„Innovatív, olcsó és közösségileg megépíthető megoldással kísérletezhetünk”

Az emberiség több mint fele 2010 óta városokban él, a Covid azonban megmutatta, hogy számos szakmában lehet otthonról dolgozni, így nem kell feltétlenül városban élni, ez pedig hatással lehet a városi népsűrűség alakulására.

A pandémia egyik pozitív hatását láthatjuk a városi közlekedés változásaiban is, például ma sokkal többen sétálnak, bicikliznek, mint korábban. Túlnyomórészt azonban még ma is az autós kultúra dominál, és ha engem kérdeznek, a legtöbb városban 2030-ra sem jutunk el a centrumok autómentességéig.

A jövő urbanisztikai trendjeit alapvetően meghatározó másik jelenség a klímaváltozás, és az ENSZ jelmondata, a „Build Back Better” („Építsük vissza jobban”) talán arra inspirál majd minket, hogy eltávolodjunk a már ismert, nem fenntartható stratégiáktól. A „fenntartható város” koncepciója is  elévült mára, hiszen a jelenlegi életmódunk fenntarthatatlan. A városkutatásban a párbeszéd már a regeneratív (javítsuk meg, élesszük újra, amit tönkretettünk), illetve a transzformatív (radikálisan átalakító) városfejlesztésről szól, amiben aktív szerepet kell játszaniuk a városlakóknak is. 

Ehhez elengedhetetlenül fontos a természet visszaintegrálása a városi környezetbe – ez az alapja annak, ha élhető, egészséges városban szeretnénk élni. Bejrútban például pár éve az úgynevezett Miyawaki technológia alapján telepítenek városi erdőket őshonos fajokkal, skálázható léptékben. Párizs nemrég elindította nagyszabású zöldítési stratégiáját, melynek részeként 2030-ra a Champs-Élysées közel 2 km-es útja egy zöld oázissá válhat, míg Bécs városa a 21 km hosszú Duna-szigetének klímaadaptációs lehetőségeit vizsgálja, amelynek részeként új tavakat és biotópokat, gyümölcsfaligeteket és hőségtűrő fákat telepíthetnek be.

Projektekből és ötletekből nincs hiány, a megvalósulásuk viszont nagyban függ a szabályozásoktól, illetve a politikától, így nehéz megjósolni, végül mik készülnek el egy évtizeden belül. Egy város továbbá önmagában is egy „élőlény”, rendkívül összetett rendszerek sokasága, amelynek elmei folyamatosan hatással vannak egymásra, ezért rengeteg a dinamikus változó, amely izgalmas lehetőségeket is magában hordoz. És ha a városba tudatosan visszaintegráljuk a természetet, rengeteg innovatív, gyakran relatíve olcsó és közösségileg megépíthető megoldással kísérletezhetünk. Mint például a saját csapatunk által fejlesztett, növényen és szennyvízen alapuló mikrobás energiacella. Ez fiatal technológia, egyelőre mobiltelefon-töltésre és LED-izzók működtetésére elegendő energiát képes termelni – és nagyon ígéretes.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. május-júniusi lapszámának Prognózis rovatában jelent meg.