Te mit tudsz a stresszről?

Stressz,  stresszes vagyok, stresszelek. Nap mint nap halljuk és használjuk ezeket a kifejezéseket, hogy valamilyen negatív, sürgető, idegességet és kellemetlenséget okozó érzést nevén nevezzünk. De mit is jelent pontosan ez az állapot? 

A környezetünkben lévő – hosszabb vagy rövidebb ideig fennálló – negatív ingerekre a szervezetünk válaszol, a köznyelvben pedig ezt a feszült, nyugtalan állapotot nevezzük stressznek. Lelki feldúltság mellett gyakran fizikai tünetekkel is járhat, gyakori tünet a gyomorgörcs, álmatlanság és a koncentrációs képesség csökkenése.

Selye János a Stressz distressz nélkül című munkájában a jelenség tudományos oldalát vizsgálja, kitérve a kiváltó tényezők, és a stressz hatásának kérdéseire. A stressz és a distressz átszövi a mindennapi életünket, ahogy a kutató fogalmaz:

A stressz az élet sava-borsa.

Selye János osztrák-magyar származású vegyész, a stresszel kapcsolatos kutatások egyik meghatározó alakja, aki bár Magyarországon nőtt fel, egyetemi tanulmányai során Európa számos nagyvárosát bejárta és végül Kanadában telepedett le. Az 1930-as évek óta számos publikáció köthető a nevéhez, a már idézett, Stressz distressz nélkül című írásának magyar fordítása 1976-ban jelent meg.

Munkásságára a holisztikus szemlélet volt jellemző, a belső szervek, hormonok egymásra gyakorolt hatását, az élő szervezetet mint egészet vizsgálta és a stressz tanulmányozása során is átfogó megértésre törekedett. Kutatásait elsősorban rágcsálókon végezte, azonban a kísérleti eredményekből levont következtetéseket az emberi szervezet működésére is megfeleltette, sőt, a tudományos alapelveket egyfajta természetes életfilozófiaként értelmezte.

Selye a szervezetekben lejátszódó stresszfolyamatok, a fizikai szinten is látható kóros tünetek, valamint a negatív mentális állapot közötti kapcsolatot egységként kezelte, a gyógyítás során a test és a psziché kezelését ugyanolyan fontosnak tartotta.

Lehet a stressz hasznos? 

 A tudományos megközelítés szerint a stressz az élő szervezet válasza a külső ingerekre, ami önmagában nem jelent negatívumot.

A környezeti ingerek, a stresszorok választ váltanak ki a szervezetből. Gondoljunk a leghétköznapibb dolgokra, mint például a túlságosan hideg vagy meleg hőmérsékletre, a túl alacsony vagy magas cukorbevitelre. A tudományos megközelítés szerint ezek mind olyan stresszorok, amelyekre reagál a szervezet: elkezdünk vacogni vagy izzadni, illetve normalizáljuk a vércukorszintünket. A válaszreakciókkal a szervezetünk célja, hogy normalizálja a külső ingerek miatt kibillenő belső egyensúlyi állapotot.

A tudományos megközelítésből következik, hogy nem feltétlenül kell elkerülnünk a stresszorokat, hiszen ezek sok esetben serkentően, pozitívan hatnak az emberi szervezetre. Aminek minimalizálására törekednünk kell, az a túl sok, túl intenzív vagy hosszú ideig fennálló ártó ingerek miatt kialakuló distressz.

Együttélés a stresszel

Szépen lerajzolható a stressz és az élő szervezet együttese által megalkotható életgörbe. Az emberi szervezet, amint averzív, fenyegető ingert észlel, félelemmel, ijedtséggel válaszol: tudatosul bennünk, hogy bajba jutottunk. Az inger erősségétől függően a szervezet bizonyos mértékig képes az alkalmazkodásra, azonban az energiaraktáraink egy ilyen, nem optimális folyamatban fokozatosan apadnak. Amennyiben az averzív inger miatt kialakult állapot tartósan fennáll, esetleg túlságosan erős az inger, vagy túl gyakran jelentkezik, úgy a szervezet idővel kifárad, és feladja a küzdelmet. Selye János ezt a folyamatot G.A.S.-nak, generális adaptációs szindrómának nevezte, amelynek legfontosabb üzenete, hogy bár a szervezetünk célja a belső környezeti egyensúly fenntartása, az adaptációs képességünk nem határtalan.

A szervezetünk hozzászokik az „új normálishoz”, ideig-óráig alkalmazkodni is képes az állandó feszültséghez, azonban ez az adaptációs képesség romlásához és az energiakészletek drasztikus csökkenéséhez vezet. Bár a szervezet adaptációs energiái meg tudnak újulni, gondoljunk csak egy jóleső alvásra vagy egy hosszabb pihenésre, az eredeti állapot nem állítható vissza. Selye egy igazán látványos hasonlatként írja le mindezt, megfogalmazása szerint a biológiai tevékenységek mindegyike, vagy azoknak a hiánya „kémiai sebhelyet” hagy maga után. Egy ilyen sebhely lehet objektíven látható, például gyomor- és bélfekély, egyéb gyulladásos tünetek, de akár az unalmas, motiváció nélküli élet is okozhat sérülést.

Ne felejtsük el, hogy a szervezetünk bölcs, és jelzi, amint kibillent az egyensúlyi állapotból. Ha hallgatunk belső jelzéseinkre, akkor van esélyünk időben cselekedni és megtalálni az egyensúlyt felgyorsult világunkban. 

***

A teljes cikket  A fogjunk össze Alapítvány! oldalán olvasható el.