Mindnyájan ikrek vagyunk?

Az ikertestvér elvesztése még méhen belül egész életünket meghatározhatja

Nagyon hiányzol! Mindenkiben téged kereslek – csuklott el a lábam előtt ülő fiatal nő hangja, és olyan keserves sírásban tört ki, hogy úgy éreztem, soha nem fogja tudni abbahagyni. Megrendítő élmény volt látni, hogyan küzd a múltjával, élete egy olyan szakaszának emlékeivel, amelyről a tudomány hivatalos álláspontja szerint nem is lehetne emléke. Az eset ugyanis egy családállításon történt, és a lány a még magzat korában elveszített ikertestvérét siratta kétségbeesetten.

Dráma az anyaméhben

Az elvesztett ikrek témája akkor vált szélesebb körben ismertté, amikor 2006-ban megjelent a német pszichológus-szociálpedagógus házaspár, Alfred és Bettina Austermann Dráma az anyaméhben című könyve. Ők Bert Hellinger tanítványaiként a családállító tréningeken a saját szemükkel látták, milyen szerteágazó hatást gyakorolnak a meg nem született ikrek életben maradt testvéreikre. Hellinger alaptézise ugyanis az, hogy a családtagok között egy láthatatlan összeköttetés-rendszer működik, amely tartalmazza a csoport tagjaira vonatkozó összes létfontosságú információt, függetlenül attól, hogy a többiek tudnak-e ezekről, illetve ismerik-e egymást. Az állítás során ezt a „családi lélek" vagy „mindentudó mező" nevű, rejtett információs rendszert kérdezik meg, a rendszer-lelkiismeret egyik működési törvénye szerint ugyanis ha valakinek nehéz sors jut, akkor egy másik ember elkezd úgy élni, érezni, viselkedni, mintha ez vele történt volna meg, akkor is, ha nem tud róla. Ugyanis olyan fogadalom születik a lelkében, hogy „ha te nem élhetsz, vagy ha te beteg vagy, akkor én is követlek, átélem a nehéz érzéseidet". Ezért érezhetjük úgy, mintha nem a saját életünket élnénk, ha személyes élettörténetünkben semmi nem indokolja kudarcainkat, rossz élményeinket, betegségeinket. A módszer segítségével a nyomára juthatunk a családban addig eltitkolt dolgoknak, amelyek a fenti sorsátvételek miatt öntudatlanul kiváltó okai saját testi-lelki bajainknak. Ilyen rejtett vagy elfelejtett családi dolgok például a tragikus halálesetek, betegségek, nehéz sorsok, házasságon kívül született gyerekek. A kirekesztettek, akik voltak, de nem veszünk róluk tudomást, akkor is a család rendszeréhez tartoznak, ha fátyol borul rájuk. A családállítás tapasztalatai azt mutatják, hogy még ha tudatosan nincsenek is információink az ilyen eseményekről, az összetartozó emberek lényük egy más szintjén mégis tudnak egymásról. Az állítás célja, hogy megmagyarázhatatlan érzéseinket visszajuttassa oda, ahová tartoznak, hiszen nem minden érzésünk a miénk.

A cikk folytatását megtaláljátok az ELLE legújabb, májusi számában.