„Félrediagnosztizált az orvosom, szabad ilyenkor szólnom?"

Általában tényként kezeljük amit az orvos mond. Pedig vannak esetek, amikor érezzük, valami nincs rendben, mégsem szólunk. Lenne hozzá jogunk? Megkérdőjelezhető-e amit a szakember mond? Erről mesélt név nélkül az Elle olvasója.

A téves diagnózis sokszor emberéletekbe kerülhet, sorsokat tehet tönkre. Egyes helyzetekben pedig maga a páciens is érzi, valami nincs rendben az orvos által megállapított szakvéleménnyel. Mit tehetünk ilyenkor? Most az Elle olvasója név nélkül számolt be arról, ő hogyan viselkedett ebben a helyzetben és mit ajánl ő, valamint a szakértők.

A bőrgyógyász gyorsan átvizsgálta a testemet, de alig nyitotta ki az orvosi köpenyemet.

„Mit gondol erről" 

– kérdeztem tőle, és egy kinövésre mutattam a vállamon, amely néhány hónapja jelent meg. Az orvos a vállamra nézett és elmosolyodott. 

„Ez csak a terhesség miatt van, nem kell aggódni, magától elmúlik"

– állapította meg a legnagyobb nyugalommal.

Megkönnyebbültem, sőt együtt nevettem vele, hogy milyen furcsa dolgokat művel a női test a terhesség során. Próbáltam megfeledkezni róla a következő hónapokban, ám a kinövés nem múlt el, másfél év múlva még mindig ott volt a vállamon, így döntöttem: időpontot foglalok egy bőrgyógyászhoz.

A hidegzuhany: félrediagnosztizáltak

Az új szakember szerint szövettani vizsgálatot kell készítenünk. Napokkal később megcsörrent a telefon. Bőrrák. Zokogásban törtem ki a halálos diagnózis hallatán. Ugyan az orvosok megnyugtattak, hogy nem veszélyes típusával van dolgom, ez a fajta egyszerűen kezelhető és nagyon lassú ütemben fejlődik, mégis bosszantott a tudat, hogy milyen kimenetele lett volna a dolgoknak, ha nem keresek egy másik szakembert. 

Innentől kezdve minden bizalmamat és hitemet az orvosokba vetettem. Jó beteg voltam. Nem panaszkodtam, mosolyogva viseltem el mindent. A kellemetlenségek miatt nem szóltam, sőt, nem is kérdeztem. Megdönthetetlen igazságként kezeltem a szakember véleményét. Pedig volt, amikor azt éreztem, hogy valami nincs rendben, mégsem kezdtem megkérdőjelezni amit mond.

Sajnos a félrediagnosztizálás gyakoribb, mint hinnénk.

Fotó: Shutterstock

 

A nők körében gyakoribb a téves diagnózis

Sajnos a félrediagnosztizálás gyakoribb, mint gondolnánk. A közelmúltban végzett tanulmányok sokkoló adatokat tárnak elénk. A hasi fájdalmat tapasztaló nők 13-25 százalékkal kisebb valószínűséggel kapnak fájdalomcsillapítót, mint a férfiak, és 20 perccel tovább várnak az ellátásra is. 

A nőknél jelentkező mellkasi fájdalmat az esetek 5 százalékában félre diagnosztizálták, és átlagosan 12 órával tovább tartott annak elkészülte. A nők kisebb valószínűséggel kapnak megfelelő stroke-diagnózist, a teljes kép pedig ennél sajnos még szomorúbb, a színesbőrű nők esetében még ijesztőbbek az adatok. 

Utólag jöttem rá, szinte minden alkalommal lenézték a problémám

Huszonévesen  soha nem gondoltam volna, hogy az orvosi ellátásom más lenne, mint a férfi társaimé. Ám amikor visszaolvastam a kórtörténeteim, rájöttem, hogy a bőrrák téves diagnózisa nem az első alkalom, hogy a tüneteimet lekicsinyelték. 2013 januárjában hetekig tartó gyengeség és hányinger után elrángattam magam az orvosomhoz. Ő csak a szemét forgatta, és azt mondta, hogy valószínűleg a közelgő esküvőm miatti aggodalom okozza az ijesztő tüneteket.

Amikor kellemetlenül érezve magam a szituációtól mégis megkértem, csináljunk egy terhességi vizsgálatot, úgy állította be, mintha egy szívesség lenne, hogy elvégzi. Az eredmény pozitív lett. 

Most nyolc évvel később, amikor a rákos anyajegy eltávolítását követően nyolc friss öltéssel a vállamon túléltem a betegséget, fontolóra vettem, hogy felkeresem eredeti bőrgyógyászomat, hogy elmondjam neki, félrediagnosztizált. Felkerestem Dr. Sareh Parangit, a Harvard Orvosi Intézetének professzorát, ő jó ötletnek tartja-e az elképzelésemet. Egyetértett, sőt, kifejezetten támogatott, hogy közöljem korábbi orvosommal a tévedést. Szerinte ez fontos visszajelzés lehet, amely segít majd a szakmai fejlődésben. A szakember szerint hiába minden tudomány, az ember megérzései a legtöbb esetben nem csalnak, ezért nagyon fontos, hogy az orvosok minden esetben vegyék figyelembe a páciensek tapasztalatait, meglátásait. 

A tájékoztatás lehet a kulcs

Hosszú idő volt, mire elfogadtam, hogy a terhességemet is elbagatellizálták, ám most még keményebb lelki kihívásnak bizonyult, hogy elfogadjam, hogy a bőrrákomat sem vették komolyan. A szakemberek szerint azonban nagyon fontos, hogy ne vegyük személyes sértésnek vagy bántásnak az orvos védekezését vagy meglátásait. A betegek ilyenkor automatikusan bocsánatkérést várnak el, az orvosok viszont védekező álláspontot képviselhetnek. Ha úgy érezzük, ez lelki gondokat okozhat nálunk, a szakértő szerint inkább keressünk arra megfelelő személyt, aki érdekképviseletet nyújthat.

A legtöbben nem mernek szólni, ha arra gyanakodnak, hogy nem helyes a diagnózis.

Fotó: Shutterstock

 

 Maya Dusenbery könyvet is írt a nők félrediagnosztizálásáról, és véleménye szerint pontosan a visszajelzés hiánya az, ami még több gondot okoz. Mivel az orvosok nem kapnak olyan jelzéseket, hogy a diagnózisuk hibás lenne, sokan túl magabiztosak a meglátásaikat és elképzeléseiket illetően. Egyszerűen nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy félrediagnosztizálhatnak valakit, a legkisebb reális esélyét sem tudják elképzelni ennek. Pedig a megoldás csak és kizárólag a transzparens működés, a rendszeres visszajelzés lehet, amely ugyan súrlódásokkal és kellemetlenségekkel járhat, hosszútávon csak ez lehet célravezető.

Via

Még több cikk az egészségünkről

„Az életmódorvoslás és a táplálásterápia lesz a 21. század két meghatározó tudománya”

Minden eddiginél nagyobb veszélyben a női egészségügy

Extra hiányzás jár az amerikai diákoknak mentális okok miatt