Gisele Bündchen, a szenvedélyes szupermodell

Brazíliáról, az idő múlásáról és az irigyelt testéről

---

Akinek olyan szerencsében van része, hogy találkozhat Gisele-lel, a reakciója mindig ugyanaz: azt a mindenit! A 180 centi magas, karcsú, hosszú lábú szőke szépség szürke farmerjában, V-nyakú pólójában és fekete zakójában olyan feltűnő jelenség, hogy mellette mindenki elhalványul. Pedig az interjú Los Angelesben készül, a Milk Studióban, a szomszéd szobában éppen Cate Blanchettről készülnek fotók, a teraszon Jared Leto ad tévéinterjút. De senki nem sugárzik olyan eleven fénnyel, mint Gisele. A 33 éves Bündchen az idén húsz éve modellkedik. Az útja tökéletesen egyenes volt, a Rio Grande do Sul tartománybeli kisvárosból, Horizontinából a nemzetközi kifutókra. A fiatal lány arról álmodott, hogy a brazil röplabda-válogatott tagja lesz, és végül az Elite Model verseny és Alexander McQueen jóvoltából lett belőle az a Gisele, akit ma ismerünk.

A Forbes magazin a világ legbefolyásosabb asszonyai, a Rolling Stones a világ legszebb női közé választotta, pózolt a Vogue, a Numéro, a Harper's Bazaar, és természetesen az Elle címlapján. Ez utóbbi magazinnál 2009-ben összesen 30 nemzetközi kiadás címlapjára került fel egyszerre (így a magyarra is), amikor támogatta a (RED) AIDS-ellenes programját. Olyan márkák arca, mint a Chanel, a Pantène, a Louis Vuitton, a Pucci, de emellett saját fehérneművonallal is büszkélkedik (ez a Gisele Intimate), és együttműködik az Ipanemával. Évente körülbelül 40 millió dollárt keres, ami amerikaifutball-sztár férje, Tom Brady bevételével együtt figuratív összegre rúg. Szépek, gazdagok és híresek.

ELLE: Hogy viszonyulsz a 2014-es futball-világbajnoksághoz, amelynek Brazília ad otthont?

Gisele Bündchen: A foci mindig a brazil kultúra meghatározó része volt. Emlékszem, amikor az Egyesült Államokba költöztem, az emberek azzal fogadtak: Nahát, te brazil vagy? Mint a focisták: Pelé, Garrincha, Santos, Torres, Ronaldo... Brazília erről híres, és az itteniek valóban szenvedélyesen szeretik a labdarúgást. Nagyon fontos nekünk, hogy 50 év után végre újra mi rendezhetjük a világbajnokságot. Mi fogunk nyerni!

Te is elmész majd néhány meccsre?

GB: A legszívesebben magam is rúgnék egy gólt! Óriási ünnep lesz, szeretnék a részese lenni. Remélem, ott szurkolhatok majd a csapatunkért a döntőben, mert természetesen a braziloknak drukkolok.

Részt veszel majd a nyitó- vagy a zárórendezvényen?

GB: Nagyon szívesen ott lennék.

Hogy lehet, hogy ilyen lelkes hazafi vagy?

GB: Nagyon büszke vagyok rá, hogy Brazíliában születtem. Szeretem az itteni emberek lelkivilágát, van bennük valami mágikus. Otthon érzem magam ott, ahol élet van és öröm. Amikor először érkeztem meg Amerikába, mindenkit megöleltem, megpusziltam, és ez sokkolta az embereket. A futballszurkolók a világ legkülönfélébb pontjairól érkeznek majd, és meglátják Brazíliának ezt az arcát, a szépséget, az energiát.

A sport a szenvedélyed?

GB: Gyerekkorom óta sportos típus voltam, például én voltam a röplabdacsapatunk kapitánya. Világéletemben sportoltam. Röplabdáztam, strandröplabdáztam, kocogtam, télen is majdnem meztelenül. Sportos lány vagyok!

Milyen viszonyban állsz a testeddel?

GB: A testünk templom. Olyan ajándék, amelyet tisztelni és ápolni kell. Élvezem a mozgást. Röpizni már nem nagyonvan alkalmam, de lovagolok, szörfözöm, teniszezem, akárhol is vagyok. A kung-fu, a boksz, a jóga, a pilates jóvoltából érzem, hogy élek. Ha nem mozoghatok, nem érzem jól magam.

És hogyan táplálod a testedet?

GB: Nagyon másképp táplálkozom most, mint régebben, mert ma már tisztában vagyok vele, hogy amit a testembe töltök, azok között vannak olyan anyagok, amelyek energiát adnak, és olyanok, amelyek nem.

Vegetáriánus vagy?

GB: Nem. Ritkán eszem húst, de ne felejtsd el, hogy Brazília déli részén születtem, és húsevőként nőttem fel. Nem esem túlzásokba, de tudni akarom, honnan származik az, amit megeszem. Ha az ennivalót telenyomták antibiotikumokkal meg egyéb vegyületekkel, akkor az az én szervezetembe is bekerül. Leginkább friss ételeket eszem: zöldséget, quinoát, babot, gyümölcsöt, tojást... Otthon csirkét is tartok.

Hogy oldod meg az étkezéseket, ha úton vagy?

GB: Utazás közben nem eszem húst, és a hal is problémás.

A neveltetésed eredménye ez a zöld szemléletmód?

GB: A nagyszüleim gazdálkodók voltak, láttam a nagymamámat tehenet fejni. Csodálatos volt! Ez a legnagyobb ajándék, amit a szüleim adtak nekem és az öt nővéremnek. Emlékszem, ahogy cserélgették a terményeket a szomszédokkal, igazi közösségi élmény volt. Ezért vásárolok termelői piacokon. Bostonban is vannak olyan csoportok, akiknek havonta fizetsz, és azt kapod, ami az adott időszakban terem, néha három hónapon át cukkinit.

Ezt a zöld szemléletmódot megpróbálod a gyerekeidnek is továbbadni?

GB: Ugyanezt csinálom a gyerekeimmel: megpróbálom megértetni velük a dolgokat. Éppen ezért rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ültetünk együtt. A gyerekeim ismerik az évszakok körforgását, és tudják, télen miért nem terem eper. Az életünk forrása a föld. Az egészségünk a bolygónk egészségétől függ. Ha elszennyezzük a vizet, ha elpusztítjuk a fákat, ha tönkretesszük az óceánokat, akkor a föld helyrehozza önmagát, minket pedig kiiktat.

Szoktál főzni?

GB: Nem vagyok nagy szakácsnő, de egyszerű ételeket szívesen főzök. Grillezek, párolok, és fokhagymát vagy hagymát teszek mindenbe, attól mindennek jó íze lesz.

Van olyan brazil recept, amit az édesanyádtól tanultál?

GB: Az anyukám zöldséges csirkelevese a legfinomabb, és ma már a gyerekeimnek is ez a kedvencük. A titka az, hogy a feldarabolt csirkét előbb meg kell pirítani hagymával és fokhagymával vajban, és csak utána hozzáadni a leveshez meg a többi zöldséghez.

Hogyan birkózol meg a hétköznapok kihívásaival, hogyan egyezteted össze az anyaságot és a szupermodellkedést?

GB: Állandóan egyensúlyoznom kell. Néha amikor este lefekszem, örülök, hogy jó munkát végeztem aznap. Néha pedig azt kívánom, bárcsak másképp csináltam volna bizonyos dolgokat. Állandóan alkalmazkodnom kell. Újabban egyre nehezebb, hogy a munkám miatt sokat kell utaznom. A fiamat én viszem iskolába. Utána sietek vissza a kislányomhoz, aki még csak 15 hónapos. Soha nem érzem, hogy százszázalékosan megoldanék mindent. A legszívesebben itthon maradnék! Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy válogatósabb legyek, mert már húsz éve dolgozom ebben a szakmában. Hihetetlen!

Hogy sikerül megőrizned ezt a lelkesedést ennyi év után is?

GB: Mert hálás vagyok, hogy ilyen lehetőség jutott nekem. Egy mindössze tízezer lakosú kisvárosból származom. Amikor modellkedni kezdtem, azt gondoltam, rendkívüli lehetőséghez jutottam. És ezt ma is így érzem. Sok mindent fel kellett áldoznom, de nagy áldás, hogy ezt a munkát végezhetem.

Mit gondolsz, minek köszönhető ez a hosszú karrier?

GB: Az emberek megbíznak bennem, amikor megkeresnek egy munkával. Cserébe az a minimum, hogy száz százalékot nyújtsak. Soha nem késnék egy munkáról! Tisztelem az embereket. Mindig a legjobbat akarom nyújtani. Ha elvész belőlem ez az érzés, akkor abba fogom hagyni. Egymillió fotót csináltam már, de az izgalom ma is bennem él.

Hogyan látod a jövődet?

GB: Izgatottan várom a jövőt, de olyan típus vagyok, aki valójában a jelenre összpontosít. A holnap még nincs. A legfontosabb, hogy élvezzek minden pillanatot. Már nem aggódom az idő múlása miatt.

Hogy jellemeznéd a jelenlegi lelkiállapotodat?

GB: Nagyon fontos, hogy legyenek álmaim, ötleteim. Még jobban meg akarom ismerni önmagam. Minden nap valami újat tanulok magamról. Ez a legjobb kapcsolat, amiben csak részem van. Anya lehetek, feleség, barát, modell. Csupa különböző szerep, és mind az enyém lehet! De végső soron a legfontosabb az, milyen a kapcsolatom saját magammal. Elvégre az életem hátralevő részét önmagam társaságában kell töltenem.

Milyen lesz az életed, miután befejezted a modellkedést?

GB: Nagyon szívesen dolgoznék egy női közösségben, ahol az emberek megosztják egymással a tudásukat, a tapasztalataikat. Van néhány ötletem, de egyelőre nem szeretnék beszélni róluk. Jobban szeretem, ha a dolgok előbb megtörténnek, és csak utána beszélek róluk, így elkerülhetem a csalódást.

Ezek szerint elmondható, hogy egyik napról a másikra éled az életedet?

GB: Lehet-e bármi fontosabb a mánál? Hogy a holnap mit hoz, azt nem tudhatjuk. A dolgokat ma akarom megcsinálni. Minden egyes helyzet különleges pillanat. Most például itt vagyunk, és ez olyan kivételes pillanat, amely nem fog megismétlődni.

Szöveg: Virginie Dolata
Fotó: Matt Jones
Styling: Ines Nespoli
Produkciós vezető: Roth Lai
Smink: Brigitte Reis Andersen / The Wall Group, Chanel Les Beiges termékekkel
Haj: Danilo / The Wall Group, Pantene termékekkel
Manikűr: April Foreman / The Wall Group
Fotóasszisztens: Ryan Page
Stylistasszisztens: Francesca Roth

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!