7 intő jel, hogy túl kritikus vagy magaddal szemben

Az önkritika fontos, de ha a belső hangunk egyszer csak túl hangossá válik, akkor könnyen saját magunk legnagyobb ellenségévé válhatunk. 

Ez a bizonyos belső hang, a belső kritikus mindenkiben ott lakozik: néha segít, hogy fejlődjünk, máskor azonban kegyetlenül ítélkezik felettünk. Természetesen egy kis önreflexió egészséges, sőt elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk tanulni a hibáinkból, de ha ez átmegy önostorozásba az bizony nem jó, az nincs rendben. A Psychology Today szakértői szerint van néhány árulkodó jel, amely arra utal, hogy ideje lenne lejjebb halkítani azt a belső kritikust. Összeállításunkban most megmutatjuk, melyek ezek a jelek.

Minden kockázatot kerülsz 

Ha folyton attól félsz, hogy hibát vétesz, akkor szinte biztos, hogy olyan lehetőségekről is lemondasz, amik előrébb vihetnének az életben. Nem jelentkezel új projektekre, nem próbálsz ki új dolgokat, mert rettegsz a kudarctól. Pedig hidd el, az élet természetes velejárója, hogy néha melléfogunk, de kockázat nélkül nincs győzelem sem, ez a hozzáállás pedig garantáltan megakadályoz abban, hogy megvalósítsd az álmaid. 

Ritkán mondod ki a véleményed 

Gyakran inkább hallgatsz, mert attól félsz, talán valami butaságot mondanál? Ez is annak a jele, hogy kemény vagy saját magaddal szemben. Sokan félünk attól, hogy mások majd rosszat gondolnak rólunk, ha tévedünk, pedig az igazság az, hogy az emberek többsége sokkal kevésbé kritikus velünk, mint mi saját magunkkal. Valószínűleg ők is inkább a saját hibáikkal vannak elfoglalva, és nem figyelik nagyítóval minden szavad. 

Mindig magadat hibáztatod 

Azonnal magadat hibáztatod, ha valami rosszul sül el? Egy vita, egy félresikerült munkahelyi projekt vagy bénán sikerült nap után rögtön az jár a fejedben, hogy te rontottál el mindent? Az önfrelexió fontos, de ha mindenért csak magadat teszed meg felelősnek, az már inkább önostorozás. Néha valóban van részünk a problémában, ugyanakkor az is biztos, hogy nem mindig kizárólag mi vagyunk a hibásak. 

Mindent magadra veszel 

Ha valaki lemond egy találkozót, vagy nem válaszol az üzenetedre, akkor rögtön azt hiszed, haragszik rád? Ez a fajta gondolkodás a túlzott önkritika egyik formája. Az igazság az, hogy az emberek ilyenkor jó eséllyel távolról sem dühösek rád, csak egyszerűen elfoglaltak. Ha minden apróságból arra következtetsz, veled van a baj, az annak a jele, hogy mélyen belül bizonytalan vagy, és folyamatosan azt keresed, hol hibáztál. 

A sikert nehezen éled meg 

Amikor valami túl jól sikerül, akkor azonnal az jár a fejedben, mit csinálhattál volna jobban? A túlzottan önkritikus embereknek nehézséget jelent örülni a saját sikerülnek, eredményeiknek, így ahelyett, hogy büszkék lennének magukra, inkább a hibát keresik. Pedig hidd el, igenis megérdemled a sikert, azt megélni pedig nem arrogancia, hanem egészséges önbecsülés. 

Nem mersz segítséget kérni 

A segítségkérés számodra a gyengeség jele? Sokan hiszik úgy, mindig mindent egyedül kell megoldaniuk, különben úgy érzik, kudarcot vallottak. Az igazság viszont az, senki nem képes mindent egyedül megoldani, ha pedig támogatást kérsz, az nem csökkenti az értéked, sőt éppen ellenkezőleg, mert azt mutatja, pontosan tudod, hol vannak a határaid.

Nem viseled jól a kritikát 

Érdekes módon a túlzott önkritika és a kritikával szembeni érzékenység már-már kéz a kézben jár. Azok, akik magukat is keményen bírálják, másoktól is nehezen fogadnak el bármiféle negatív visszajelzést, még akkor is, ha az építő jellegű. Kívülről ez akár túlzott magabiztosságnak is tűnhet, valójában viszont arról van szó, hogy az illető már így is eléggé ostorozza magát, és nehezen viseli, ha ezt valaki még tovább fokozza.

Hogyan lehetsz kevésbé kritikus magaddal?

• A legfontosabb, hogy felismerd, nem kell tökéletesnek lenned. Hibázni, bizonytalankodni, elfáradni mind természetes részei az életnek.
• Próbáld meg ugyanazzal az együttérzéssel kezelni magadat, amivel egy barátodhoz fordulnál, ha nehéz helyzetben lenne. Engedd meg magadnak, hogy hibázz, tanulj, és néha gyengébb legyél.
• A belső kritikusod nem ellenség, csak néha kicsit túlbuzgó. Tanuld meg lehalkítani, amikor szükséges, és hagyd, hogy az önszeretet hangja is helyet kapjon mellette. 

(via)