Szerelemfüggők

Emberek, akik egyenlőtlen kapcsolatokban élnek

Amikor egy barátnőmet az egyik pénteken arra kértem, maradjunk még egy kicsit a szórakozóhelyen, azzal hárított, hogy másnap korán kell kelnie, mert a párjával pecázni mennek. Miközben pontosan tudom róla, hogy ki nem állhatja a halakat! Elkezdtem faggatni, hogy mégis minek megy bele ilyen közös programba – amikor a horgászat puszta tényétől is kirázza a hideg –, mire azt felelte: "Dehát Zoli olyan édes, és különben is mindent megtesz értem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle..." Abba most nem mennék bele, hogy az aktuális nagy ő mit (nem) tett meg érte. Bár így utólag az is kérdéses, hogy akkor volt-e bármi is, amit a barátnőm igazán, csak úgy a maga öröméért akart volna. Mindig minden a férfi kedve szerint történt…

Ez ugyan csak egy olyan eset, amit kevésbé ítélünk károsnak, de sajnos akadnak olyan nők is, akik ennél sokkal extrább dolgokat is eltűrnek. Hogy miért? Azért mert nem akarnak egyedül maradni, önbizalomhiánytól szenvednek, és úgy érzik, egyedül nincs értelme az életnek. Félnek a magánytól, a bizonytalanságtól, attól, hogy mások mit gondolnak róluk, ha pár nélkül maradnak. Ma már pszichológiailag bizonyított tény, hogy mindennek az oka sok esetben a szülőkről való leválatlanság. Ezekben az alá-fölérendeltségi viszonyokban nem egyszer az apát vagy az anyát keresik a párjukban azok, akik szinte bármit elviselnek cserébe azért, hogy ne kelljen saját magukért felelősséget vállalniuk. Így volt ezzel a „pecás barátnőm” is, amíg a szóban forgó fiúval szét nem mentek. Ekkor persze őrült módon újra párkeresésbe kezdett, de – szerencsére – nem járt sikerrel. A hirtelen jött szabadsággal ugyan eleinte nem tudott mit kezdeni, de szépen lassan rájött, milyen jó, amikor nem kell időben hazaérnie egy olyan programért cserébe, amit ki nem állhat. Sőt, fokozatosan az is kiderült, hogy számtalan dolgot imád egyedül csinálni.

Ő is ráeszmélt arra, hogy nem érdemes egy olyan férfi mellett kitartani, akitől ennyi mindenben különbözünk. Persze egy érett párkapcsolatban ügyelni kell az adok-kapokra, de arra is, hogy a mérleg nyelve ne billegjen túlságosan. Ha valamit nem szeretnénk, ne menjünk bele. Már csak azért se, mert ma Magyarországon állítólag majdnem minden hatodik ember azt vallja, inkább él egy rossz kapcsolatban, mint hogy egyedül maradna. Igaz ugyan, hogy mindig meglesznek a piszkos anyagiak, vagy a társadalmi elvárás, hogy nekünk gyereket kell szülni és házasságban élni, esetleg csak a félelem, hogy egyedül nem vagyunk képesek semmire, de a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy tisztába jöjjünk a saját igényeinkkel, és merjük megvalósítani önmagunkat, akár a férfiak mellett, akár tőlük függetlenül. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy az önálló létnek nem is annyira elviselhetetlen a könnyűsége.