Harcosok klubja – A destruktív jogosultság

Mi játszódik le a bántalmazók fejében?

Van bennünk egy ösztönös késztetés, hogy minden agresszort démonizáljunk és inkább torz szörnynek, mint embernek lássuk őket, pedig gonoszok csak a mesékben léteznek. Senki nem születik szadistának, mint ahogy mazochistának, szerfüggőnek, vagy öngyilkosnak sem, mégis az összes karakterben van valami közös: a pusztítás. Ars poétikájuk: „haragban az egész világgal” és csupán abban különböznek egymástól, hogy dühüket magukon, vagy másokon vezetik-e le.

A másik hasonlóság, hogy gyerekkorban mindannyiukat borzalmas igazságtalanság érte, mondjuk súlyos bántalmazásoknak voltak kitéve, vagy váratlanul meghaltak a szüleik. Ezt nevezi a családterápia úttörője, Böszörményi-Nagy Iván destruktív jogosultságnak. A gyönge és kiszolgáltatott kisgyerek azután felnőve visszaadja a világnak azt a sok rosszat, amit kapott. A klub legemblematikusabb képviselője az önpusztító alkoholbeteg, aki otthon veri a családtagjait.

A nehéz sors persze nem menti fel őket azokért a fájdalmakért, amiket maguk okoznak és éppen ez teszi nagyon nehézzé a változást. Először le kell ásni múltjuk sötét emlékeihez és ott elgyászolni az elszenvedett igazságtalanságokat. Ettől előbújik belőlük a sebzett, reszkető gyermek és nyomban rácsodálkoznak mindarra, amit már ők tettek a szeretteikkel. Az ébredező lelkiismeret pedig éppoly kegyetlen pofonokat oszt ki, mint egykor az erőszakos szülő, de mielőtt belőle csinálunk bűnbakot, jusson eszünkbe, hogy ő is volt bántalmazott gyerek.

Mayer Máté pszichológus