Az ördög a részletekben

A jobban tudás egyeteme

Ám a színfalak mögött nemhogy nem beszélgethettek vele, de nem is nézhettek Spears szemébe, a fal felé kellett fordulniuk amikor közeledett, és addig úgy maradni, amíg az énekesnő kellő távolságba nem ért.

Mentális állapot

Steve Jobs, Britney és Madonna elképesztő igényeket támasztanak a beosztottjaikkal szemben, ám felmerül a kérdés, hogy szimpla önzőségről és akarnokságról van szó, vagy valami másról. A klasszikus pszichiátria az extrém eseteket obszesszív-kompulzív személyiségzavarként azonosítja – ez az az eset, amikor valaki betegesen ragaszkodik a részletekhez, szabályokhoz, kis rituálékhoz, listákat gyárt, számon tart, és mindezt a környezete, az alkalmazkodás és a nyitottság kárára. A másképpen kényszerbetegségként vagy kényszerneurózisként is nevezett állapot azonban igen kellemetlen. Az ebben szenvedőket különböző rémképek gyötrik, amelyektől nem tudnak szabadulni, csak ha rituálisan elvégeznek valamilyen mozdulatsort (pl. megmossák a kezüket, vagy sokadszorra is visszaszaladnak megnézni, hogy bezárták-e az ajtót).

Csak remélhetjük, hogy imádott sztárjaink, akikre felnézünk és akik életvezetési mintául szolgának, alapvetően normálisak. Bár a vállalatok csúcsmenedzsmentjében a populációban tapasztalható átlagos előfordulásuknak sokszorosa például a pszichopaták aránya, ahogy ez az amerikai pszichiáter professzor, Robert D. Hare munkájából kiderül. A felsőbbrendűségi érzés, beteges hazudozásra való hajlam, ravaszság és manipuláció, a megbánás, bűntudat, felelősségvállalás és empátia hiánya, az érzelmi sekélyesség vagy az érzéketlenség – csak hogy néhányat említsünk Dr. Hare pszichopata-tulajdonságlistájából – mind remekül kamatoztatható „értékek" a kapitalista gazdasági harctereken.

Ebből természetesen nem következik, hogy kedvenc énekes- vagy színésznőink is pszichopaták lennének – ismert tudományos bizonyíték legalábbis nincs rá. De valaminek mégiscsak kell lennie, hiszen az mégsem teljesen normális, hogy valakinek tilos a szemébe nézni. Nevezhetjük ezt maximalizmusnak, ha pozitívan akarunk fogalmazni, amikor csak a tökéletes az elég jó mindenből, de nevezhetjük irányításmániának is, ami a kevésbé ismert angol „control freak" kifejezés magyarítása. Erről van ugyanis szó: hogy az ember mennyire képes kontrollálni a világot és benne a saját sorsát.

Olvassátok el a témáról szóló cikkünket a májusi ELLE magazinban!