Hisztéria história

A szeszélyes nők betegségének története és gyógyítása, egykor és ma

Talán sokan nem is gondolnánk, de a mozikban pár hete bemutatott – egyébként nagyon nevettető – Hisztéria című film valós eseményeken alapul. A történet Dr. Mortimer Granville-ről szól, aki a viktoriánus kori Anglia egyik haladó gondolkodású orvosa volt, a sztori lényege pedig a következő: a főszereplő megkaparint egy nagyszerű állást egy női betegségekre szakosodott specialista rendelőjében, azonban az álommunkáról hamar kiderül, hogy inkább rémálom, legalábbis a doktor kezeinek, ugyanis a raplis nőket egészen különös módon próbálják gyógyítani: intim masszázzsal.

A filmben mindez persze vígjátéki elemekkel gazdagítva történik, de tény, hogy a valóságban rengeteg orvos akadt az 1800-as években, aki ilyen módszerrel próbálta kezelni a hisztériás rohamokban szenvedő hölgyeket, sőt léteztek olyan szakmabeliek is, akik a masszázsnál is tovább mentek, és terápiás céllal szexuális szolgáltatásokat nyújtottak. (Vagy igénybevettek?) A hisztéria ugyanis régebben komoly, női betegségnek számított – sokáig úgy vélték, mindennek a szebbik nem testében vándorló méh az oka, és ugyan később már idegrendszeri rendellenességként tekintettek rá, bizonyos dolgokban mégis egyetértettek a szakemberek: a gyógyulás kulcsa a nők orgazmusa, vagy épp annak megvonása. Így talán nem is csoda, hogy a 19. században a kór teljesen egybeforrt a szexualitással, és óriási divatbetegség lett.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egyik legismertebb gyógyítója Jean-Martin Charcot neurológus, aki – az „orgazmus-terápia” híveként – komplett előadássorozatot rendezett, hogy szemléltesse, hogyan kell kezelni egy-egy hisztériás esetet. Bemutatóira férfiak ezrei özönlöttek, hogy részesei lehessenek a látványnak, amiben – általában beépített – ledér nők vonaglottak vagy épp toporzékoltak, az orgazmust sokszor csak színlelve. De ott volt – a filmben bemutatott – Dr. Granville is, aki azzal került be a történelembe, hogy kifejlesztette az első elektromos vibrátort, a nők bajának – és persze saját kézfájásának – enyhítésére. Végtére is könnyű elképzelni: egyszerűbb volt azt mondani, hogy egy heves vérmérsékletű nő némi szex segítségével egyből lehűthető, ahelyett, hogy a tudós férfiak komolyabban a felszín alá néztek volna, mi lehet a női lobbanékonyság valós oka.

Hála az égnek, azóta a szakemberek rájöttek, hogy a hisztériás tüneteknek semmi köze sincs a szexhez – legalábbis úgy, ahogy azt egykor gondolták –, és arra is, hogy ez a probléma nem csupán a nőket érinti. Habár a köznyelv néha még mindig hisztériának hívja, hivatalosan pszichoszomatikának nevezik az ilyen jellegű eseteket, és szerencsére ma már egyetlen érintettnek sem kell azon aggódnia, hogy egyszer csak – bármiféle férfiúi fortély jóvoltából – egy kivilágított porondon találja magát, ahogy egykor Charcot páciensei.