Valóság az, amit meg lehet adóztatni - interjú Mérő Lászlóval

A matematikusból lett pszichológus a tudományról és az emberi természetről

ELLE Man: Miért van, hogy azok a pszichológusok és pszichiáterek a legnépszerűbbek a laikusok körében, akik nem a tudományos pszichológiát képviselik?

Mérő László: Van egy jól körülhatárolható, jelentős piaci igény a nem tudományos pszichológiára, amit valakinek ki kell elégíteni. Egy listavezető self-help könyv példányszáma ötszöröse az enyémek példányszámának. Ezek a könyvek más közönségnek szólnak, de ne nézzük le a műkörömépítő lánykát azért, hogy mit olvas, inkább örüljünk neki, hogy egyáltalán olvas. Engem ő nem tud végigolvasni, de nem is neki írok. Arról az oldalról leginkább Popper Péterrel van közös közönségem, és neki Müller Péter olvasótáborával is van átfedése.

Ez a pszichológia köztes helyzetét is példázza.

Amit Feldmár vagy Csernus csinál, ahhoz semmi közöm. Amit Popper, ahhoz van, de csakis a színvonal jogán. Szendi Gábor korábban írt annak a közönségnek is, akinek én írok, de a paleolit táplálkozással elindult valami egészen más irányba.

Amikor a matematikusok táborából átigazolt a pszichológusokhoz, könnyen el tudta fogadni a pszichológiát tudományként?

A sztori maga az volt, hogy Illyés Sándorral, a Pszichológiai Intézet akkori vezetőjével egy buliban ismerkedtem meg. Arról beszélgettünk, milyen érdekes, hogy ő természetes intelligenciával foglalkozik, én meg mesterségessel. Megemlítette, hogy van egy-két matematikai modelljük, amelyek nagyon bonyolultak, nem is érti őket igazán, mire én mondtam, hogy mutassa meg ezeket nekem. Odaadott néhány cikket, és kiderült, hogy matematikailag nagyon nívós modellekről van szó. És akkor írtunk egy közös cikket, amiben ő a pszichológiai részt vitte, én meg azt, hogy pontosan mit írnak le ezek a modellek.

Tehát kezdettől úgy állt hozzá, hogy a pszichológia tudomány.

Engem őszintén szólva nem érdekelt a pszichológia. Most már érdekel, csak az a része hagy hidegen, ami az ezotériával érintkezik, és a beteg ember sem izgat. Éppen elég érdekes az egészséges ember és az a megközelítés, ahogyan a tudomány vizsgálja a világot.

A tudományos megközelítést tartja a legmegfelelőbbnek az emberi természet megismerésére?

Az ezotériával nem az a bajom, hogy hülyeség. Hanem az, hogy állandóan belekeveri a tudományt, miközben nem tartja be a tudomány szabályait. És most durva leszek: azért keveri bele a tudományt, mert ott egy szép, nagy húsos fazék van. A tudomány sokat bizonyította a múltban, hogy érdemes rá pénzt szánni. Amikor az angol pénzügyminiszter meglátogatta Faraday laboratóriumát, azt kérdezte tőle: ez mind nagyon érdekes, amit az elektromossággal kísérletezik, de mi ennek a gyakorlati haszna? Mire Faraday pofátlanul azt mondta, hogy talán majd valamikor meg lehet adóztatni.

A technikai fejlődést a tudomány valóban kiválóan megalapozta, de a mentálhigiénében egyelőre keveset bizonyított.

A hangsúly az egyelőrén van, mert eddig nyilvánvalóan nem ez volt a tudomány fő iránya. Nyilvánvaló, hogy először azt kellett elintézni, amit viszonylag könnyen és látványosan el lehetett. Newtont, aki Einstein mellett az egyedüli zseni volt a fizikában, egyébként nagyon érdekelte volna a pszichológia is, csak akkoriban éppen az égitestek mozgásával tudott mit kezdeni. Ő írta azt, hogy ki tudja számítani az égitestek mozgását, de képtelen kiszámítani az emberi butaságot. És azt is mondta, hogy azért jutott messzire, mert óriások vállán állt. Ha ma élne, már a pszichológiában is lenne egy-két ember, akiknek a vállára tudna állni.

Az interjú folytatása az ELLE Man aktuális, őszi számában olvasható.