyok erre képes«, »én csúnyán írok«. Sajnos, ezt a terhet generációról generációra cipeljük magunkkal. Az alulról szerveződő roma női közösségekben való részvétel és a karizmatikus női vezetők viszont segíthetnek, hogy jobban észrevegyük és kamatoztassuk saját értékeinket. Szerencsére több olyan roma női kezdeményezés is van az országban, akik önértékelési problémáikat is hátrahagyva, innovatív dologba vágtak bele. Jó volt látni, ahogy egészen fiatal, 16-17 éves roma lányok is bekapcsolódtak a roma női tréning projektünkbe, és ennek hatására is megértették a szolidaritás és közösségi felelősség fontosságát, majd gyermekotthonokba mentek kreatív foglalkozást tartani karácsony előtt, és adományt is gyűjtöttek. Máshol meg a roma asszonyok kézimunkájuk népszerűsítésére szociális webshopot (shop.igazgyongy-alapitvany.hu – a szerk.) hoztak létre, ahol helyi roma nők által készített táskákat, díszdobozokat árulnak, telepi gyerekek rajzaival díszítve.”

Budapesten Kalla Éva nevéhez két fontos közösségi tevékenység is kötődik: ő szervezi meg évről évre a Nemzetközi Cigány Filmfesztivált az Art+Cinema moziban, ezenkívül a lányával, Fátyol Kamillával együtt létrehoztak egy roma nőkből álló kórust és zenekart, ami egészen egyedülálló jelenség, és várják az új tagok jelentkezését.

„Nem kell a roma nőknek megtagadniuk önmagukat – összegez Török Ildikó –, hanem éppen az a fontos, hogy önmaguknak is megfeleljenek. A változás elindult, mert a belső igény egyre többekben megvan arra, hogy a roma női hagyományokat is megtartva és a mai világban lévő normák szerint tanulást, munkát, családot és hobbit kiegyensúlyozva megbecsült, sokszínű életet tudjanak élni.” Ildikóék a Tom Lantos Intézet romaprogramjával most abban nyújtanak segítséget, hogyan lehet egy roma női szervezet misszióját, stratégiáját felépíteni, ebbe illeszkedő projektet tervezni, és ehhez pályázatot írni, forrásszerzés céljából. A tréning azzal zárul, hogy a roma nők a gyakorlatban is alkalmazzák a megszerzett tudást, vagyis megvalósítják a saját projektjüket az intézet szakmai és anyagi támogatásával. „A változáshullámot együtt tudjuk továbbvinni: nők és férfiak, romák és nem romák – mondja Ildikó. – Mint ahogy a XXI. Századi Roma Nők Országos Egyesületénél ez már látható is: nemcsak Réka férje, de más roma férfiak és többségi nők is csatlakoztak, akik most együtt viszik az ügyeket előre.”

Horváth Cecília

Áthidalni a szakadékot

A Tom Lantos Intézet fő fókusza az emberi és kisebbségjogok, különös tekintettel a roma, zsidó és határon túli magyarok jogaira. Az oktatási és kutatási intézet felméri az adott társadalmi csoportok problémáit, és igyekszik különböző programjaival hathatós segítséget kínálni számukra. Egyik feladatuk, hogy a kutatások és a szak-, illetve közpolitika, a normák, elméletek és a gyakorlatok közötti szakadékot áthidalják. A Romák emberi és állampolgári jogai elnevezésű programjuk kiemelt céljának tekinti a roma közösségek társadalmi, gazdasági és kulturális életben, valamint a közügyekben való tényleges részvételének elősegítését és támogatását.