Miért mondunk le egyre könnyebben a szerelemről? Íme, a legfontosabb 8 ok

Vajon tényleg nehezebb ma szeretni, mint régen? Talán nem a szerelem változott meg, hanem mi lettünk türelmetlenebbek, óvatosabbak és sokkal tudatosabbak abban, mit akarunk, és mit nem..

Egy rossz kapcsolat után könnyű arra jutni, hogy jobb egyedül, mint újra csalódni. De vajon tényleg boldogabbak leszünk attól, ha inkább lemondunk a szerelemről? Íme 8 lehetséges ok, ami mögött az állhat, hogy egyre nehezebben engedünk közel magunkhoz valakit.

1. Túl gyorsan akarunk mindent

Egy kapcsolat elején sokszor azonnali visszajelzést várunk: megvan-e a kémia, működik-e a vonzalom, ő lehet-e „az Igazi”. Pedig vannak érzések, amelyek csak akkor tudnak megszületni, ha adunk egymásnak időt. Ez azért van így, mert hozzászoktunk, hogy szinte bármit megkaphatunk néhány kattintással. A szerelem azonban nem így működik. Nem lehet siettetni az intimitást, a bizalmat vagy azt az érzést, amikor valaki mellett valóban otthon kezdjük érezni magunkat. A szerelemhez idő kell, és ez ma talán az egyik legnehezebben elfogadható része.

2. Inkább elmenekülünk a rossz érzések elől

Ha szomorúak vagyunk, eltereljük a figyelmünket. Ha csalódunk, gyorsan továbblépünk. Ha fáj valami, keresünk valamit, ami elnyomja az érzést. Csakhogy egy kapcsolatban elkerülhetetlenek a nehéz pillanatok. Aki minden kellemetlen érzés elől menekül, egy idő után magától a közelségtől is megijedhet. Pedig egy konfliktus vagy egy nehéz időszak nem feltétlenül annak a jele, hogy rossz helyen vagyunk. Néha egyszerűen azt jelzi, hogy két különböző ember próbál megtanulni egymás mellett működni.

3. Túl könnyen feladjuk, ha valami nem működik

Ha valami nem működik, sokszor úgy érezzük, ott a következő lehetőség. Új profil, új randi, új esély. Ez önmagában persze nem baj, mert tényleg vannak viszonyok, amelyekből valóban tovább kell lépni. De egy valódi kapcsolat nem attól lesz értékes, hogy soha nincsenek benne problémák. Egy párkapcsolat akkor tud elmélyülni, ha két ember hajlandó beszélni a nehézségekről, tanulni egymástól és dolgozni azon, ami nem működik. Ha minden konfliktust azonnal a kapcsolat végének tekintünk, lehet, hogy sosem jutunk el oda, ahol egy kapcsolat igazán kiteljesedhet.

4. Nem szeretünk kompromisszumot kötni

Ma már természetes, hogy tudjuk, mit akarunk. És azt is, mit nem. Ez fontos, hiszen az egészséges határok megvédik az önbecsülésünket, és segítenek felismerni azt is, mi az, ami számunkra nem fér bele egy kapcsolatba. Van azonban különbség aközött, hogy megvédjük a határainkat, és aközött, hogy mindenáron ragaszkodunk ahhoz, hogy minden úgy legyen, ahogy mi elképzeltük. A kompromisszum nem önfeladás. Akkor egészséges, ha mindkét fél képes időnként alkalmazkodni úgy, hogy közben egyikük sem veszíti el önmagát.

5. Randizunk, de nem feltétlenül kapcsolódunk

Sokszor ma már maga a randizás válik céllá. Ismerkedünk, beszélgetünk, találkozunk – és közben folyamatosan azt figyeljük, vajon nincs-e valaki jobb számunkra. A rengeteg lehetőség paradox módon megnehezítheti az elköteleződést. Ha mindig ott motoszkál bennünk, hogy talán találhatnánk valakit, aki egy kicsit viccesebb, vonzóbb vagy érdekesebb, könnyen előfordulhat, hogy senkinek sem adunk valódi esélyt. Lehet, hogy nem azért nem találjuk meg a szerelmet, mert nincs megfelelő ember, hanem mert túl gyorsan mondunk le arról, aki még nem kapott elég időt arra, hogy igazán megmutassa magát.

6. Túl sokat várunk a másik féltől

A másik legyen vonzó, humoros, intelligens, ambiciózus, figyelmes, érzelmileg érett, és természetesen mindenben passzoljon hozzánk. Nem baj, ha vannak elvárásaink, és az sem, ha tudjuk, milyen kapcsolatban szeretnénk élni. A kérdés inkább az, hogy reálisak-e az elképzeléseink, mert tökéletes ember és hibátlan kapcsolat sincs. Lehetnek unalmas napok, viták, bizonytalanságok és nehéz időszakok is. Egy kapcsolat nem attól valódi, hogy minden pillanata tökéletes, hanem attól, hogy a nehézségek mellett is van benne szeretet, tisztelet és egymás felé fordulás.

7. Mindig van valami fontosabb

Karrier. Célok. Utazás. Önismeret. Anyagi biztonság. Mind fontosak. De könnyű azt mondani:

Majd akkor foglalkozom a szerelemmel, ha minden más rendben lesz.

Csakhogy az élet valószínűleg soha nem lesz teljesen rendezett. Mindig lesz egy újabb cél, probléma vagy feladat. Mindig lesz valami, amit még el kell intézni, meg kell oldani vagy el kell érni. Ha pedig mindig későbbre halasztjuk a szeretetet, egyszer csak azt vehetjük észre, hogy nem maradt neki hely az életünkben. A szerelemhez sem tökéletes időpont, sem tökéletes élethelyzet nem létezik. Sokszor egyszerűen helyet kell csinálnunk neki.

8. Talán egyszerűen nem tudjuk, hogyan kell szeretni

A szerelem nem feltétlenül magától értetődő képesség. Meg kell tanulnunk kommunikálni, figyelni, bocsánatot kérni, megbocsátani, meghallgatni a másikat és kompromisszumot kötni. Ez bizony munka és néha nehezebb, mint egyszerűen kilépni egy kapcsolatból. Ráadásul nemcsak a másikat kell megismernünk, hanem önmagunkat is. Tudnunk kell, hogyan reagálunk konfliktusokban, mitől félünk, mire van szükségünk, és mit hozunk magunkkal a korábbi kapcsolatainkból. 

Tehát nem is arról van szó, hogy ma már nem hiszünk a szerelemben. Inkább arról, hogy sokszor félünk attól, amit a szerelem kér tőlünk: türelmet, sebezhetőséget, alkalmazkodást és azt, hogy időnként szembenézzünk önmagunkkal is. Lehet, hogy nem a megfelelő embert keressük kevésbé, hanem túl hamar feladjuk, amikor valami nem tökéletes. Pedig a valódi kapcsolatok ritkán azok. A szerelem nem attól működik, hogy két hibátlan ember egymásra talál, hanem attól, hogy két ember újra és újra úgy dönt, hogy érdemes egymás felé fordulni. Talán nem a szerelemről kellene lemondanunk, hanem arról az elképzelésről, hogy annak mindig könnyűnek kell lennie.