Isten hozta, Herr Darcy!

Interjú Mörk Leonórával új regényéről, az írás kulisszatitkairól és a német kultúra iránti rajongásról.

Ha elkap a flow, akkor egyforma érzés, akármilyen szöveget írok. A különbség annyi, hogy a cikkeket általában határidőre kell leadnom, a regényt viszont akkor veszem elő, amikor kedvem tartja. De cikkel is előfordult már, hogy valami eszembe jutott, és gyorsan meg is írtam, pedig csak két vagy három hónappal később jelent meg. Már régóta megtanultam, hogy ha kitör rajtam a munkaláz, engedni kell neki, mert sokkal gyorsabban és könnyebben haladok, mintha görcsölnék, ráadásul mennyivel kellemesebb érzés! Amúgy bármilyen szövegről legyen szó, előbb fejben fogalmazom meg, és csak akkor ülök le a géphez, ha már tudom, mit akarok írni.

Említenél néhány ELLE anyagot, amelyek elkészítésében különös örömöt találtál?

Nagyon szeretem a riportot, méghozzá az olyat, ahol menni kell, beleélni magam egy szerepbe, azt játszani, hogy valaki más vagyok. Például amikor azokról a magyarokról írtam, akik Ausztriába járnak vért adni, végigmentem én is az útjukon, vagy azt is kipróbáltam, milyen szobalánynak lenni a Budapest Marriott Hotelben. Ez hasonlít a legjobban a regényíráshoz. De ami az utóbbi időben igazi örömet szerzett, az a német operasztárral, Jonas Kaufmann-nal készült interjú: megszervezni kalandos volt, vele beszélgetni emlékezetes, megírni élvezetes. Ez a munkámnak az a része, amire azt mondom csodálkozva: és ezért még fizetnek is?

Kik a kedvenc regényíróid?

A klasszikusok közül Dickens, Jane Austen, Elisabeth Gaskell, a Brontë-nővérek, Theodor Storm, Heinrich Böll, Maupassant, a magyarok közül Krúdy, Mikszáth és mindenek előtt Szerb Antal. Kortárs könyveket főként angolul olvasok, ezek a szórakoztató- és szépirodalom határán egyensúlyozó, színvonalas regények az angolszász piacon nagyon népszerűek. Különösen szeretem az ausztrál Kate Morton regényeit, pont olyanok, amilyeneket én is szeretnék írni: több idősíkon játszódnak, és a főhősnő szerepe felderíteni a múltat, amely a mai napig hatással van az ő életére is.

Mit mondanál egy kezdőnek : regényt az írjon, aki...

.. akinek van releváns mondanivalója, ismeri a világot, amiről írni akar, és legfőképpen ismeri a magyar nyelvet.

Mi a munkamódszered a könyveknél: kivárod az ihletett állapotot, vagy előre megszabod, mikor és mennyit fogsz írni?

Eddig minden történet engem választott ki. Nem ültem és mondogattam, de jó lenne könyvet írni, hanem a sztori nem hagyott nyugodni, egészen addig, amíg meg nem adtam magam. Mint amikor a golyó billeg egy darabig a lejtő tetején, aztán kap egy olyan lökést, ami elindítja lefelé, és attól kezdve nincs megállás. Az agyam amúgy sem áll le sosem, a lányom szerint elfelejtettek kikapcsológombot szerelni rá.

Mi az író feladata a 21. században, amellett, hogy leteszi a kész szöveget?

Önmaga és a könyvei menedzselése. Már másutt is idéztem Baráti Kristóf hegedűművészt, akivel nemrégiben csináltam interjút (szintén nagy örömmel), és aki úgy fogalmazott: hiába jó valaki, ha az a kép alakul ki róla, hogy olyan kis szerény, akkor egy idő után a közönség azt fogja gondolni, az illető talán nem is annyira jó.

Hogyan foglalnád össze egyetlen egyszerű mondatban A Hellinger-Madonna legfontosabb üzenetét?

Nem véletlenül választottam mottóul Goethének a Charlotte von Steinhoz írt verséből két sort: „Tekinteted engem játszva járt át / kit aligha értett földi szem". A történetnek több síkja van, de én elsősorban azt akartam megfogalmazni, miért fontos megtalálni azt a társat, aki intellektuálisan is a partnerünk. Aki tudja, miről beszélünk, akinek nem kell folyton magyarázkodnunk, a jelenlétében háromszor is meggondolnunk, mondhatjuk-e azt, amit szeretnénk, meg fogja-e érteni.

A Hellinger-Madonna főhőse, Orosz Kata rajong a német kultúráért, és folyamatosan képzi is magát benne. Te mikor szeretted meg Goethét, Wagnert és Bachot?

Nagyjából 16 éves koromban, és bár ezt sokan kételkedve hallgatják, évekig valóban egy Goethe-poszter lógott az ágyam fölött. Bach és Beethoven gyerekkori élményem: ahogyan a férfi főszereplőnek, Johannesnek háromévesen Wagnert játszott bakelitlemezekről a nagyapja, úgy nekem Beethovent az apukám. Wagnert 18 évesen hallgattam először tudatosan, a Trisztánt egy bayreuth-i közvetítésen. Nem az a kimondott könnyű, nyáresti zene, engem mégis azonnal magával ragadott, mint az örvény. Wagner azóta is így hat rám: elsodor, ellenállni neki értelmetlen is, fölösleges is.

Kata 34 éves a regény kezdetekor. Milyen szerepe van itt az életkornak?

Húszévesen még megengedheti magának az ember, hogy szerelmes legyen anélkül, hogy a jövőn töprengene, 34 évesen már nem élhet csak úgy bele a vakvilágba. Kata is elköteleződésre vágyik, hosszú távú társra, családra, gyerekre, kezdetben inkább öntudatlanul, azután ez meg is fogalmazódik benne.

Johannes Richter, a férfi főszereplő maga a tökély, egy Herr Darcy: jóképű, "a társadalom oszlopa", okos, megbízható, kedves, játékos, odaadó, mellesleg még gazdag is, kastélyban lakik és 5-ös BMW-vel furikázik. Igaz, hogy elvált, de az is csak jót tett neki, segítette a fejlődésben. Szóval, elhiszem, hogy az addig hűvös Kata is ellágyult és megtalálta vele az igazi intimitást. Akkor mindannyiunknak meg kellene várnunk a saját Johannesünket?

Örülök, hogy dr. Richter elnyerte a tetszésedet. Én is teljesen szerelmes vagyok belé, ami vicces, tekintve, hogy én találtam ki őt. Ez regény, gondoltam, hagyhatom szabadon szárnyalni a fantáziámat! Johannes nemcsak önmagában jó pasi, hanem egyben a jelképe mindannak, ami Kata számára fontos, a lány nem utolsó sorban ezért vonzódik hozzá. Arra azért van esélyünk, hogy ilyen valakivel találkozzunk, és ha ez megtörténik, akkor tapasztalataim szerint abba az emberbe eszeveszetten bele lehet szeretni. Johannes számomra legrokonszenvesebb tulajdonsága egyébként az, hogy a konfliktusokat nem erőből, hanem humorral oldja meg. Előfordult, hogy szabadjára eresztettem egy szituációban és kíváncsian figyeltem, mit csinál – néha engem is meglepett. Már az is megfordult a fejemben, nem lehet, hogy valóban él valahol? Ha így van, akkor azért szívesen megismerkednék vele.