Mi az álláspontja a tudománynak agy és lélek kapcsolatáról? Interjú Dr. Hámori József biológus professzorral
ELLE MAN: Dühíti, amikor olyan ezoterikus tévhitet erősít meg újra és újra a média, hogy az agyunknak csak a tíz százalékát használjuk?
Dr. Hámori József: Hogy jóval többet ki lehetne használni az agyunkból, de mi nem tudjuk, hogyan kell, ez az állítás ostobaság. Az agyunk egyfolytában dolgozik, nincs olyan, hogy csak tíz vagy tizenhét százalék dolgozik belőle, a maradék nyolcvanhárom pedig pihen. Ha ez igaz lenne, akkor a nem működő nyolcvanhárom százalék előbb-utóbb elveszítené az életképességét. A háromszázmilliárd idegsejtünk életképessége csak akkor marad meg, ha működtetjük őket. A releváns kérdés tehát az, hogyan tudjuk már gyerekkorunktól kezdve az agyunkat megfelelően használni. Nem a tizenhét százalékát, az egészet. Japán kutatók kimutatták például, hogy akik nem olvasnak, vagy nem vesznek részt intellektuális tevékenységekben, azoknál előbb-utóbb csökken az idegsejtek száma a prefrontális kéregben, amit sokan a civilizáció szervének neveznek. Ugyanakkor azoknál, akik sokat néznek televíziót, a látókéreg tökéletes formában van, mert állandó működésben van. Akkor is, ha butaságokkal működtetik. Az idegsejtekkel ugyanaz a helyzet, mint az izmokkal. Edzésben kell tartani őket.
Egy tizenkét éves magyar világbajnok sprinterről szóló tudósításban az edzője azt mondta a srácról: nemcsak onnan tudja, hogy a fiú sprinternek született, hogy gyorsan tud futni, de az idegrendszere is olyan vibráló, mint akit erre teremtettek. Agyi képalkotó eljárásokkal ezek szerint meg lehetne saccolni, kihez milyen pálya illik?
H.J.: Egy jó tanár vagy pszichológus előbb megmondja MRI nélkül is, hogy egy gyerek mire alkalmas, és mire nem. Ha csak az agyát vizsgálnánk, az olyan lenne, mint amikor a tizenkilencedik század végén azt gondolták, a koponya alakjából tudni lehet, ki mire alkalmas. Ebből fejlődött ki Lombrozo teóriája is, miszerint a zseniket fizikai jellegzetességek alapján fel lehet ismerni. Lombrozónak meggyőződése volt, hogy a zsenik tökéletesen alkalmatlanok minden másra azon kívül, amiben zseninek mutatkoznak. Tolsztoj birtokára is leutazott csak azért, hogy az elméletét igazolja. Össze is vesztek, mert Lombrozo váltig állította, hogy ki lehet szűrni azokat, akik alkalmatlanok a társadalmi életre. Tolsztoj, a született humanista erre azt felelte, hogy amit mond, az marhaság, mert "az ember, az ember". Helyére tette tehát Lombrozót, de mivel hevesen védte a saját álláspontját, Lombrozo arra a megállapításra jutott, hogy a zsenik között eszerint van olyan, aki nagyon hevesen vitatkozik.
Jól tudom, hogy amikor Einstein halála után megvizsgálták az agyát, nem találtak benne semmi különlegeset? Hogy az alapján nem tudták volna megmondani, hogy különleges elme volt?
H.J.: Einstein a végrendeletében kérte, hogy halála után vizsgálják meg az agyát, és keressék meg, hol húzódott benne a zsenialitás. Egy kaliforniai patológusnő később valóban megvizsgálta, és arra jutott, hogy Eistein agyának hátsó részében, a parietális lebenyben, ami összefügg a gondolkodással is, sokkal több gliasejt volt, mint normálisan. A gliasejt nem idegsejt, ez tölti ki a teret az idegsejtek között. A hölgy tehát arra a következtetésre jutott, hogy a több gliasejtnek köze van a matematikai képességekhez. Ezt a Science-ben le is közölte, pedig valójában arról volt szó, hogy idősebb korában lokális agyvérzései voltak Eisteinnek, ott elpusztultak az idegsejtek, és a pusztuló idegsejtek helyét vették át gliasejtek. Vagyis egyszerűen egy neuropatológiai jelenségről volt szó, amelynek semmi köze nem volt a zsenialitáshoz. Ugyanez volt a helyzet Leninnel is, akinek az agyát szintén megvizsgálták halála után.
Miért van sokkal több férfi Nobel-díjas, mint nő?
H.J.: Ez ugyanaz a probléma, mint hogy miért van több férfi politikus, mint nő. Társadalmi kérdés. Amíg a nők felkapaszkodnak a társadalmi ranglétrán odáig, addigra már megszültek két gyereket. A női funkciók nem tesznek jót a karriernek, család és gyerekek mellett nagyon nehéz ugyanazt teljesíteni, amit egy férfi. És ha valaki mégis eljut odáig, az nagyon szép dolog. Angela Merkel vagy Thatcher asszony a legnagyobb politikusok közé tartoznak. Egy nő ugyanolyan politikus, vagy talán még jobb is lehet, mint egy férfi.
Mi egy kutató legnagyobb erénye?
H.J.: Aki nem kíváncsi, abból nem lesz kutató. A kíváncsiság készteti arra, hogy a kérdésekre megoldást találjon, és ha megoldotta, újabb kérdéseket fogalmazzon meg. A kíváncsisága folyamatos kell legyen. Az agykutató kíváncsisága elsősorban arra irányul, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodik az ember.
Az interjú folytatását az ELLE MAN 2014. ősz-téli számában olvashatják!
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!