Érzelmes alfahím - Szabó Kimmel Tamás

Interjú a Társas játék színészével

A férfiasságról:

"Szerintem egy férfi attól férfi, hogy magabiztos, tud szeretni, és lehet nagyon sok női vonása is, amit a mostani világ másképpen ítél meg. Például, hogy sírhat-e egy férfi? Sírhat! Én is nagyon érzékeny, érzelmes ember vagyok, aki állja a szavát. Megtörtént, csak azért mesélem: amikor felálltam nemrég egy társaságban, hogy indulok, mert vár a feleségem, megbeszéltük, hányra megyek haza, valakitől megkaptam, hogy papucs vagyok. Legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont, hogy ja, a te szemedben, szerintem meg tökre nem. De egyszer talán majd ő is rájön, hogy ez nem így működik. Minden férfi mástól férfi. Én sem állítom magamról, hogy az a tökös, velejéig férfi vagyok, hiszen rengeteg gyengeségem van, de kőszikla sem lehetek, mivel színész vagyok."

Az értékekről:

"Lehet, hogy régi vágású vagyok. Sokan úgy cserélgetik a párjukat, mint a mobiljukat, mert az új az mindig jobb, csakhogy én ezzel nem igazán értek egyet. Ha van valakid, azért neked is meg kell küzdened, sőt áldoznod is kell érte, hogy az úgy működjön, ahogy te szeretnéd. Ha pedig sokadik próbálkozásra sem megy, akkor nem kell erőltetni. De azért is tenni kell, hogy ez kiderüljön."

A kockázatról:

"Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ezen a pályán egyetlen rossz döntés is elég ahhoz, hogy végérvényesen leírd magad. Néha tudni kell nemet mondani, merni nagyot lépni. Én már sokszor rádöbbentem, hogy megérte várni, kockáztatni. Ha nem tudom képviselni magam, sok helyen megennének, felzabálnának."

Az éneklésről:

"Énekelni hamarabb elkezdtem, mint beszélni. Énekkarba is jártam annak idején, a kaposvári színtársulatban zenés műsorokat csináltunk. De ha most egy zenés szereppel dobnának meg, nem igazán örülnék, mert azzal rengeteg macera van, én meg lustább vagyok néha, mint kellene. A Kabaré konferansziéja viszont vinne mindent. Azt nagyon szívesen eljátszanám egyszer."

Udvaros Dorottyáról:

"Nekem hatalmas robbanás volt, hogy vele játszhatok. Az elején rengeteg félsz volt bennem, aztán kialakult köztünk egy nagyon jó kapcsolat. Őszinték voltunk egymáshoz, s ettől tisztán tudtunk dolgozni, nem kellett felesleges köröket futnunk. Blöffalbumokat se nyitogattunk. Nem az volt, hogy az addigi dolgainkból szedtünk elő különböző paneleket. Nem azokkal operáltunk. Mindketten örültünk, hogy a Társas játékban ismét összekerültünk. Jó volt, hogy nem a nulláról kellett építkeznünk. A főiskolán és a színházban engem úgy tanítottak, hogy őszintének, őszintén kegyetlennek kell lenni, mert az visz előre. Ha kegyesen és tisztelettudón kerülgetjük egymást, abból csak egy plötty lesz, abból nem születik semmi."

A jövőről:

"Fejembe vettem, hogy Európa felé szeretnék nyitni. Ki akarom próbálni magam máshol is. Lesz, ami lesz. Mondom, nekem nem büdös a meló. Ha konyhán dolgozom majd, akkor azt játszom, hogy konyháskodom. Ha pincér leszek, akkor azt, hogy pincérkedem. A játékkedv marad, mert a színészetnél jobban semmit sem szeretek. Amíg lehetőségem van, addig ütöm és csinálom."

Szabó G. László interjúját teljes terjedelmében az ELLE Man aktuális, őszi számában találjátok.