„Nem kell a Kék Zónákba költözni ahhoz, hogy mi is megpróbáljunk tisztábban élni”

Az On the Spot stábja a koronavírus berobbanását követően döntött úgy, hogy az egészséges, hosszú élet nyomába ered. 

 Legújabb dokumentumfilm-sorozatukban, A hosszú élet titkaiban a világ Kék Zónáit mutatják be, vagyis azokat a helyeket, ahol a legtovább élnek az emberek. És bár sokszor kontinensek és óceánok választják el egymástól ezeket a zónákat, a sorozatnak és az On the Spot könyvsorozat első két részének, A hosszú élet ízeinek és A hosszú élet titkainak hála az egészséges élet titka nem titok többé. Cseke Eszterrel és S. Takács Andrással görögországi utazásuk előtt beszélgettünk.

Mennyire volt tudatos választás, hogy épp egy világjárvány idején indultok a hosszú, egészséges élet titka után?

Cseke Eszter: Teljesen. Reméltük, hogy mire a filmek elkészülnek, vége lesz a járványnak, de nagyon úgy néz ki, hogy ez is illúzió volt. Még az első karantén idején jött az ötlet, amikor ültünk otthon a Dunakanyarban. Azt gondoltuk, hogy most, amikor mindannyiunk mindennapjait egy betegség határozza meg, az On the Spot következő témája az egészség legyen. Hogyan lehetne az életünk egy kicsit zöldebb, lassabb és egészségesebb? Egyszóval hogyan élhetnénk egy kicsit jobban? Már egy évvel korábban is utánanéztünk a Kék Zónáknak, ahol valamiért a legtovább élnek az emberek, de számunkra a világjárvány tette igazán aktuálissá ezeket az oázisokat. 

Koronavírus, családbővülés: több új tényezővel is számolnotok kellett a korábbi forgatásokhoz képest. Mennyire tudtatok így előre tervezni, és sikerült-e magatokat tartani ehhez?

S. Takács András: Amikor kitaláltuk, hogy a hosszú élet titkaival szeretnénk foglalkozni, még híre sem volt a kislányunknak. Már készen voltak a 2021-es útitervek, amikor 2020 végén megtudtuk, hogy lesz még egy gyerekünk. Ezért kicsit hamarabb keltünk útra, mint ahogy eredetileg terveztük, hogy az első két filmet Costa Ricán és Szardínián leforgathassuk még a terhesség első felében. A Telekommal úgy állapodtunk meg, hogy a következő két filmet a kislányunk születése után csináljuk meg a TVGO-ra, ezek tavasszal lesznek láthatóak. Amikor hat évvel ezelőtt a fiunkat vártuk, épp Mexikóban forgattunk, onnan az Egyesült Államokba és Francia Polinéziára utaztunk – mire megszületett, vagy tíz országban járt az anyukája hasában. Ehhez képest a kislányunk megúszta a Kék Zónákkal és Bali szigetével, ahol született és ahol az elmúlt fél évet töltöttük.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

On the Spot (@onthespot_hungary) által megosztott bejegyzés

Mi volt a legnagyobb különbség a világ más tájai és a Kék Zónák között, és mik a legszembetűnőbb különbségek az általunk ismert, illetve a Kék Zónákban élő idősek között?

Cs. E.: A Kék Zónákban sokkal lassabb az élet. Costa Ricában a Pura Vida – szó szerinti fordításban tiszta élet – nemcsak egy üres szlogen, hanem tényleg benne van a helyiek DNS-ében, évszázadok óta. Dr. Gianni Pez szardíniai orvos szerint nagyon fontos közös pont a Kék Zónákban, hogy az ott lakók elszigetelten élnek. Ez bizonyos mértékben konzerválta az életmódjukat, a táplálkozástól egészen a napi rutinjukig. Az összes Kék Zóna tengerparton helyezkedik el, hegyek és domborulatok között – amely mindenkinek rengeteg mozgással jár –, ráadásul az ötből négy szigeten vagy félszigeten, éppen ebből is következett az évszázadokon át tartó elszigeteltség.

Közös pontok biztosan, de voltak jelentős különbségek a különböző zónák lakóinak életmódjában, életfelfogásában?

S. T. A.: A japán Okinawa szigeten és a Costa Rica-i Nicoya-félszigeten élő öregeket nemcsak két óceán választja el, hanem egy egész világ, ez biztos. De sajnos mi most nem jutottunk el Japánba, mert a koronavírus berobbanása óta zárva van az ország, külföldiek csak bizonyos esetekben utazhatnak be. Pedig nagyon-nagyon vártuk, hogy tíz évvel a fukusimai filmünk után egy sokkal életigenlőbb témáért térhessünk vissza. A szardíniai, az ikariai és a Costa Rica-i Kék Zónákban viszont az alapvető életfelfogásban kevésbé vannak különbségek, ugyanis a mély vallásosság Costa Ricától Szardíniáig egyformán jellemző az ott élő idősekre. Mélyen megélik a hitüket, keresztények, azon belül is katolikusok, az Atlanti-óceán mindkét partján. Az életmódjuk is hasonló volt, hiszen juhászként vagy épp cowboyként világéletükben állattenyésztéssel foglalkoztak. A szardíniaiak pont olyan büszkék a mézükre, mint az ikariaiak. Persze, Costa Ricán kukoricából készül a tortilla, és arra esküsznek, míg Ikaria szigetén a mediterrán étrend dívik, ettől függetlenül sokkal több a közös pont, mint az eltérés.

Mi a legnagyobb változás, amit a ti életetekbe hozott a Kék Zónákban tett látogatás? Van olyan szokás vagy szemlélet, amit magatokévá tesztek, a saját életetekbe is beépítetek?

Cs. E.: Talán a leginkább kézzelfoghatóbb része ennek a történetnek a táplálkozás, ezért is tartottuk fontosnak, hogy megjelenjen magyarul is a Kék Zónák szakácskönyve, A hosszú élet ízei, amiben egy National Geographic kutató, Dan Buettner gyűjtötte össze a százévesek legfinomabb és legegészségesebb receptjeit. Na, de miután megvan, hogy mit együnk, a következő kérdés, hogy hogyan esszük azt. És szinte naponta eszünkbe jut, ahogyan a Kék Zónákban enni láttuk a szereplőinket – nyugodtan, lassan, kis adagokat –, miközben mi annyiszor „gyorsan bekapunk valamit”, vagy épp a féléves kisbabánk mellett, munka mellett rohanva igyekszünk befejezni a vacsorát.

S. T. A.: Én imádok sétálni a természetben, és most már ideológiám is lett hozzá, ugyanis a Kék Zónák lakói mindig is rengeteget sétáltak a természetben, leginkább a munkájuk miatt, hiszen terelni kellett a nyájat. Én mostanában egy babakocsit tologatok, de ez is megteszi. Arról nem beszélve, hogy egy Costa Rica-i statisztika szerint a lánygyermekes apukák másfél évvel tovább élnek – ezért is bizakodó vagyok.

A sajtóvetítés utáni beszélgetés során is felmerült, hogy a sorozatban szereplő idősek nemcsak teljesen másfajta életmódot követnek, de mintha az értékrendjük is merőben eltérő lenne a miénktől. Az önmegvalósítás mintha nem a legfőbb céljuk lenne, holott a modern nyugati társadalmakban ez alapérték. Szerintetek az individualizmus/önmegvalósítás hátrány a hosszú élet szempontjából?

Cs. E.: Attól tartunk, hogy igen. Gondolj csak bele, mennyi stresszel jár az a típusú önmegvalósítás, amit például mi csinálunk! Egy másodpercig sem akarok panaszkodni, de ez nem az a típusú nyugodt, kiszámítható, jó értelemben vett rutin, amit a Kék Zónákban láttunk. Az ő életük lassú, a mienk olyan, mint egy japán gyorsvonat.

Szerintetek csak ez a két út van? Választanunk kell a dolgos/békés/többgeneráció együtt és a modern/városi/önbeteljesítő élet közt? 

S. T. A.: Talán a Covid ezen változtatott valamennyit, mert mindenki belátta, hogy nem kell a városban lenned az önmegvalósításhoz. Mi például az előző filmünk, a Born in Auschwitz európai premierje idején épp Costa Ricában forgattunk, és probléma nélkül tudtuk intézni a teendőket onnan is. Vagy miközben A hosszú élet titkai utómunkája folyt, épp Bali szigetén éltünk, és már ez sem okozott fennakadást. Így aztán egyre többen próbálnak visszavonulót fújni a természetbe, és egyre többen vágynak arra a típusú lassabb életre, amit a Kék Zónákból is mutatunk. Kicsit félve valljuk be, de éppen az első Covid-karantén idején kaptunk ebből egy kis ízelítőt: nem csörgött állandóan a telefon, elmaradt az összes találkozónk, mindenki otthon maradt, mi a Dunakanyarban, és csak bámultuk a folyót a teraszról, a hátunk mögött a Börzsönnyel, szemben a Pilissel, és azt gondoltuk, eddig is minden itt hevert előttünk, csak alig vettük észre. Aztán elkezdtünk olvasgatni a Kék Zónákról.

Mi a projekt legnagyobb tanulsága számotokra?

Cs. E.: Talán éppen arra jöttünk rá a sok utazás végére, hogy egyáltalán nem kell odaköltözni  valamelyik Kék Zónába ahhoz, hogy mi is megpróbáljunk eggyel normálisabban, tisztábban, jobban élni. 

S. T. A.: Rengeteg apró trükköt lehet ellesni az öregektől, ebből mi is mutatunk jópárat a filmekben, de Dan Buettner könyve több évtizedes kutatás eredményeit foglalja össze, és tételesen végigmegy azokon a közös pontokon, amelyeket a Kék Zónákban megfigyeltek, és aminek ezt a kiugróan hosszú életet tulajdonítják a kutatók, például a szardíniai filmünk egyik főszereplője, Dr. Gianni Pez. Ő az egyik olyan tudós, aki több mint 20 éve kutatja a hosszú élet titkait a Sassari Egyetemen, laboratóriumi körülmények között.

Ti hogyan látjátok magatokat 100 évesen? Szeretnétek-e addig élni és ha igen, mit szeretnétek, mi vegyen körül titeket?

S. T. A.: Nem feltétlenül. Most 34 évesen fontosabbnak érzem, hogy az életem tartalmas legyen, mintsem hogy hosszú. Nem mintha ez a kettő feltétlenül kizárná egymást. De ha megérem a százat, nem szeretnék idősek otthonába kerülni. Még a legdrágább, legszebb kaliforniai idősek otthonában filmezve is ezt gondoltam, annyira ridegnek és lelketlennek éreztem. A mi szereplőink mind otthon élnek, és a családjuk vigyáz rájuk.

Cs. E.: Ehhez persze óriási áldozatokat hoznak bizonyos családtagok, és ez a mi fogyasztói, elidegenedett társadalmi berendezkedésünkben szinte elképzelhetetlen. Már nem élünk együtt az előző generációkkal, nem is szeretnénk, főleg akkor, amikor már betegek és kiszolgáltatottak. Elmenekülünk ezekből a helyzetektől.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

On the Spot (@onthespot_hungary) által megosztott bejegyzés

Honnan merítetek lendületet, mi az, ami még most, a tizedik évad után is hajt titeket?

Cs. E.: Abban a zavarba ejtően szerencsés helyzetben vagyunk több mint tíz éve, hogy azzal foglalkozhatunk az On the Spotban, ami minket éppen a legjobban érdekel. Máskülönben már rég kiégtünk volna ebben a tempóban. Amikor az első gyerekünket vártuk, a születésről készítettünk egy 12 részes sorozatot a világ minden táján. Amikor szembesültünk vele, hogy talán nem kellene öntudatlanul továbbadni a saját traumáinkat a gyereknek, a trauma feldolgozás lett a témánk, és Edith Eva Egertől Dr. Máté Gáborig a legjobb szakemberekről készíthettünk portréfilmeket, az ő saját élettörténetüket bemutatva. Tíz napig ott laktunk Edie-nél (A döntés című New York Times bestseller szerzője, családterapeuta, holokauszt túlélő – a szerk.), egészen közelről láthattuk dolgozni, élni, és persze állandóan beszélgettünk. Ezek a filmek csak a nézők számára érnek véget a stáblistával, minket néha egészen mély emberi kapcsolatokkal ajándékoznak meg.

Holnap indultok a következő forgatásra. Hogy készültök az útra? Ilyenkor már minden összepakolva, vagy még teljes a káosz?

S. T. A.: Teljes a káosz, ezen a héten indult el itthon a sorozat, most jelentek meg a könyvek, a pakolás előtt-után-közben még vendégül látjuk a fél családot a fiunk születésnapja alkalmából, holnap pedig indulunk Ikaria szigetére, a görögországi Kék Zónába. Képzelheted…

A sorozat részei regisztráció után – Telekom előfizetés nélkül is –  ingyenesen elérhetőek a www.telekomtvgo.hu oldalon, illetve a Telekom TVGO alkalmazásában.