ASIZU – Afrikai lélek

Mercy Asizu Budapesten, divattervezőként kezdte el új életét

Élettörténetedet olvasva az ember komolyan végiggondolja, volt-e valaha is igazi problémája. Te mégis mindig megtaláltad a kivezető utat. Honnan származik az az erő, ami átlendít a nehézségeken?

Az édesanyámtól. Tíz gyereknek adott életet, hármat közülük elveszített. A földeken dolgozott, esélye sem volt rá, hogy tanuljon, és nagy szegénységben kellett felnevelnie minket. Nap mint nap gondolok rá, milyen csodálatosan erős asszony, amikor valami rossz történik velem, mindig eszembe jut, hogy ő ennek a sokszorosát szenvedte el. Az iránta érzett tisztelet is arra sarkall, hogy igyekezzek, hogy mindig előre nézzek, hogy megvalósítsam a céljaimat és jobb életet biztosítsak a saját gyerekeimnek.

Hogyan érkeztél meg a divattervezés területére?

8-9 évesen, egy lábhajtásos varrógépen kezdtem el varrni – a falunkban a mai napig nincs elektromos áram - , először csak a legegyszerűbb darabokat és javításokat. Később ebből tudtam egy kis plusz bevételhez jutni. Kampalában van egy divatiskola, ahol fodrászatot és ruhatervezést lehet tanulni, egy barátnőm mesélt róla, nagyon tetszett, én is beiratkoztam. 600 000 ugandai schillingbe került egy szemeszter, ami 50 000 forintnak felel meg, de tudni kell, hogy ott sokan 100 000 schillinges fizetésből élnek. Én a spórolt pénzből és pincérkedésből finanszíroztam az iskolát. Nem sokkal az elutazásunk előtt vettem át a diplomámat.

Az első ASIZU kollekciót nemrég mutattad be a Brody House-ban. Mik a fő jellegzetességei?

Ami az anyagokat illeti, keverem a tarka kelet-afrikai mintákat az egyszínű textíliákkal. Érdekes, hogy a legtöbb tipikusan afrikai textilt leginkább Hollandiában és Belgiumban gyártják, így innen, Magyarországról még könnyebb is hozzájuk jutni. Ennek történelmi gyökerei vannak, a belga gyarmatosítók Kongóban rájöttek, hogy a helyiek mennyire szeretik a színes anyagokat, és könnyen adnak értük számukra jóval értékesebb csereárut. A design pedig nemzetközi a kollekciómban, és ezek most mind alkalmi öltözetek.

Kik azok az afrikai tervezők, akiknek a munkáját különösen nagyra tartod?

Az egyikük az ugandai Arapapa – magyarul Pillangó – tervezője, Santa Anzo, aki pamut alapú anyagokkal és hímzésekkel dolgozik, és szívesen együttműködik a környék ékszertervezőivel. Közösek a gyökereink, ő is a lugbara törzsből származik. A másik, akit említenék, Sylvia Owori. Imádja a merész színtársításokat és a modern formákat. Ők Kelet-Afrika divat életének meghatározó személyiségei, ha egész Afrikát tekintjük, akkor napestig sorolhatnám a fontos neveket.

Honnan merítesz ihletet?

Azt hiszem, a legtöbb inspirációt maga az élet adja nekem. Minden nap tanulok, látok valamit, amit beilleszthetek a ruháimba – a tévében, a moziban, az utcán. Budapest is kimeríthetetlen ihletforrás számomra.

Megtaláltad itt a nyugalmadat?

Nagyon is, imádok itt élni, ez a hely rengeteg örömöt ad. A gyerekek, Fiona és Bryan az Áldás utcai általános iskolába járnak, ahol az igazgató, a tanárok, a szülők és a gyerekek egyaránt nagyon támogatóak, hálásak vagyunk nekik. Szerencsém van, mert a férjem családja is azonnal elfogadott minket, szeretettel vesznek körül. Egyébként is kedves mindenki, rasszizmussal alapvetően nem találkoztam. Ért minimális inzultus, de ezek inkább szexuális, hímsoviniszta jellegűek voltak.

Mik a terveid a jövőre?

Építem az ASIZU brandet, később majd szeretnék egy kis stúdiót, ahol mindenki megnézheti a ruháimat. És legközelebb, remélem, már megengedhetem magamnak, hogy legyen segítségem, ezt a húszdarabos kollekciót ugyanis a vázlatoktól az utolsó gomb felvarrásáig a saját kezemmel készítettem. A ma esti bemutató négy hónapnyi szakadatlan munka végső állomása.