Mihez kezdjünk a szélsőséges érzelmekkel?
Az érzelmek tudatos mederbe terelésével, szélsőséges esetben elfojtása mellett azonban egyre nagyobb teret nyer magának egy Magyarországon még mindig furcsállt, ám kétségtelenül fellelhető jelenség, amely épp ennek az ellenkezője: az érzelmi katarzistól való függőség, a túlfűtöttség, saját magunk kvázi túlanalizálása, ami többek között a különböző terápiák halmozásában is megjelenhet.
Vegyük a Csak egy kis pánik című filmet, ahol Robert de Niro Paul Vitti szerepében pontosan ugyanezt műveli. Nem tud mit kezdeni a stressz és apja halála miatti szorongás által kiváltott szélsőséges érzelmeivel, ezért pszichiáterhez fordul, akitől ugyanakkor elvárja, hogy bármikor (még az esküvőjén és a nászútján is) a rendelkezésére álljon és azonnali gyógyulást tálcán kínálja neki, bármikor, amikor ő éppen rosszul érzi magát. Ha viszont a doki olyasmit kérdez, amire nem akar válaszolni vagy nem kíván azonnal a rendelkezésére állni, rettentő mérges lesz.
Aztán persze a legnagyobb lövöldözés közepén szakad fel a seb és lesz belőle magatehetetlen kisfiú, aki zokogva kér bocsánatot a már 35 éve halott apjától, de miután feldolgozta a múlt sérelmeit, az egész életét átformálja és átgondolt döntésre jut. Szóval ez a film az iskolapéldája annak, amiről a cikk szólt :)
Van benne néhány emblematikus párbeszéd is:
- Segítsen, doki, nagyon rosszul vagyok!
- Rendben van, segítek.
- Maga nekem ne segítsen!
A szélsőséges érzelmekről szóló cikkünket a lap márciusi számában olvashatjátok.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!