„Mi, transzneműek vagyunk a frusztráltak gumicsontja”

Ónodi Adél 2019 februárjában volt az ELLE címlaplánya. 25 éves, színésznő, énekesnő, transz aktivista – vele beszélgettünk karrierről, tévhitekről, elfogadásról és gyűlöletről. 

ELLE: Mi történt veled azóta, hogy az Elle címlaplánya lettél?

– Azóta is Berlinben élek. 2020-ban forgattam egy német tévésorozatban, de sajnos csak 2022-ben fogják bemutatni itt, Németországban. Ez egy mellékszerep ugyan, de a karakterem izgalmas és színes, és szerencsére nem csak két mondatot kaptam. Valamint nemsokára elkezdek forgatni egy Netflixes filmben, ezt a szerepet konkrétan a héten kaptam meg, ez is mellékszerep. Van egy ügynököm, és folyamatosan hívnak castingokra is. Otthon pedig a Glamour online platformján indult nemrég a saját rovatom.

ELLE: Magyarországon nem akartál színésznőként is bemutatkozni?

– Nagyon hamar rájöttem, hogy a magyar média vagy művészvilág soha nem fog és nem is akar befogadni. Nem a személyem miatt, hanem azért, amit képviselek. A színházban nők és férfiak léteznek. Takarítani sem vesznek fel egy transznemű nőt, nemhogy színésznőnek. Ezen lehet keseregni, de inkább csak elfogadom és már harag sincs bennem. Nyilván rossz érzés, hogy az ország, ahova születtél, nem ad neked lehetőséget, de nem vagyok egyedüli példa. Maximum annyit mondtak segítségként a pályatársak, hogy figyi, ha valamit akarsz kezdeni magaddal, csináld külföldön.

ELLE: Akkor teljesen lemondtál arról, hogy itthon érvényesülj?

– Szeretnék itthon egy filmet forgatni. A karantén idején pattant ki a fejemből a történet, ami egy transznemű nő (aki már női testben él) és egy hetero férfi kapcsolatát mutatná be. Már megvan a forgatókönyv és a karakterek, a helyszíneket is megtaláltuk. De nem egy transzfilmet szeretnénk bemutatni, még csak egy szerelmes filmet se. A film arról szólna, hogy ugyanolyan problémákkal küzd ez a lány, mint bárki más, bármilyen hihetetlen is ez. Egyformák vagyunk, egyformák a gondjaink.

ELLE: Ezt komolyan így gondolod? Tényleg egyformák a gondjaink?

– Sokan, ha megtudják, hogy transznemű lány vagyok, zavarba jönnek. Azt gondolják, más vagyok, vagy máshogy kéne viselkedni velem. Pedig nem, én ugyanolyan ember és nő vagyok, mint bárki más. Az már más kérdés, hogy nekünk meg kell küzdeni egy csomó előítélettel és a törvénykezés is csak hátráltat. De belül igen, egyformák vagyunk. Szerintem ez az utánam következő generációnak már sokkal egyértelműbb lesz. De minden korosztályban vannak támogatók, hol többen, hol kevesebben.

ELLE: Hogy látod, az elmúlt időszakban hogyan változott a transzneműség megítélése itthon?

– 2020-ban a magyar állam betiltotta a transznemű közösség számára, hogy Magyarországon nevet és nemet változtassanak. Én ezt 5 éve még meg tudtam tenni, nő vagyok és Adél szerepel az összes okmányomban is. Szerintem kijelenthetjük, hogy a transzneműek megítélése itthon folyamatosan csak romlik, és egyre rosszabb a helyzetünk. Ebben az se segít, hogy a politika direkt uszít és butaságokat közöl, meg persze az sem, hogy az emberek fejében egy nagyon durva katyvasz van a témával kapcsolatban. És a magyar média, művészvilág és celebek angolos eleganciával nem beszélnek erről. Akármikor csinálok egy projektet, az mondják, hogy nem elég nyitott rá a társadalom. De kérdés, hogy ki nem nyitott rá? Szerintem azok, akik döntési pozícióban vannak. A magyar médiavilág ezt elegánsan félretolja.

ELLE: Szerinted mi lehet az oka a transzneműek felé áradó gyűlöletnek?

– 1981-ben hangzott el az a mondat Yoko Onotól és John Lennontól, hogy: "Don't hate what you don't understand." (Ne utáld, amit nem értesz.) 2021-ben ez még mindig fontos idézet, és nem csak a transzneműség témájában. Sokszor azt érzem, hogy nem is a transzneműekre dühösek. Hanem inkább rajtunk keresztül vezetik le a frusztrációjukat az emberek. Pedig szerintem nem olyan nehéz megérteni, hogy vannak rajtunk kívül másmilyen emberek is.

ELLE: Az a tévhit él a köztudatban, hogy mindenki büszkén vállalja a transzneműségét, a kutatások azonban azt mutatják, hogy ez a legkevésbé van így. Neked már nem feltétlenül szükséges felfedned magad. Mikor árulod el, hogy transznemű vagy?

– Ez egy nagyon bonyolult kérdés, mert ami számomra egyértelmű, azt a világ megbonyolítja. Tőlem függ, mikor és kinek árulom el. Ez az én döntésem, és nem idegeneké. A hétköznapokban nem akarom mindenkinek elmondani a történetemet és nem is akarom az egész életemet megosztani mindenkivel. Csak azzal, akit érdemesnek találok rá. Valószínűleg egyébként sokkal többen találkoztak vagy érintkeztek transznemű emberrel, mint gondolják, csak nem vették észre. Mert sokan titkolják mindezt, nem akarnak egyáltalán láthatóak lenni. Sokszor nekem is eszembe jut, hogy lehet, jobb ötlet lett volna, ha ne beszélek róla nyilvánosan. Elvégre, ha megnézem, hogy én miért bújtam elő, és mit értem el vele, rájövök, hogy leginkább semmit. Kicsit azt érzem, hogy egy olyan medencében úszom, amiből nem lehet kimászni. Nem vagyok depressziós, csak szerintem reálisan látom a dolgokat. Az emberek mindig valami könnyűre és boldog dologra vágynak. Hát ez a téma semmiképp nem az.

ELLE: Miért olyan fontos, hogy a személyiben is feltüntethető legyen a nemváltozás?

– Hogy ne lehessenek a transzneműek sebezhetők és láthatóak azok számára, akiknek semmi közük ehhez. Hogy aki ezt a sorsot kapta, azt ne érje ezért bármiben is hátrány. Mesélte egy transznemű ismerősöm, aki amúgy a törvénymódosítás miatt költözött Berlinbe, hogy van egy transz nő ismerőse Budapesten, aki takarítóként nem kap munkát, mert amikor megmutatja a személyijét, akkor férfi van benne, de ha ránéznek, akkor meg nőt látnak. Ezek súlyos problémák. Ezekkel a döntésekkel megbénítanak olyan embereket, akik csak élni szeretnék a hétköznapi életüket. Ez a lány például nem akar előbújni, nem szeretne beszélni a transzneműségéről, de a törvény miatt muszáj neki.

ELLE: Mi a legnagyobb félreértés a transzneműséggel kapcsolatban?

– Ez egy olyan téma, amin el kell gondolkozni. Mások elfogadásához az embernek jóban kell lennie önmagával. Szerintem ez kevesekre igaz, és a koronavírus csak ront a helyzeten. „Itt a világjárvány, és akkor jön még egy ilyen téma is? Minek? Hagyjanak már békén!” De az biztos, hogy szerintem ez túl van misztifikálva, ha nem lenne ott ez a címke, hogy transznemű férfi vagy nő, valószínű, hogy csak elsétálnánk egymás mellett.

ELLE: Melyek azok a kérdések, amelyek sértők, amiket sose tegyünk fel egy transzneműnek?

– Például ne kérdezzenek az operációról, mert nem mindenki akarja magát műteni, és különben is, ez egy nagyon intim téma. Mint ahogy a múltunk is. Ne faggassanak arról, kik voltunk a nemmegerősítés előtt. Ja, és légyszi ne kérdezd meg, hogy „kipróbálhatom? Olyan izgi…”

ELLE: Ha a többségi társadalomnak bármilyen üzenetet átadhatnál, mi lenne az?

– Nem tudom, mi menne át valakinek, aki nem nyitott a témára. Valószínűleg semmi, ha nem nyitott rá egy kicsit is... De annyit talán elmondhatok, hogy valamit gyűlölni vagy nem elfogadni, vagy valakiknek a halálát kívánni számomra egészen meglepő, én mindig azon gondolkodom el, hogy vajon miért lehet ez. A kérdéseket szerintem érdemes feltenni önmagunknak. És lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy egy törvénnyel betiltottuk a transzneműeket és biztos sokan elmennek az országból, ami igaz is. De a transzneműséget nem lehet betiltani. Sokan még mindig azt hiszik, ez valami újkeletű dolog. Pedig transzneműség mindig is volt, van és lesz. És igen, a transznemű nők nők és a transznemű férfiak férfiak.

ELLE: Mi az a transzneműség?

– Az ember születéskor megállapított neme (férfi vagy nő) fizikai jellemzőin alapul. Ez azonban olykor nincs összhangban a nemi identitással – azaz azzal, ahogy valaki a neméhez viszonyul, ahogy a nemére gondol. Transznemű személynek azt nevezzük, aki a születéskor megállapított nemétől eltérő nemi identitással rendelkezik és/vagy eltérő nemi identitást nyilvánít ki. Egy transznemű személy különböző módokon fejezheti ki nemi identitását. A tartósabb fizikai változásokhoz műtétet és hormonkezelést lehet igénybe venni. Ez több évbe telik, és nem mindig jelenti a nem teljes megváltoztatását. A nemi identitást öltözködéssel és kozmetikumokkal is ki lehet fejezni (ez az úgynevezett „cross-dressing” vagy „transzveszticizmus”). Meg kell jegyezni, hogy a transznemű személyeket nemi identitásuk alapján – és nem szükségképpen szexuális irányultságuk miatt – éri transzfóbia és megkülönböztetés. A transznemű személy lehet heteroszexuális, homoszexuális vagy biszexuális.