„Egy ideológiát sem hirdettek még olyan mértékben, mint a sovány test mítoszát”

Egyre többen, egyre inkább és egyre fiatalabban híznak el – a jelenlegi világtrenddel pedig a magyarok mutatói is összhangban állnak. A rendszerváltás óta eltelt időszakban hazánkban megduplázódott a túlsúlyosok aránya, Európában jelenleg mi vagyunk a leginkább túlsúlyos nemzet, bizonyos epidemiológiai vizsgálatok pedig negyedikként tartanak számon minket a világon.

A magyarok elhízásának fordulópontja a korábbi ínséges évszázadok után a hatvanas évek gulyáskommunizmusában történt meg, amelynek viszonylagos élelmiszerbősége – párhuzamosan a nyugati fogyasztói társadalom kialakulásával – indította be a tömeges elhízás jelenségét. 

Pedig az emberi faj evolúciósan a nélkülözést, és nem a tömeges és tartós bőséget ismeri. A túlevés évezredeken át abból a tapasztalatból származott, miszerint minden krízist éhínség követ, vagyis az él túl, aki tartalékolt. A mai túlevésünkben így az előző generációk tudattalan éhségfélelmei is szerepet játszanak. Jelen korunkban azonban a krízist egyelőre nem követik éhínségek. Elég csak megnéznünk a Covid-időszak tendenciáit: a válságos hónapokban kifejezetten nőtt az élelmiszerfogyasztás. Az emberiség tehát mostanra adaptációs krízisbe keveredett, amelynek egészségügyi leképződései lehetnek a különféle evészavarok.

Lady Diana 90-es évekbeli coming outja óta esik egyre több figyelem az evészavarokra, a bulimia pedig jellemzően továbbra is a három W betegsége: a white, west, women, azaz a fehér nyugati nők körében a legelterjedtebb. Míg az anorexiában és a bulimiában döntően továbbra is nők szenvednek, a férfiak körében megjelent az izomdiszmorfia, az izomzat méretével való foglalkozás kényszere, a fogyasztói társadalom igazi betegsége pedig az orthorexia nervosa, az egészségesétel-mánia. 

A kor paradoxona továbbá, hogy a modern társadalomban egy ideológiát vagy terméket sem hirdettek még olyan mértékben, mint a sovány test mítoszát. A fogyókúra műfajában mára mindent kitaláltak – és annak az ellenkezőjét is. A fogyókúraipar hihetetlen kreativitással mutatja meg újabb és újabb módszereit, én magam 1200-féle hirdetést gyűjtöttem össze az elmúlt két évtizedben Magyarországon. A közvélekedéssel ellentétben viszont nem karácsony után, hanem két karácsony között hízunk el: ha valaki egy éven át következetesen naponta 200 kalóriával túlfogyaszt, év végére tíz-tizenkét kilós súlygyarapodást szedhet össze. 

Eközben az egyre szélesebb körben megjelenő testpozitív mozgalmak kétségkívül értékelendő változásokat indítottak el a társadalomban. Nem szerencsés azonban, ha ezek a kezdeményezések a túlsúllyal kapcsolatos rossz élményeket azáltal igyekeznek eliminálni, hogy közben az elhízásban játszott egyéni felelősség szerepét is gyengítik; ha azt üzenik, hogy a túlsúly okai kizárólag külső tényezőkben, a genetikában és a hormonműködésben keresendők. Bár ezek valóban meghatározó faktorok, a kontroll szerepét nem érdemes kizárni.  

Az emberiség tehát egyre jobban igyekszik lefogyni, de egyre inkább gömbölyödik, és hacsak nem találja szembe magát egy komolyabb krízissel, egyelőre nem látszik, hogy bármi megfékezné ezt a trendet.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. szeptemberi lapszámának Prognózis rovatában jelent meg.