Hátborzongató hasonlóságok

Kényszerházasság helyett kényszer-szexualizáció

Nyugat-Európában a kényszerű frigy miatt sok középiskolás tűnik el a nyári szünetek alatt, és szeptemberben már nem térnek vissza az iskolapadba. Ez elsősorban azon migráns közösségek tagjai körében érzékelhető, akik új, választott hazájukban is szeretnék megtartani – leginkább szülői nyomásra – hagyományaikat. Bár a fiataloknak itt nagyobb esélyük van arra, hogy kilépjenek a nyugati életmódhoz kevésbé illő szokások kötöttségeiből, mint odahaza, a házasságba kényszerített kamaszok száma így is igen magas: az Egyesült Királyságban egy év alatt több mint ezerháromszáz fiatal bevándorló kért segítséget, mert szüleik házasságra akarták kényszeríteni őket, Németországban évente több mint háromezer esetről tudtak 2014-ben. Sokan azonban odáig sem jutnak el, hogy segítséget kérjenek, az ő életük ezután teljes homályba vész. A házasságba kényszerítettek életkora nyugaton 16–21 év, tehát kicsit magasabb, mint a fejlődő országokban, ám ha azt vesszük, hogy az átlagos nyugat-európai férfi vagy nő 30 körül vállal gyereket, ez még így is épp eléggé korai, de Angliában beszámoltak már már olyan esetről is, ahol egy ötéves kislányt adtak férjhez.

És nálunk?

Magyarországon a kényszerházasság nem létezik, legalábbis úgy nem, ahogyan a fejlődő országokban. Ha azonban a szegény, halmozottan hátrányos helyzetű fiatal lányok helyzetét, lehetőségeit és státuszát nézzük – például az első gyermekük születésekor betöltött életévüket vagy azt, mikor hullanak ki véglegesen az oktatási rendszerből, esetleg elgondoljuk, mennyiben élhetnek szexuális életet saját döntéseik alapján – hátborzongató hasonlóságokra lehetünk figyelmesek. Hogy a kényszerházasság nálunk nem létezik, az inkább azzal magyarázható, hogy hazánkban ma már nincsen akkora társadalmi nyomás a házasságot kötelező jellegét illetően: a szexuális szabadosság, a szingli életforma a televízión és különböző médiumokon keresztül eljut a mélyszegénységben élőkhöz is. A vágyott vagy kényszerített esküvő legtöbbször elmarad, nem utolsó sorban azért, mert a szegény családok nem tudják megfizetni egy rendes lagzi, de egy kisebb vendéglátás költségeit sem. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a szegény lányok ne lennének veszélyben, hiszen a túl korán vállalt gyerek, illetve kényszerszexualizáció mind azt jelzi, hogy nem uralhatják a saját életüket és testüket, hogy a jövőjük voltaképp nem, vagy csak nagyon nehezen esik az ő irányításuk alá.

Ez azonban csak az egyik oka annak, hogy a szegény lányok közül sokan nagyon korán, 14-16 éves koruk környékén szülnek. Nem állíthatjuk, hogy mindegyikük kényszerűségből lesz anyuka gyerekként, a felvilágosítás teljes hiánya éppúgy szerepet játszhat ebben. Egyszer egy alapítványnak segítettem adományokat osztani egy borsodi zsákfaluban, máig nem feledem a húszéves lány értetlen tekintetét, amikor az egyik dobozból óvszerek kerültek elő. Sem kinézetre, sem megnevezés alapján nem tudta, mi az, mire, hogyan és miért kell használni. A felvilágosítás hiánya vezethet a korai gyerekvállaláshoz, ami mellett sokkal nagyobb fenyegetettséget jelent, és sokkal kevésbé mérhető jelenség a szegény lányok testének maximális kihasználása. Ennek egyik esete, az, amikor a család, ha nem tud fizetni vagy egyszerűen éheznek, „kölcsönadja" a lányt egy-egy aktusra valamilyen jótevő barátnak vagy rokonnak, vagy teljesen eladja prostituáltnak.

Fontos tisztázni, hogy a kényszerházasság, illetve a fiatal lányok szexuális alávetettsége akár feleségként, akár egyéb módokon nem népcsoport, hanem a szegénység sajátja. Bár a szülőket, akik ilyen döntést hoznak, ez a tény nem menti fel, mégis a motivációjuk általában az, hogy anyagi biztonságot remélnek a család számára. Ám ezek a lányok azok, akik a legnagyobb, embertelen és megalázó áldozatot hozzák a családjukért, hogy aztán egy fillérük se maradjon saját magukra, oktatásukra, fejlődésükre. Bármire, ami elvezethetné vagy megtaníthatná őket arra, hogyan lehetnek saját életük felelősségteljes alakítói.

(Fotó: Profimedia)