Quantcast

Hogy vagy?

Puskás-Dallos Bogi: „Időt és teret kell adni, hogy megéljük a problémákat”

Puskás-Dallos Bogi: „Időt és teret kell adni, hogy megéljük a problémákat”
© Zsólyomi Norbert

A Mental Health Week keretében mindennap egy ismert embernek tesszük fel a kérdést: hogy vagy? Ezúttal Puskás-Dallos Bogi őszinte válaszait olvashatjátok.

Fonogram-díjas énekesnő, első dala, a Mesehős 2012-ben jelent meg, azóta pedig számos zenei díjat bezsebelt. We All című slágere az első női kézilabda Bajnokok Ligája negyes döntője, a Women’s EHF Final4 hivatalos dala lett. Bogi 2017-ben elindította YouTube-csatornáján a 7kornálam! című talk show-ját, amelyben ismert emberekkel, köztük kollégáival vitatták meg az élet nagy dolgait egy tál popcorn mellett. A Sloggi body-shaming és testképzavar ellen indított kampányának egyik magyarországi arca volt, emellett részt vett a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány #FelelősFelnőtt kampányában, melyben a fiatalok mentális egészségére igyekeztek felhívni a figyelmet.

Elle: Hogy vagy?

Puskás-Dallos Bogi: Pont tegnapelőtt írtam ki egy kicsit terjedelmesebb posztot az Instagramra arról, hogy egy interjúban megkérdezték tőlem, mikor sírtam utoljára. Nem mertem az igazat válaszolni, ami az lett volna, hogy két nappal ezelőtt, és csak annyit mondtam, hogy hát nem is emlékszem, valószínűleg egy filmen… Azon kaptam magam, hogy nem merem elmondani, hogy nekem is vannak rosszabb napjaim.

Összességében a válasz természetesen az, hogy nagyon jól vagyok, hiszen nemrég volt az esküvőnk, a legnagyobb boldogságban és harmóniában vagyunk most a férjemmel. De közben azért persze van olyan nap, amikor mondjuk én is felmegyek az Instagramra, pörgetem egy kicsit és elbizonytalanodok magamban. Vagy amikor azt érzem, hogy nem vagyok elég produktív, emiatt pedig lelkiismeret-furdalásom van. Ezek az érzések váltakoznak, és azt hiszem, ezekről a dalaimban is elég sokat beszélek. Akár a Keresem a helyem, akár az Én időm című dalomban, vagy most is dolgozunk egy dalon, aminek az a címe, hogy Te vagy az én hibám – ez pont a különböző lelki betegségekről szól, amik megnehezítik a hétköznapokat, és amiket nehéz elengedni.

Tehát a válaszom az, hogy boldog vagyok és nagyon sok mindenért hálás vagyok az életemben, ugyanakkor meg kell engednem magamnak azt is, hogy néha csak úgy egy kicsit szarul legyek.

Elle: Van olyan érzelmi kihívás, amit szeretnél legyőzni?

P-D.B.: Gyerekkoromtól kezdve mindig kihívásokkal kellett szembenéznem. 15 éves korom óta az énekléssel foglalkozom, és valamilyen szinten előtérben vagyok. Mindig is mélyvízbe dobtak, és nagyon sokszor meg kellett felelnem. Ahogy a generációnk minden tagjának, nekem is kihívás, hogy ne hasonlítgassam magam másokhoz. A saját szintünkön kell meglépni azokat az akadályokat, amik elénk kerülnek. Most például azon dolgozom, hogy minden napomat beosszam, mindennap azt érezzem, hogy produktív vagyok, mindennap legyen valami cél, amit kitűzök magam elé. Nemrég végeztem el az egyetemet és azóta volt egy időszak – beleértve az esküvőre készülődést is –, ami kicsit kötetlenebbül telt, nekem pedig nagy szükségem van arra, hogy mindig legyenek projektek, amik inspirálnak.

Elle: Ha van olyan mentális kihívás, amit már legyőztél, meséld el nekünk!

P-D.B.: Tinikoromban nagyon megnehezítette a mindennapjaimat a problémás, pattanásos bőröm – amikor tizenöt évesen a színpadon álltam és megvilágítottak a fényekkel, óriási frusztrációt okozott, hogy vajon mit gondolnak rólam az emberek. Ezt szerencsére sikerült legyőzni, és ha van is egy-egy rosszabb napja az arcbőrömnek, akkor sem feszülök már be ettől.

A nehézségeket nekem mindig úgy sikerült leküzdenem, hogy olyan emberekkel vettem körül magam, akik mellett biztonságban érzem magam, akikkel megoszthatom a frusztrációimat, a félelmeimet, akik megértőek ezzel kapcsolatban és segítenek túljutni rajtuk.

Elle: Milyen módszerrel tudsz megszabadulni a lelki problémáktól, hogyan tudod feloldani ezeket?

P-D.B.: Kell, hogy adjunk magunknak teret és időt, amikor megéljük ezeket a problémákat. Nincs azzal semmi gond, ha néha sírunk, otthon vagyunk, csak egymagunk maradunk a gondolatainkkal, vagy ha van olyan nap, amikor azt érzi az ember, hogy otthon akar maradni és megfejteni, miért játszódik ez le benne. Aztán valahogy mindig eljutok arra a pontra, hogy kisírom magam vagy kibeszélem magamból a problémákat – ez is egy szint, amikor már tudok is róluk beszélni, utána valahogy mindig kap egy újabb lendületet az életem és mindig találok új inspirációkat, új motivációt.

Számomra terápiás jelleggel bír még a nehezebb időszakokban a dalszerzés is. A szerzőtársammal, Wagner Emillel rengeteget szoktam beszélgetni, mindig körbejárjuk, mik azok a dolgok, amik engem foglalkoztatnak, és ezeket formáljuk aztán dalszöveggé. De ez is időbe telt, mire eljutottam odáig, hogy a dalokban ki merem adni a gondolataimat.