Péterfy Bori: Őrületes energiák

Az under­ground fáradhatatlan hősnőjével beszélgettünk.

ELLE: Látványosan élvezed a koncertjeidet, és valószínűleg te tartod a legtöbbet stage divingozó magyar énekesnő rekordját is. Ezek mind valódi extázisok?

Ezt nem lehet megjátszani. Nyilván vannak rosszabb napok és rosszabb közönségek, de én nem tudok rutinból dolgozni. Ha fáradt is vagyok, elkezdődik a koncert, és jön a flow. De azt gondolom, hogy nem is engedhetem meg, hogy ne száz százalékon teljesítsek, ezért elhatároztam, hogy mindig úgy megyek fel a színpadra, mintha az lenne az utolsó alkalom.

ELLE: Színészként is hasonló energiák mozgatnak?

Az energiák hasonlóak, de még a legfantasztikusabb előadás sem közelítette meg nálam azt az eufóriát, amit egy-egy koncert ad. A színház eleve százszor több összetevőből áll, feladat-, társulat- és rendezőfüggő, hogy hogyan érzed magad egy adott munkában. És egy nehezebb szerep után az ember olyan lesz, mint egy kifacsart citrom. A koncert viszont, bármennyire fárasztó, hihetetlenül feltölt, őrületes energiákat lehet visszakapni a közönségtől, és utána azt érzem, hogy még öt-hat órán át tudnám nyomni ugyanezt.

ELLE: A harmincas éveid közepén indult be az énekesnői karriered, és ekkor lettél igazán elismert színésznő is. Addig mi hiányzott?

Elég döcögősen, bizonytalanságokkal és frusztrációkkal indult a pályám – a fiatal, önmagát kereső ember egyébként is jól el tudja bizonytalanítani magát. De Pintér Béla akkori társulatában, aztán a Krétakörben sok nagyon jó szerepem volt. A Krétakör ma már színházi legenda, bejártuk vele a fél világot, nagyon menők voltunk külföldön és itthon is bizonyos közegekben – persze ez a médiában annyira sem volt érdekes, mint egy tévés celeb pattanása. Ezért is tűnhet úgy, hogy későn indult a karrierem.

ELLE: Az elmúlt években állítólag nagyon sok szerepajánlatot mondtál vissza. Mik voltak a fájdalmasabb lemondások?

Mindenekelőtt a Mundruczó Kornéllal közös munkák, korábban tőle kaptam a két kedvenc szerepemet A Niebe­lung-lakópark és A jég című előadásokban, és szerencsére még össze tudtuk hozni, hogy a Vámpír című számomhoz klipet rendezzen nekem. De kegyetlen törvény, hogy ha az ember talál valamit, ami boldoggá teszi, és teljes gőzzel egy fővágányon akar haladni, akkor a mellékvágányokat ritkítania kell, márpedig a fő csapás az idén jubiláló Love Band, amiben tíz év után is tele vagyunk alkotókedvvel. Eközben persze ott munkál bennem a színésznő is, amit néha borzalmasan nehéz parkolópályára tenni.

(...)

ELLE: Felmerült valaha egy pillanatra is, hogy inkább rendes polgári pályát válassz?

Soha. És szülői nyomás sem volt rajtam ilyen szempontból.

ELLE: Híres polgári-értelmiségi családban nőttél fel, a biedermeier bútorok közé pedig beszivárgott veled és a bátyáddal (Péterfy Gergely író – a szerk.) együtt a lázadó, underground kultúra. Ez az izgalmas szocializáció milyen értékrendet eredményezett?

A biedermeier bútorokat ekkorra már felélte a kommunizmus... Mi valójában csak a saját szabályaink és értékrendünk szerint szerettünk volna élni, szabad szellemben, és azóta is ragaszkodunk ahhoz, hogy hasonló emberek vegyenek körül bennünket. Lázadni pedig mindig van mi ellen.

(...)

Patakfalvi Dóra

A teljes interjút az ELLE magazin 2017. júliusi számában olvashatjátok.