A szuperérzékenység, és ami mögötte van

Mimózalelkek nyomában

Visszahúzódók, félénkek, és egyetlen szó elég, hogy romba dőljön a lelkiviláguk, vagy sírásra álljon a szájuk. Látszólag apróságokon rágódnak, és olyan dolgokat is észrevesznek, amelyek az átlagember számára fel sem tűnnek. Ők a szuperérzékeny emberek, azaz a világ lakosságának egyötöde.

Kirekesztett életek

Legutóbb Elaine N. Aron pszichológus hívta fel rájuk a figyelmet tavaly megjelent könyvében. Mivel az emberek 20 százalékára jellemző ez a tulajdonság, lényeges, hogy – függetlenül attól, mit gondol róluk a többség – ne érezzék magukat kirekesztettnek, már csak azért se, mert a hiperérzékenység velünk született és teljesen normális adottság, és mint mindennek, ennek is van pozitív oldala.

A szuperérzékenység varázsa

Annak ellenére, hogy a mimózalelkűek mások szemében furcsának tűnnek, olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek a társadalom egészére nézve kifejezetten hasznosak, hiszen kreatívak és nagyon empatikusak. Ugyan igaz, hogy az őket érő ingerektől hamar telítődnek, és nagyobb szükségük van pihenésre és nyugalomra, mégis képesek a legkisebb disszonanciára is felhívni a figyelmet. Így nem kérdéses, hogy nagyobb megbecsülést érdemelnek – hiába szereti a nyugati kultúra gyengének és elesettnek láttatni őket.