A titkos háború hagyatéka Laoszban

80 millió halálos fenyegetés

---

„Nem akarok újra férjhez menni – állítja a 31 éves Mai Khang határozottan. Szabályos vonású, vékony arcát megvilágítják a lemenő nap sugarai. – A gyerekeimről kell gondoskodnom, ami nem lesz könnyű, mert az egyetlen bevételi forrásom egy rizsültetvény" – mondja őszintén, miközben a gyerekek pihenés nélkül rohangálnak körülötte. Finom arcán fiatal kora ellenére ráncok húzódnak, és szomorú, fáradt, beszédes tekintetében tükröződik a sok mgpróbáltatás, amin eddig keresztülment.

A világ legtöbb bombája

Három évvel ezelőtt ez a szégyellős, kedves fiatal nő egyike volt a Sziangkhouang tartományban található Khang Khae falu sok hasonló sorsú lakójának: feleség négy kisgyerekkel. Ma annak a húszezer özvegynek a táborát gyarapítja, akiknek a férje az amerikai bombázásokból visszamaradt, annak idején fel nem robbant lövedékek (angol nevükön UXO-k, unexploded ordnance) áldozata lett. A hihetetlen méretű bombázás következményeként a hatmillió lakosú, délkelet-ázsiai kis ország, Laosz lett az a hely a világon, ahol a lakosok számához képest a világon legtöbb bomba hullott.

Nengjong Jang, Khang 31 éves férje 2012 egyik napos áprilisi délutánján a család rizsföldjére tartott, hogy kivágjon egy fát, ami árnyékot vetett a termésre. „Mondtam neki, hogy várja meg a traktort, majd azzal kivágják, de mindenképpen el akarta intézni egyedül" – meséli az özvegy szomorúan. Pár perccel azután, hogy a férfi nekiállt a munkának, hatalmas robbanás terítette le: éppen arcon találta egy fába rejtett robbanószer, annak a 80 millió fel nem robbant bombának az egyike, amelyek még mindig ott rejtőznek szétszóródva Laosz területén.

1964 és 1973 között, a vietnami háború idején az Egyesült Államok több mint 270 millió bombát dobott laoszi területre egy CIA-akció keretén belül, amelynek az volt a célja, hogy lerombolja az észak-vietnami haderőket ellátó útvonalakat, és megsemmisítse a helyi kommunista szövetségeseket. A bombák egyharmada nem robbant fel, és a háború befejezése óta is évi 500 áldozatot szed, elsősorban gyerekeket és gazdálkodókat – mint amilyen Jang is volt –, akik nem tehetik meg, hogy ne menjenek ki a földjükre, hiszen abból tartják el a családjukat. Az áldozatok legnagyobb része meghal, de legalábbis megnyomorodik szántás vagy ásás közben, ahogy a bomba a szerszámmal érintkezve felrobban.

Pusztít a Titkos háború

A baleset után a férfi egy hónapot töltött a phonsavani kórházban. Amikor kiengedték, vak volt, és teljesen megváltozott a személyisége. „Depressziós lett, mert nem tudott dolgozni és a családjáról gondoskodni – magyarázza Khang, és szomorú mosolya előre jelzi, hogy a történetnek tragédia lett a vége. – Hiába mondogattam neki, hogy gondoljon a jövőre, és hogy mi ugyanúgy szeretjük őt." Yang képtelen volt együtt élni a tragédiával, és egy hónappal azután, hogy hazajött a kórházból, egy hajnalon felakasztotta magát a ház mögötti mangófára. „Amikor reggel felkeltem és megtaláltam, arra gondoltam, lehet, hogy még él. Fogtam egy kést, és levágtam" – folytatja Khang. De a férfi addigra már halott volt, és örökre egyedül hagyta a feleségét.

A Titkos háború – ahogy az amerikai hadműveletet hívták – hagyatéka mindenütt ott van. A dimbes-dombos, buja trópusi erdőkkel borított idilli tájat ezer meg ezer kráter csúfítja el. A fertőzött terület becslések szerint körülbelül 87 ezer négyzetkilométernyi, az ország területének több mint egyharmada. A több tízmillió elköltött dollár ellenére eddig Laosznak csak nagyjából egy százalékát tisztították meg – így ez napjaink egyik legsúlyosabb válságövezete.

A riport folytatását az ELLE aktuális, májusi számában olvashatják!

Szöveg: Matteo Fagotto

Fotók: Matilde Gattoni

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!