Kuba: egy ország kinyílik

Új élet kezdődött a fiatal kubaiak számára - de milyen lesz?

---

Mindennapi rituálé, hogy a fiatalok a havannai naplemente utolsó sugarainál kimennek a Malecónra, a főváros tengerparjára.Csodálatos látvány nyílik innen az óceánra, és kis képzelőerővel szinte látjuk is a horizonton túl Florida partjait. Egy alig 150 km-re levő másik világot. Nem is olyan régen még innen indultak útnak a balserosok, a castrói diktatúra elől menekülők. Tavaly december 17-e óta azonban a Malecón fiataljainak már más álmaik is lehetnek. Ez volt az a nap, amikor Barack Obama és Raúl Castro bejelentették, hogy megkezdődött Kuba és az Egyesült Államok kapcsolatainak normalizálása – ezzel véget ért az 53 évig tartó hidegháború, és talán új élet kezdődött a fiatal kubaiak számára is.

A fővárosban és vidéken, ahol a falakon még ott lóbálóznak Che és Fidel plakátfoszlányai, óriásiak a várakozások. A kongresszusnak még meg kell szavaznia az 1962 óta érvényben levő embargó feloldását, ami sok kubai szerint legalább annyira okozója a kilátástalanságnak, mint maga a castrói diktatúra. A fiatal generáció vár. Várja, hogy a megmerevedett rendszer engedjen végre a szorításából, és várja, hogy szabadon utazva és világot látva tervezhesse meg a jövőjét. Néhány politikai fogoly szabadon engedésétől eltekintve az állam egyelőre még mindig korlátoz mindenféle szólásszabadságot.

Hatalmas gyarmati stílusú ház, nem messze a Calle 23-tól, Havanna egyik forgalmas főútjától. A meredek lépcsőn felérve a tetőteraszon fiatalemberek sziluettjei, egy-egy üveggel a kezükben. Maya, a havannai egyetem színészhallgatója a 23. születésnapját ünnepli. A menüben több üveg Cristal (kubai sör), és a kőkorszaki grillsütőn grillezett sertésszelet szerepel. A társaságban diákok, dokumentumfilmesek, művészek. Néhányuknak –spanyol felmenőinknek hála – két útlevele is van: kubai és spanyol. Ez nagy kincs egy olyan országban, ahol még nem teljes az utazás szabadsága. Az Egyesült Államok és Kuba közötti nyitás bejelentése óta Maya – aki egyébként arról álmodik, hogy Mery Streeppel játsszon egy filmben, amelyet Jean-Pierre Jeunet rendez –reménykedik: „Sokat várok ettől. De honnan is tudnám pontosan, hogy mit? Soha ki nem tettem a lában Kubából, fogalmam sincs, hogyan élnek az amerikai és azeurópai fiatalok. Itt az általános iskolától fogva ideológiai nevelésben van részünk, arra nevelnek, hogy engedelmeskedjünk a kormány előírásainak. Elveszik az ember kedvét mindentől. Az szomorít el, hogy a külvilág nem olyannak lát minket, amilyenek vagyunk. De hogy is lehetne ez másként? Nem lehet az utcára menni, csak hogy békében tüntessünk, különben bezárnak. A megegyezés Obama és Raúl Castro között csak jót jelenthet. Ebbe kapaszkodunk, miközben pontosan tudjuk, hogy itt gazdasági kérdésekről van szó. Attól kicsit félünk, hogy az Egyesült Államok ránk kényszeríti a gyorséttermi és fogyasztói kultúráját, és elveszítjük az identitásunkat, azt, amitől kubaiak vagyunk." A barátja egyetért. Alkarján tetoválás, Zapata híres mondása: „Inkább állva halok meg, mint hogy térdre kényszerítve éljek". A mellkasán sötét tintával rajzol hatalmas kérdőjel, amit a sarló-kalapácsra rajzoltak rá.

Turisták álma. Fehér homok, kristálytiszta víz, virágok és piña colada minden mennyiségben. Varadero, Havannától kétórányi útra a kubai turizmus központja. A kelet-európai kommunista országok utazási blokkjának feloldása óta az állami bevételek legnagyobb része a turizmusból származik, évi 3 millió látogatóval. A golfpálya minőségű gyepen egy pillanatra Miamiban érezzük magunkat. Nappal a strandon több orosz és olasz szót lehet hallani, mint spanyolt, este pedig az állami fenntartású Casa del la Musicában táncolnak az emberek. „Itt ismerkednek is egymással, hogy szépen mondjam" – sóhajt mosolyogva Carlos, az all inclusive szálloda portása.Ezt az „ismerkedést" ő nem szereti. Attól tart, hogy az amerikai-kubai kapcsolatok enyhülésével a szexuális turizmus csak bővül. „A munkanélküliség nagy pusztítást végez. Sok szegény lányból – és most már egyre gyakrabban fiúkból is – lesz jineteras (lovag) a turisták számára." Két alakot mutat az utcában. Az egyikük amolyan Kerouac-féle hippi, a másik egy gengszterrap-csapat egyik tagjára hasonlít, csupa izom. „A jinetéros-ok törzsvendégei – mondja – lakonikusan. Egy all inclusive éjszaka ára 20 euró körül van, ebben benne van a szex nővel vagy férfival." Bent a klubban egy szőke, hatvanas európai nő mojitóval a kezében forrón összesimulva táncol egy fiatal kubai félistennel a Bailando című divatos slágerre.

A Teatro la Caridad mögött, Santa Clarában van egy kis utca, amit minden délután elárasztanak a kollégisták. Egyhe smink alányokon, piercing és punkfrizura a fiúkon: ők a reggaeton rajongói (a reggea, a hip-hop és a soca keveréke), és következő szabadtéri koncertet várják. A kormány a tüntetéseket betiltja, viszont rengeteg ingyenes koncertet rendez a város különböző központi helyein. „Inkább táncolva vezessék le a feszültséget" – ironizálnak. Ezeken a helyeken a kormány által jóváhagyott dalszövegekre táncolnak. David D Omni underground kubai hip-hopja vagy a Havanna külvárosában született Revista hip hop miscelaneo már nem megy át a szűrőn. Túl függetlenek.

A riport folytatását az ELLE aktuális, júniusi számában olvashatják!

Szöveg: Caroline Laurent-Simon

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!