Az egyre szigorúbb és megszorítóbb diéták helyett az életmódunkban célszerűbb lenne visszatérni a gyökereinkhez. Nézzük meg a főemlősök táplálkozását: napi 40-50 kilométert barangolnak táplálékkeresés céljából, és közben folyamatosan majszolgatnak, napi akár 80-féle nyers növényi rostot, leveleket, fűféléket, gyümölcsöket, magvakat fogyasztanak.
Ez persze nem azt jelenti, hogy 24 órán keresztül ennünk kell: az optimális az, ha rendszeresen, kis mennyiségben eszünk minél kevésbé koncentrált kalóriatartalmú ételeket napi 8-9 órában, amit jó esetben aktívan, mozgással töltünk. Komoly tudományos adatok bizonyítják az időszakos böjt (intermittent fasting – IF) és az időszakos koplalás pozitív egészségügyi hatásait is, hiszen a beleinkben élő baktériumokat sem lehet a végtelenségig dolgoztatni, hagyni kell nekik időt, amikor pihenhetnek.
Természetesen a kulináris élvezeteknek is lehet olykor hódolni, de az már most egyértelmű, hogy a hosszú távú egészség záloga az, ha az étrendünkben a nyers gyümölcsök és zöldségek kerülnek túlsúlyba. Mivel elsődlegesen fontos, hogy az emberek megfelelő minőségű élelmiszerhez jussanak, azt gondolom, a terményeket a közeljövőben az ásványianyag-tartalmuk alapján is kategorizálni fogják: a sárgarépa mellé ki kell majd írni, hogy az milyen minőségű: A, B, C, D vagy E kategóriás. Ebből az A kategória a valódi, istállótrágyázott kertben, vegyszermentesen nőtt répa lesz, amiből egy szál elfogyasztása felér 1 kiló gyönyörű E kategóriás, azonos méretű, konyhakész, ámde műtrágyaelegyben, ásványi anyagoktól mentes közegben nőtt répáéval.
Ma már szinte kimeríthetetlen tárházát láthatjuk azoknak a tünetorientált diétairányzatoknak, amik a különböző gyomor- és bélrendszeri panaszokkal összefüggésben felmerülnek, ám ezeknek csak nagyon kis része képes a problémák okát is megcélozni.
A 21. század pedig éppen az oki medicináról szól: a Humán Genom Projektnek és a Humán Mikrobiom Projektnek köszönhetően egyre többet tudunk arról, hogy a szervezetünknek és a velünk élő ökoszisztémának milyennek kellene lennie, illetve a bélflóra sérülése mennyire szoros összefüggésben áll a legkülönfélébb panaszokkal.
Az allergiások brutálisan növekvő száma is két fontos tényezőre vezethető vissza: a bélflóra leromlott állapotára és a bélbarrier, azaz a bél határoló funkciójának elégtelen működésére. Az elmúlt 40 évben az életvitelünkben bekövetkezett változások rendkívül nagy mértékben hozzájárultak a bélflóránk átalakulásához, és a mostani Covid-fertőzés miatti fokozott gyógyszerfogyasztás is súlyos nyomot hagyhat a szervezetben. A poszt-Covid-szindrómával járó emésztési zavarok (amelyek a fertőzésen átesett páciensek 40 százalékát érintik) nagy része is a bélflóra változásaival függ össze. A bélflórasérülések javarészt az életmódunkra, a táplálkozásunkra, illetve az egészen kisgyermekkorunktól elszenvedett „sérülésekre” vezethetők vissza (mint az anyatejes táplálás hiánya, az antibiotikumok, az alvászavarok és a stresszes, lelki megterheléssel járó állapotok). Ezért hiszem azt, hogy az életmódorvoslás és a táplálásterápia lesz a 21. század két meghatározó tudománya.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!